Főrendiházi napló, 1869. I. kötet • 1869 ápril 24–1870. augustus 3.
Ülésnapok - 1869-21
94 XXI. ORSZÁGOS ÜLÉS. kilátása; ezen szempontból indulva ki, részemről a pénzügyminister, illetőleg a képviselőház által előterjesztett javaslatot készséggel elfogadom. {Helyeslés). Lipthay Béla b.: Az itt elmondottak után alig marad fenn valami, a mit a szőnyegen lévő határozati javaslat bővebb indokolásául felhozni lehetne ; nem is szólaltam volna fel, ha nem hallok vala oly nyilatkozatokat, melyekre vonatkozólag tán szükséges, hogy nézetemet elmondhassam. Én e tekintetben követem épen igen tisztelt előttem szóló utasítását, a mennyiben én is mellőzöm teljesen a politikai felfogásokat, és pusztán anyagi szempontból kívánom e kérdést megoldatni. A pénzválságnak okozatait illetőleg meg kell jegyeznem, hogy én ezeket épen azoknak ellenkezőjében találom, a mik itt felhozattak. Nem tagadhatom ugyan én sem, hogy hazánkban az alkotmányos élet helyreállításával a vállalkozási szellem ujabb lendületet nyert; de én csakis megindítónak tekinthetem azt, és valóságos oknak el nem ismerhetem. Hivatkozni méltóztattak más államok példájára, felhozván azt, hogy a túlságos vállalkozási szellem más országokban is ugyanazon következményeket szülte, és nálunk is ez volt a túlságos vállalkozásoknak föoka. Szerintem tisztán és egyedül anyagi a kérdés; anyagi annyiban, a mennyiben kétségtelen az, hogy az absolut kormányzat alatt a produetiv tényezők visszaszorittatván, most, midőn alkalmok nyilt arra, hogy tevékenységüket kifejtsék, tömegesen indultak meg a vállalatok. De én nem csak ebben, hanem legfőkép abban is találom a válságnak okát, hogy a vállalkozók, nem vetve kellően számot képességeikkel, magokat a lajtántuli jobb, kedvezőbb hitelviszonyok által elragadtatták. Távolról sem akarom azokat okozni, kik igy elragadtatták magokat, sőt némileg megbocsáthatónak tartom azon véleményüket, hogy a mi, más országokban való, az nálunk is létesülhet, és igy, mivel a válság beállására nem gondoltak, vagy legalább a beállás időpontját nem lehetett előrelátni, természetes, hogy ez vagy más hasznos vállalat sikerülése iránt számosan bizalmat tápláltak. De hogy épen ezen vállalkozási szellemet, mely túlságos reményekre indította az illetőket, nem lehetett volna annak idején korlátozni, azt határozottan tagadom. Nevezetesen méltóztassanak megengedni, ha e tekintetben szintén más országokra hivatkozom, és pedig olyanokra, melyek az ily válságokon keresztülmenve, már okultak. Ugyanis mi történt ott ily válságok után? Az, hogy midőn ily szédelgések eshetőségei előfordultak, előre gondoskodtak arról, hogy uj vállalatok ne alapíttassanak, és meggyőződtek arról, hogy a válság megelőzésére nincs biztosabb óvszer, mint a hitel megszorítása. Legyenek bár a meggyőződések a kiváltságos bankrendszer és az úgynevezett szabad bankrendszerre nézve bármennyire eltérők, de egy ^ ll 7 '• &z tudniillik, hogy a szabadalmazott banknak hogy ne mondjam előnye, de bővebb tere nyílik, hogy a hitelt megszorítsa akkor, midőn szükségét látja. De hogy ezt tehesse, szükséges, hogy az illető bankintézetek lehető legjobban kezeltessenek, de különösen szükséges, hogy épm a pénzviszonyok megitélhetésére kellőleg informálva legyenek; de még inkább szükséges, hogy szabadon intézkedhessenek. Es abban találom én a fő hibát, mely e kérdésre befolyással volt, hogy a nemzeti bank talán akaratlanul nagyobb mérvben hitelezett magyarországi vállalkozóknak, mintsem szükséges lett volna. A helyett ugyanis, hogy kellő figyelemmel kisérte'volna az itteni viszonyokat, épen ugy hitelezett a mi vállalkozóinknak mint a bécsieknek. Igaz, hogy a létező viszonyok között nem lehetett a banknak máskép cselekednie, mert ha az akkori időben a pesti piaczon magasabbra emeli vala discontóját, mint a béesi piaczon, bizonyára roszakarattal vádolták volna. Épen azért azt hiszem, hogy a válságnak lényeges okozója azon függő állapot volt, melyben a bank e részben állott, és mely függő állapot következtében itt nem rendelkezhetett egészen szigorúan a viszonyokhoz mérten. Innen történt, hogy egy más város, melynek, mint igen bölcsen mondatott, sokkal fejlettebb kereskedelme van, és melynek vállalkozásai sokkal nagyobb összegekkel támogattattak, a szédelgést sokkal könnyebben bírhatta el, mint a pesti piacz. Mindkét város viszonyai ugyanis egy mértékkel mérettek, és igy történt, hogy a mit az erősebb elbírt, az a gyengébbre nézve veszedelmessé vált. És miután a dolog igy van: akár odanyilatkozzék a közvélemény, hogy a bank külön, önálló és független módon szerveztessék, akár oda, hogy
