Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-14

XIV. ORSZÁGOS ULES. 49 kegy. kir. leirat eltérő nézetben volt, bővebben fölvilágosítani. Kétséget nem szenved tehát 1 , hogy ezen explanatiónak értelmezése a dietális tracta­tusoknak különben is oly tárgyát fogja képezni, melyre nézve, ha a válaszfölirat fölterjesztetik, köl­csönös felvilágosítások, értelmezések és netaláni jogfentartások , óvások , ünnepélyes tiltakozások következtében, a kiegyezkedés valószínűleg meg fog történhetni. Ezen lehetőségnek tehát a fölter­jesztés akadályozása által útjait elzárni részemről nem tartom tanácsosnak. Föl nem tehető továbbá, hogy az alsóház, ezen föliratát, mely a magyar közjognak úgyszólván hitágazatát képezi, mely iránt O Felségét fölvilá­gosítani óhajtja, a főrendek ellenzése miatt hajlan­dó volna deponálni. Annak tehát, ha mi visszauta­sítjuk, következése hihetőleg az lesz, hogy ezen tárgy fölötti viták a végtelenségig el fognak hú­zódni, s oly terjedelmes polémiákra lesz alkalom szolgáltatva, melyek mindazon fontos és lényeges tárgyak feletti tanácskozásokat, melyeknek szeren­csés megoldása föltételezi az országnak a koroná­val leendő kívánatos és mielőbbi kiegyezkedését, csakis nehezíteni és a kívánt eredmény valósítását csakis hátráltatni fognák. Hogy pedig mindezen akadályok egy ily életbe vágó organikus ország­gyiüés menetelére és talán eredményére is legalább zsibbasztólag fognak hatni, kérdést nem szenved. Igaz, mindezek ellenében föl lehetne hozni, hogy mindezek csakis alárendelt szempontok, me­lyek figyelembe nem veendők, midőn téves fölfo­gások és jogtalan térfoglalások által az országnak sarkalatos törvényeit megsemmisíteni, alkotmá­nyunk történelmi alapját megrendíteni szándékoz­nak ; de jeleideg ezen eset elő nem fordul : mert hiszen épen azon elvek, melyek a föliratban említ­tetnek , se téves felfogásokon, se jogtalan tér­foglalásokon nem alapulnak, hanem a törvényes közjogi axiómáknak oly lényegét képezik, melyet kétségbe vonni nem lehet. Ha tehát a jogfolytonosság elvére nézve a két ház között véleménykülönbség nincs, és csakis an­nak mikor leendő életbe léptetése képezi a punctum salienst; ha ezen különbség már most csakis idő kér­désévé vált: kérdés, vajon ezen különbség, tekintetbe véve fontos közjogi érdekeink megóvását, elégsé­ges ok-c arra, hogy ezen válaszfölirat fölterjesztése gátoltassék'? Azt hiszem, nem : mert a felsőház maga is azt hiszi és vallja, hogy a jogfolytonosság elvileges elösmerését a törvények gyakorlati foga­natosításától tartósan elválasztani nem lehet; a lo­gikai következetesség tehát azt igényli, hogy olyan módokban egyezzünk meg, melyek a jogfolyto­nosság életbeléptetését tartósan ne gátolják; már pedig igen valószínű, ha ezen válaszfölirat fölter­jesztése akadályoztatni fog, ez esetben a jogfoly­FÖRSXDI XAPLÓ. 186%. I. tonosság elvileges elismerése a törvényeknek gya­korlati foganatosításától sokkal tartósabban fog el­választatni, mint ha a fölterjesztésbe a főrendi tábla beleegyez : mivel ismerjük a dietális tractatusok számtalan retortáit és szétágazó phásisait, melyek a két ház közti különbséget még inkább sokszo­rozni fogják; ha ellenben a válaszfölirat által O Felségének mód és alkalom nyujtatik határozottan és alkotmányos érzületéhez képest nyíltan szólani, ez esetben az ily fejedelmi legmagasabb őszinte nyilatkozat módot és alkalmat fog nyújtani részint a szükséges tájékozásra és eligazodásra, részint a netalán 0 Felsége által kijelölendő határok föl­ismerésére, mi csakis minden irányban könnyíteni fogja a végleges kiegyezkedésre irányzott őszinte törekvéseket. i)e tanácsolja a felsőháznak a válaszfölirat fölterjesztését ezeken kívül még több fontos közjogi törvényes érv is: mert tagadni senki sem fogja, hogy alkotmányunk tényezőinek egyike sem füg­gesztheti fel torvényeinket, se azokat rendeletek­kel föl nem cserélheti, minthogy ez esetben a vég­rehajtó hatalom — a mint ez az előttünk lévő vá­lasz-föliratban is bővebben kifejtetik — magát a törvényhozási jogot is gyakorolná, vagyis a tör­vényhozás és végrehajtás tettleg ugyanazon egy hatalom kezében volna öszpontosítva; ez pedig minden alkotmányos elveknek összezavarására és felforgatására vezetne, s az ily veszélyes praece­densnek épen oly veszélyes következései lehetné­nek nemcsak az országnak, hanem magának a kor­mánynak jogaira nézve is, mit, azt hiszem, bőveb­ben magyarázni fölösleges. Ily veszélyes praece­dens tehát — ha annak ellenében az ország fen nem tartaná jogait — könnyen magát a legitimitás elvét is veszélyeztethetné, melyet sértetlenül fen­tartani, főleg a mait. főrendeknek, mint egy aristo­kratiko-monarchikus állomány fő tényezőjének, fe­jedelem és ország iránti szent kötelesség egyaránt és követelőleg parancsolja. Igénytelen nézetem szerint tehát, ha a válasz­fölirat fölterjesztésének következtében a jogfolyto­nosság mielőbbi életbeléptetése legalább csak any­nyiban concedáltatnék. a mennyiben az egy felelős magyar kormány fölállíthatásának lehetőségére vonatkozik, a mint ez a főrendek föliratában is említtetik: lehetővé válnék az is, hogy a majdan alkotandó felelős magyar kormány a felelősseget tartózkodás nélkül elvállalhatja, mert ismerni fogja ideiglenes hatáskörét, és tudni fogja, hogy mire nézve felelős. Ez esetben a felelős kormány a helyhatósá­gok helyreállítására nézve is terjeszthet elő tör­vényjavaslatot, mert tudni fogja, mit követelhet a helyhatóságoktól, a helyhatóságok pedig tudni fogják, mit követelhetnek a kormánytól.Engem nem

Next

/
Thumbnails
Contents