Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-14

5(5 XIV. ORSZÁGOS ULES. gel, a hatalom és szigor minden eszközeivel keresz- 1 tülvíve, egyes országok, nemzetek, testületek jo- : erait méer utolsó nyomaiban is megsemmisítette, I hogy mig, mondom, Európaszerte ilyen állapotok j fejlődtek ki, azok e hazában megtörtek végkép a j nemzet szellemén és az uralkodó ház lelkiösmere­tes vallásosságán. Es ezen tekintetben örömest használom föl az alkalmat, hogy régi alkotmányunknak a hála s kegyelet azon tributumát lefizessem, melylyel neki mindnyájan tartozunk. Mert, hogy az uralkodóház­nak minden szándékos jogsértés iránti vallásos ké­telyei -a döntő pillanatokban újra meg újra föl­éledtek, azt főleg régi alkotmányunk természeté­nek köszönjük: köszönjük pedig azért, mert azon alkotmány még inkább, mint akkori más alkotmá­nyok, a nemzet jogait a magánjog kiváltságos for­májában tüntetvén föl, oly időben, midőn a hata­lom kezelői tisztább fölfogással, nagyobb kegye­lettel viseltettek, ha magánjogokról, mint ha a né­pek politikai jogairól volt szó, ez utóbbiakat az előbbiek alakjával védte. Alkotmányunk ezen természetének köszönjük, hogy, ha formái késlel­tették is némileg haladásunkat, anyagi kifejlődé­sünket, de bebizonyította legalább, hogy, midőn a haladás korszaka megérkezett, az magyar és nemzeti volt és lehetett. (Tetszés.) Azon nézetből indulva tehát ki, mint említem, hogy ezen országgyűlés föladata nem egyedül az ország jogainak és törvényeinek helyreállítása, ha­nem összeegyeztetése az ország jogai helyreállítá­sának azon nagy politikai föladattal, melyet O Fel­sége fölhivása, a viszonyok és a kor intő szükségei elénk szabnak, nem mellőzhetem el, hogy a 43-iki eseményeket, vagyis az akkori törvényeket ne ele­mezzem. (Halljuk!) Méltánylom és tisztelem én, méltóságos főrendek! mindazok indokait, kik a 48-iki törvények megítélésében az alakításukat ki­sérő és követő események megemlítését és eleme- | zését kerülni óhajtják; értem, tisztelem ebbeli ér­zelmeiket, indokaikat; hiszem, tudom, hogy párt­és állás-különbség nélkül, vannak minden véle- j ményárnyéklat soraiban egyéniségek, kiknél a 48-iki események a legszomorúbb személyes emlé­keket költik föl. Rakjuk le ezen szomorú személyes emlékeinket a haza békéjének szent oltárára, és gondosan őrizve keblünk belsejében fájdalmas be­nyomásaink kegyeletes érzelmeit, ne merítsünk belölök mást, mint a kölcsönös engedékenység, méltányosság és kölcsönös higgadtság megőrzésé­nek komoly kötelességérzetét. (Elénk helyeslés.) Nem fogom én a 48-iki törvényeknek jogi jel­leme irányában azon kérdést feszegetni, hogy ezen törvények külső nyomás alatt keletkeztek-e, vagy nem. Véleményem szerint fenálló törvények ere­detét vizsgálni, vagy jogi jellemöket alkotási hiá­nyaik alapján kétségbe vonni mindig veszélyes. Más részről meg fölötte nehéz meghatározni a fokot, hol a jogosult befolyás jogtalan anyagi nyomás terére csap át. így nem csak a 48-iki törvények, hanem más törvények is kétségbe vehetők. Midőn tehát a 48-iki eseményeket említem, nem szándé­kom, hogy e törvények alaki jogosságát támad­jam meg. De midőn egy részről a 48-iki események em­léke nem birhat arra, hogy a 48-iki törvények alaki jogosságát szem elől téveszszem. ugy más­részt ezen tekintetek nem birhatnak arra, hogy po­litikai következéseiket számba ne vegyem, midőn e törvények gyakorlati felelevenítéséről és életbe léptetéséről van szó. Mert nem egyedül a jogfoly­tonosság elvéről, nem jogfentartásról van az előt­tünk fekvő föliratban szó, hanem azon kívánságról, hogy e jogfolytonosság alapján az akkor alkotott törvények életbe lépjenek, mig minden ebbeli ké­sedelmezés az ország jogainak sértéseként jellemez­tetik. Azt hiszem, nem lehet szem elől tévesztenünk, hogy a 43-iki törvények legalább is oly átalános európai mozgalom befolyása alatt keletkeztek, mely a magyar törvényhozásnak és a magyar törvény­hozás tényezőinek elhatározására is eldöntőleg folyt be. Ha nem tagadhatjuk, hogy hazánk nem levén chinai fallal Európa többi részeitől elválaszt­va, 1848-ban sem tudta magát az akkor uralkodó viharos szellem befolyása ellen biztosítani: ugy önesalódás nélkül nem hihetjük, hogy az akkor mindenhol alkotott intézmények Európaszerte be­következett sorsától teljesen csak a magyar intéz­mények óvhatok meg. Es mégis, midőn Európa­szerte látjuk, hogy az akkori viharos idők eredmé­nyei külső alakjokban sértetlenül sehol sem álla­nak fen, mi nem csak azok fentartását. de 17 évi szünetelés után ismét egész kiterjedésűkben való életbeléptetését sürgetjük. Nem akarom a 48-iki törvényekről állítani. hogy azok egyenesen az osztrák birodalmi össze­köttetés ellen voltak irányozva; hogy azonban azok alakításában a birodalmi összeköttetés szüksé­gének tekintetbe vétele, gyöngéden mondva, csak második sorban állott, hogy annak igényei legfel­jebb csak átalános kitételekben óvattak meg, ezt — ugy hiszem — senki sem fogja tagadni, ki a 48-ki törvényeket ösmeri. Oly mozgalomnak, mint a 48-iki. akár vizsgáljuk azt rokonszenvvel, akár ellenszenvvel, nem csak nálunk, de világszerte, megvan a dolog természeténél fogva mindig a maca szellemi jogosultsága. De volt az 1848-diki mozgalomnak egy jel­lemző oldala, melyből, véleményem szerint, ve­szélyeit és meddő eredménytelenségét kifej'thet­ni.Ez eredménytelenség nagy részben abban gyö­kerezett, hogy az 1848-diki mozgalom minden

Next

/
Thumbnails
Contents