Főrendiházi napló, 1869. I. kötet • 1869 ápril 24–1870. augustus 3.

Ülésnapok - 1869-24

104 XXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. az ország bizalmának kell lenni, és tagadhatlan, hogy függetleneknek kell mindenekelőtt lenniök, függetleneknek a kormány irányában, mely által kineveztetnek, és aközönség irányában is. Ezen elvből indul ki ezen törvényjavaslat, ezen elvet karolta fel leginkább a jogügyi bizottság is. Ezen elve kettő: a személyes felelősség és a bírák feletti Ítélethozatal. Azon elvek, melyet itt előadattak, kétségtelenül olyanok, hogy azokhoz hozzátenni nem lehet, sőt szerény vélekedésem szerint itt még jobban van szabatositva, mint a főrendi ház jogügyi bizottsága javaslatában, t. i. a 75. §-ban, a hol határozottan ki van mondva, hogy senki nem biráskodhátik a felett, kivel valami viszonyban van, sőt: a semmítő-szék tagjait, és a legfőbb Ítélőszék elnökségét kizárja az ilyetén bíráskodásból. Nem akarok hosszas lenni, nem akarom fárasztani a méltóságos főrendek figyelmét, hanem alázatos vélekedésem odajárul, hogy ezen törvényjavaslatot ugy a mint van, az átalános tárgyalás alapjául elfogadni m éltáztassanak. (Helyeslés) Apponyi György gr.: Nagyméltóságú elnök ! méltóságos főrendek! Én azok folytán, a melyek igen t. előttem szóló által elmondattak, csak igen keveset mondhatok. Jelesen ki kell fejeznem azt, hogy ezen törvényjavaslatot én is azon törvényjavashit folytatásának tartom, mely nem rég, — ha nem csalódom ezen évben, a méltóságos főrendek tárgyalása alatt volt, midőn t. i. a birói hatalom gyakorlásáról rendelkezett a törvényhozás. Tehát a felelősség eszméje nemuj, mert az fenn volt tartva azon törvényben, mely a birói hatalom gyakorlásáról rendelkezett, és nem tudom melyik szakaszban a törvényhozás épen a felelősség fölötti rendelkezést fentartotta magának. Reám nézve nagy nyomatéka van ezen elvnek, épen az alkotmányosság rendszerénél fogva, melynek alapelve a felelősség, és mely rendszer csak ugy fog tökéletesen érvényességre emelkedni, ha a ministertől fogva mindenki, ki a közügyek kezelésével van megbízva, felelősséggel fog tartozni; ezen felelősségnek szüksége pedig legnagyobb mértékben fordul elő a bírónál, tekintve annak elmozdithatlanságát, de azáltal biztosított függetlenségét is; tekintve azt, hogy élet-halál, becsület és vagyon fölött határoz. Ily hatalom irányában a felelősség szüksége bizonyosan a legnagyobb mértékben forog fenn. De ezeket bizonyitam fölösleges. A kérdés csak \ az, vájjon a jelen törvényjavaslat ezen ezélnak töj kéletesen megfelel-e ? Vájjon a felelősséget bizto| sitja-e oly mértékben, mint azt a törvényhozás meg| kívánja, a nélkül hogy a birák tekintélyét csorbij tana; a nélkül, hogy a birót, kit a törvényhozás füg' getlen helyzetbe akart tenni, oly zaklatásoknak I tenné ki, melyek talán létét és függetlenségét veszélyeztetnék. Épen e tekintetben tökéletesen megnyugtat a 1 jelen törvényjavaslat, mert, midőn egyrészt a panasz I lót, illetőleg a közönséget azon helyzetbe teszi, hogy J a biró által elkövetett hivatali bűntettért, vagy fe| gyelmi vétségért elégtételt szerezhet; egy másik ! rendelkezésben megint a panaszló ellen, ki a tények elferdítése, szóval hamis vád által ilyen birói eljárásra okot adott, szigorú eljárást szab. Ebből joggal azt következtetni, hogy a törvénynek ilyen rendelete szerint a felelősség nem lesz illusiorus, nem szolgálhat fegyverül a roszakaratnak, nem szolgálhat fegyverül a szenvedélynek, gyülölségnek, üldözésnek vagy akár mi egyébnek. Én, méltóságos főrendek, mind a bűnvádi eljárásban, mely a hivatali bűntettekre elrendeltetik, mind pedig a fegyelmi bíróság felállításában biztosítékot találok arra nézve, hogy ezen tárgyakban a subjectivitás mellőzve és az objectivitás "biztosítva lesz; mert az objeetivitást néíkülözhetlennektartom arra nézve, hogy a felelősség testté váljék; másrészről pedig, hogy a birói kar becsülete érdeme szerint meg legyen óva. Abban, méltóságos főrendek, hogy minden oly fegyelmi vétségre nézve, vagy inkább minden oly birói egyénre nézve, ki fegyelmi vétséget követett el, külön bíróság állíttatott föl; abban, hogy a vádló és a vádlott között tökéletes viszonyosság létezik; abban, hogy a károsított tökéletes kártérítést nyer ; í de különösen abban, hogy a vádló nem lehet vagy inkább a vádlók nem lehetnek olyanok, kiket feleletre ne lehetne vonni; értem ez alatt, hogy nem oly^ I expedienst fogadott el a törvényhozás, melynél fogva valamely tanácskozó testület, — és legyen az maga a törvényhozó test is, határozott volna a bírónak magaviselete fölött, én ezáltal tökéletesen biztosítva látom •— mint mondám — a tárgyalás objec| tivitását és tökéletesen biztosítva látom azt, hogy mindaz, a mi a nagy közönségnek garantiája a | biró ellen, a bírónak garantiája lesz azon üldözte-