Főrendiházi napló, 1869. I. kötet • 1869 ápril 24–1870. augustus 3.
Ülésnapok - 1869-24
XXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 105 tések ellen, melyek a birói állást oly kellemetlenné teszik. A felelősség ezen fokában elégséges indokot látok arra, hogy a nagy közönség törvénykezésünk iránt ezentúl bizalommal viseltethessék, és aagy indokot látok arra, hogy azon aggályok, melyeket némelyekben a bírák kineveztetése és azok elmozdithatlansága gerjeszthet, eloszlattassanak. De van még egy tekintet, melyet röviden említenem kell, s ez vonatkozik ezen törvénynek azon következéseire, melyek magára a birói karra haramiának. Nincs állás, méltóságos főrendek, mely nagyobb és több neheztelésnek, és legtöbb esetben nagyobb niéltatlankodásokuak és václaknak lenne kitéve, mint a birói állás. Igen kevés kivétellel a bii'ó a vesztes félnek neheztelését és sokszor boszszuállását vonja magára, s lehet mondani, hogy a calumniare audacternek mindig ki van téve. Ámde miután most mindenkinek, ki jogosultnak érzi magát arra, hogy a biró eljárása ellen panaszt emelhessen, módja van a birót perbe fogni, és magának elégtételt szerezni, ezentúl ugy hiszem mindazokat, kik ezt nem teszik s mindamellett mégis gyanúsítják és rágalmazzák a birót, — a közvélemény elitéli ; mig másrészről ezen eljárásra valóban szükség volt, mert az a birói karra jótékonyan hat, hogy ez által oly egyénektől menekül meg, kik a bírónak hitelét, jó hírét koezkáztatták. Én tehát mind a felelősségre nézve, mind pedig a közönség tökéletes biztosítására nézve, mind magára a birói karra nézve üdvös rendelkezéseket találok e javaslatban, s magam részéről azt a részletes, tárgyalás alapjául elfogadom. [Helyeslés) Horváth Boldizsár igazságügyminister : Méltóságos főrendek! Nem fogok a törvényjavaslat átalános indokolásába bocsátkozni, mert e téren legfölebb csak ismételhetném azt, a mit részint a jogügyi bizottság, részint a méltóságos főrendi háznak épen most nyilatkozott tagjai már kifejtettek. Ezekhez csupán csak azon megjegyzést csatolom, . hogy a kormány ezen törvényjavaslat által is eclatans bizonyítékát akarta adni annak, hogy menynyire tiszteli a birói függetlenséget, midőn azon fegyelmi hatóságról, melyet eddig a birák fölött gyakorolt, önként lemond, s azt magának az öszszes birói karnak kezébe teszi le. A törvényjavaslatra átalánosságban vonatkozó ezen észrevétel után engedjék meg a méltóságos főrendek, hogy azon alapelvekről számoljak, melyeket jónak tartottam e törvényjavaslatba letenni, s egyúttal azon indokokról, melyek elhatározásomra előttem fölmerült kérdések megoldásában döntő hatást gyakoroltak. A legelső kérdés, a mely előttem felmerült, az volt, hogy mi legyen tulajdonképeni értelme s hordereje a birói felelősségnek, s e kérdésre a törvényjavaslat 1-ső szakaszában feleltem meg, mely szerint a birói felelelősségnek értelme és hordereje az, hogy a biró, kötelességellenes cselekvényei és mulasztásaiért először a büntető törvények súlya alá essék, és másodszor, hogy mindazon károkat, melyeket cselekvései vagy mulasztásai által okozott, az egyénnek, vagy az államnak megtéríteni tartozik. A másik kérdés, mely előttem felmerült, az volt, hogy mily esetekben tartozik a biró felelősséggel ? Igen természetes, azért, a mi tisztán subjectiv dolog, tehát valamely jogi kérdésnek netáni téves megoldása, valamely törvénynek netaláni hibás alkalmazásáért a birót coram foro fori feleletre vonni nem lehet; ezért csak istennek és saját lelkiismeretének tartozik számot adni. A felelősséget ezen térre átvinni nem lehet, mert akkor a legfelső biró fölé ismét birót kellene állítani, ki a felett tartozik Ítélni, ha vájjon az alatta álló biró Ítélete subjective helyes volt-e vagy nem ? szóval a felébbvitelnek végtelen fokozata állana elő, úgyszólván Jakab lajtorjája, mely végtelenül felnyúlnék az égbe anélkül, hogy ez utón az ég megnyugtató végitéletével találkoznánk. A birót csak tárgyilagos szempontból s esak azon cselekvéseiért lehet felelősségre vonni, a melyek oly törvényekbe, vagy szabályokba ütköznek, miket a biró állásánál fogva okvetlenül tartozik tudni; oly cselekvények- s mulasztásokért, a melyek már természetöknél fogva nem vehetik igénybe a subjectiv felfogás immunitását. Továbbá felelős a biró oly törvények vagy rendeletek megszegéséért, melyekre nézve, habár a subjectiv felfogás, a subjectiv nézetek egymástól eltérhetnek is, de a fenforgó körülmények kézzelfoghatólag igazolják, hogy a cselekvésben vagy mulasztásban a biró nem meggyőződésének, lelkiismeretének, hanem nemtelen ösztönöknek sugahnát követte. Ily kötelességellenes cselekvények, vagy mulasztások lehetnek:
