Főrendiházi napló, 1869. I. kötet • 1869 ápril 24–1870. augustus 3.

Ülésnapok - 1869-25

120 XXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. melyek már előre is magokban hordják a nem tel­jesithetésnek magvát, és gondoskodjunk mindenek­előtt oly intézkedésekről, melyek által a törvény ék­nek életbeléptetése lehetséges. Ilyenek kétségkívül javitó-házaknak alapítása vagy legalább is oly fogházaknak alapítása, melyek-, ben az illető fegyenczek osztályozva lehetnek. Míg ez nem történik meg, addig, uraim, önámitásban fo­gunk élni. Meglehet, mikor én ezt kimondom, bűnt köve­tek el, mert elismerem e tekintetbeni gyöngeségein­ket, de azt hiszem, hogyha, ez bűn, úgy sokkal nagyobb bűn az önámitás, sőt még a bűnnél is több, mert kétségkívül hiba. Hiba pedig annyival inkább, mert attól félek, hogy félszeg intézkedések által a kor igényeinek hangjait többé hallani nem fogjuk, pedig erre szükségünk van. Igenis, én nem kívánom azt, hogy a kor-igé­nyelte kötelességeinket ne teljesítsük, de teljesítsük | azokat oly alakban, hogy oly törvényeket hozhas- , sunk, melyeknek minden betűje szent, és melynek szelleme a kor igényeinek megfelel. Épen azért, mivel ugyanezen szempontból a bi- j zottság véleménye az, hogy elvben pártolja ugyan a törvényjavaslatot, hanem annak életbeléptetésé­ben és gyakorlati kivitelében oly nehézséget lát, melynek következtében azokat visszaküldi a kép- j viselőháznak, azon fölszólitással, hogy azokat mó- ! dositsa; én bár ezeket el is fogadom, még sem tagad­hatom azt, hogy a bizottságnak jelentésében, a mennyiben egyrészt elfogadja az elvet, kötelessé­gében állott volna mindjárt fölkeresni azon ponto­kat, melyek ezen elvnek kivitelét lehetővé teszik, és e tekintetben azt hiszem, hogy a bizottság némileg mulasztást követett el, mert nem szemelte ki a tör­vényjavaslatból azon pontokat, melyek anélkül I hogy az elvek koczkáztatva lennének, mégis az elv j föntartása tekintetében most rögtön eszközölhetők lettek volna. Ilyen p.o. a fegyelmi büntetések, a főbűn- i tetések súlyosbítása sat. Mindezekre vonatkozólag j azt hiszem, most mindjárt intézkedések történhettek volna, de azok nem történtek, hanem az egész ja- ! vaslat csak egész átalánosságban visszautasittatott. Mivel ez nagyobb horderejű és fontosságú, hogy­sem a méltóságos főrendi háznak figyelmét arra ne fordítanám, én ennek következtében a ház szabályai i 31. §. értelmében ebbeli nézetemet egy indítványba ' szerkesztve, következőkben formulázva leszek bátor a nagyméltóságú ház asztalára letenni. Tisza Lajos jegyző', (olvassa Lipthay Béla b. indítványát, mely következő): „Tekintve azt, hogy a nagyméltóságú főrendi ház jogügyi bizotmányának jelentésében a szőnyegen lévő törvényjavaslatot elvben pártolja, de ennek elfogadását, csupán gyakorlati kivitel nehézségei végett, elodáztatni véli; hivatkozva az idézett tör­vényjavaslatnak oly szabályaira, melyekre az abban megszüntetett testi fenyíték azonnal meg­szüntethető , mint például a fegyelmi büntetés­nél, a főbüntetés súlyosbításánál stb.: indítványo­zom, miszerint ezen törvényjavaslat a jogügyi bi­zottsághoz újból kiadassék, oly czélból, hogy ki­szemelvén abból azon eseteket, melyekre vonatko­zólag a testi fenyíték megszüntetése azonnal foga­natosítható, erről véleményes jelentését mihamarább betérj eszsze. Lipthay Béla báró s. k." Teleki Ede gr.: Nagyméltóságú elnök! mél­tóságos főrendek! Megvallom, mélyen érzem helyzetein nehéz­ségét, — mert magam is egyike vagyok azoknak, kik a meggyőződés szava előtt, mely a humanitás iránt lelkesülő közvéleménynyel szemben egy nép­szerűtlen eszmét is nyíltan mondanak ki, és szíve­sen hajlok meg, mert igen jól tudom, hogy meg­győződés szülte felszólalásomra sokan szeretnék adiatáshajhászásnak vádját kimondani ; mindezt, méltóságos főrendek, tudom; de e tudat engem egy pillanatig sem riaszt vissza meggyőződésemnek sza­vakat adni és nyíltan kimondani, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatot a humanitás követelményei­nek, a jelenkor igényeinek megfelelőnek s azonnal végrehajthatónak nem tartom, s egyátalában nem csatlakozhatom a jogügyi bizottság nézetéhez; nem csatlakozhatom pedig mindenekelőtt a törvény előtti egyenlőség alapelvénél fogva, melyet mindenütt, de épen és leginkább a büntető igazságszolgáltatásban akarok mielőbb érvényre emeltetni. En, méltóságos főrendek, csak különböző bűntények és kihágások szerinti különböző bünte­tésnemeket ismerhetek el; de ugyanazon bűntény iránt személyek szerinti különböző büntetést soha. Ez igy volt, méltóságos főrendek, s igy van jelenleg is hazánkban. Az előttünk fekvő törvény­javaslattal végre leronthatjuk az utolsó válaszfalat a nemes és nemnemes közt; elérendjük ez által azt,

Next

/
Thumbnails
Contents