Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-14

XIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 51 megmentvén, boldogítván igy az országot, önmagát igy megdicsőítvén mindenkorra. Jelen törvényhozó testület dicső őseihez, nagy múltjához, a király iránti örökölt és történelmileg elismert kegyeletéhez méltón cselekednék, ha e két atyailag fejedelmi szózatot, mely ezer éves történelmi multunkat visszaadta és annak alkotmányos törvényes jogosultságát elismeri, mely a magyar korona épségét, az ország önállóságát biztosítja, melynek logikai hatalma s törvényes alapossága czáfolhatlan, és melyben fejedelmünk mindent megadott, mit szent kötelmei vallásos érzetében, mit a birodalom belbékéjének, sőt fönmaradhatásának koezkáztatása nélkül, és a mit, a jelent s jövőt illetőleg, provide megadhatott, ha e fejedelmi szózatot ugy, mint a törvényhozó hatalom egyik fő tényezőjének , egyszersmind végrehajtójának progvammját, szeretete s boldogítási szándéka sugallta programmját, annak szellemet s czikkeit. e testület helyeslő elfogadásával megtisztelné, magáévá tenné. igy és ez értelemben pártolom Üziráky János gróf ő nagyméltóságának indítványát, igy az egyetemes nemzetet tiszteinők meg, és örömének, lelkesültségének s abbeli óhajának adnánk kifejezést, mely most a paloták ugy, mint a kunyhók lakóiban egyaránt él; igy lennénk hu viszhangja a nemzetnek, mert a nemzet epedve óhajtja a kiegyenlítést és Urunk megkoronáztatását: miért is a nemzettel ellentétbe jövünk. ha nem igy cselekszünk. Pedig nem a nemzetnek egyedül tartozunk evvel, de a birodalom népeinek is. Ne adjunk ezeknek olv vélekedésre alkalmat. mintha mi a birodalom nagyhatalmi fejlődését akadályoztatni akarnók, akadályoztatni a kereskedelem, a hitel emelését. A birodalom népei súlyt, erőt kérnek s várnak tőlünk, hogy a föladatot megoldva, Közép-Európában velők együtt erősödjünk oly hatalommá , mely népeinek erkölcsi s anyagi jóllétét. fölvirágzását és tekintélyét benn és künn biztosítsa. Ennélfogva európai nemzetünknek hivatása. Európa néz ránk. Európa előtt, király és nemzet, vajmi nagy elvet képviselünk : a jog és törvény elvét a forradalom ellenében. Ha a nagy föladást nagylelkű fejedelmünkkel egyetértőleg megoldjuk: Európa könnyebben lélegzik föl, mert a jog és törvény tért nyer, a trónok erősödnek, a népek biztossága növekszik és a szétszórva forrongó elemek elfoszlanak. Lám, mily magasztos hivatásunk. Ámde int az idő. Itt az alkalom, midőn tenni lehet; itt az idő, midőn tenni kell : az idő élet. az élet cselekvés. Miért is az ellenzésnek, az akadékoskodásnak, a merevkedésnek most, kivált a fejedelem szeretetének ennyi nvilvánulta után. nem lenne értelme, de lehetne azon kárhozatos hatása hogy fölemésztene bennünket. Mert az idő múlik az események pedig e rohanó korban oly gyorsan alakulnak, hogy szinte félő, vajon ily alkalom megjön-e ismét e nemzetnek. Hisz a nemzetek életében is vannak perczek , melyeknek következményei helyrehozhatlanok.Messze hatóé napok hordereje. Súlyos felelősség nyugszik rajtunk. E nemzedék meggyógyíthatja némileg a multat, megmentheti a jelent, biztosíthatja a jövőt. Tehát politikai érettségének ugy adná jelét, ha kellő időben a körülményekkel ildomosán megalkuva, azokat egyúttal nagyságának megalapítására fölhasználná. Kövessük azért a zászlót, hagyományos hivatásunkái fogva is kövessük a zászlót, melyet legjobb fejedelmünk, honatyánk kigöngyölheti és mely honatyai szeretetének íüvalma által lengettetik ; kövessük a haza és a trón érdekében, kézfogva, együvé vetett vállal, egyértelműen, egyakaratuan. S ha igy, mikép saját létünk, javunk, jövőnk, fönnen követeli, megmutatjuk most, hogy a magyar hálás és nag-vlelkü o-enerosa natio : ug-v a nemzet fokozott bizalma, hírnév, dicsőség és istenáldás koszorúi közt ragyogandja körül fölséges Fejedelmünket, midőn az , bár minél előbb , bár fölséges Királynénkkal, hódolva szeretett honanyánkkal együtt. megkoronáztatik; a nemzet pedig ifjúit erővel hatalmasan s dicsőségesen megy magas rendeltése gondviselései utjain, megelégedés, nagyság s virágzás közt töltve be állását és az időt, melyen áthalad, nemzedékről nemzedékre. a világ végezetéig ! (Éljen !) Nádasdy Lipót gr. : Főméltóságu elnök ! méltóságos főrendek ! Midőn az első fölirat vitatása jött e házban napi rendre, nem volt alkalmam ezen tárgyban folytatott discussiókban részt venni, és igy most csak utólag jelentem ki , hogy én azon indokoknál fogva, melyeket előadni szerencsém lesz, akkor sem szavazhattam volna külön föliratra. Miután ezen külön fölirat csakugyan létre jött. gondosan tanulmányoztam mind a képviselőház, mind a főrendek föliratát. és azon meggyőződésre jutotI tam, hogy a két fölirat közt lényeges különbség nincs. Hogy pedig e két fölirat között lényeges különbség nincs, az igen természetes, az nem is lehet másként. Természetesnek fogom találni akkor, mikor köz és magánjogunk egyes tárgyai fognak tanácskozás alá kerülni, hogy akkor egy vagy más tekintetben eltérő nézetek fognak a két ház között I gyakrabban fölmerülni. Hanem természetes az is, | hogy midőn magáról a jogfolytonosságról van szó, tartozik-e a végrehajtó hatalom az optirna juris forma szentesített törvényeket nem csak elvileg elismerni, hanem egyszersmind tettleg életbeléptetni, végrehajtani ? — tehát midőn arról van szó. a mi minden alkottmányosságnak lényegét, alapelvét