Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-14

XIV. OHSZÁGOS ÜLÉS. 47 omnipotens bureaucratiának hosszú tintaserege, melyet már a múlt országgyűlés alkalmával néhai Kazinczy Gábor képviselő úr oly drastiee jellem­zett. Nekem mindegy, akár frakkban és fénymá­zas topányban, akár szűk nadrágban és csengő­pengő sarkantyúk harmóniája közt köszöntsön is be hozzánk ezen sereg. (Elénk helyeslés.) Dicsőült Széchenyink kedvencz mondása szerint in ultima analysi egyre megy ki a dolog; ezen tényezők fa­nyar gyümölcseit már eléggé megízleltük. (He­. lyeslés.) Meglehet, hogy ezen rendszer fölállítása által kielégíttethetnének igen sok nagy és kis ambitiók, a hivatalvadászatnak roppant serege tápot és pil­lanatnyi kielégítést fogna találni; de vajon,ha ezen rendszert kellőleg körül nem irjuk és törvényekkel nem biztosítjuk, vajon általa hazánk állapotának jobbra változta biztosítva lesz-e? ez nevezetes kér­dés és problémának tárgya. (Helyeslés.) Kívánom továbbá, hogy az 1848-iki 3. tör­vényczikkelynek a királyi hatalmat elzsibbasztó, Ulászló korszakába való és azért hasonló boldog­talan eredményeket előidéző, mert a királyi hata­lom részéről elviselhetetlen, és azért kivihetetlen határozmányainak bilincseiből kibontakozva, tör­vény által tökéletesen biztosíttassák a király szabad akarata, öntetszése szerint választhatnia bárhonnan tanácsosait, menten minden parlamentáris nyomás­tól és manőverektől, melyekkel hol de retinendo, hol de recuperando imperio folytathatnék a folyto­nos harcz, hozzájárulván — mi fájdalom sok te­kintetben némileg természetünkben fekszik — a re­staurationális nisus, mely csaknem mindig a hata­lom megragadása körül forogna. (Ugy van!) Na­gyon kell tartanom, hogy ez által az ország jóllé­tének előmozdítása csak nagyon alárendelt kérdéssé válnék. (Helyeslés.) Ha nem ilyen divatos forumlák szerint, hanem ősi intézményeink szellemében fogjuk hozandó uj törvények által állandó alapra fektetni a jövőt; ha szemmel tartva azon halhatatlan emlékű, korán el­hunyt elvbarátunknak, kiről a haza méltán elmond­hatja „multis ille flebilis occidit . nulli fiebilior quam mihi", boldogult Dessewffy Emil grófnak, mintegy vég hiteimül mondott szavait, hogy mind­ezen kérdéseket, t. i. a közös ügyeket, a miniszteri rendszert, a municipiumok rendezését oly szoros kapcsolatban állóknak tartja, hogy ezeket külön­választva tárgyalni, vagy azok egyikét vagy má­sikát kiszakasztva rögtönözötten életbe léptetni a lehetetlenség körébe tartozik; (Helyeslés) ha mind­ezeket szemügyre veendjük: azt hiszem, teljesedés­be fog menni hazánk védangyalának a trón mellett mondott szende imaszerű óhaja, hogy áldásdús si­ker koronázza a hongyülés munkálkodását; és igy , a haza boldog lesz és föl fog virágozhatni, mi más­ként nem érhető el, mint ha egvszersmind hatalmas a magyar király- (Elénk helyeslés.) Mindezek előterjesztése után következtetéské­pen ki kell mondanom, hogy én igenis elkeriilhet­lenül szükségesnek tartom azon törvények revisió­ját, melyeket a kegy. kir. leirat fölemlít. A leirat nem tagad meg semmit, csak a lehetetlenséget • minden egyébre nézve fentartj a a reményt; azt pedig, hogy positiv engedményeket nem nyújt, természe­tesnek tartom: mert ezen engedmények csak kö­vetkezései lehetnek azon határozatoknak, melyek­nek hozatalára magát a revideálandó törvényeket illetőleg a törvényhozó testület elhatározandja. Az előre bocsátottak fonalán immár, miután tökéletesen magamévá teszem mindazon aggodal­makat, melyek még eddig vissza nem állított al­kotmányos életünkre vonatkozólag egyebekben fölmerülnek; azoknak bármely nyilatkozat alakjá­ban fölemlítéséhez járulni kész vagyok; de, hogy azt elvek megvásárlásával, t. i. a tényleges resti­tutio sürgetésével, melyet én lehetetlenségnek tar­tok, idézzem elő, arra részemről rá nem állok. Ezen nézetből kiindulva, a fölirati javaslatot ugy, a mint az előttünk fekszik, magamévá nem tehetem s nem pártolom; hanem e tekintetben bá­tor vagyok e háznak tiszteletteljesen egy szerkeze­tet javasolni, melyet ime fölolvasok: „A főrendek át vannak hatva a jelen ország­gyűlés feladatának fontosságától és nehézségétől. melynek szerencsés megoldásától függ a hazának boldogsága,sőt az egész birodalomnak jólléte és al­kotmányos viszonyok közti biztos jövője. Ok is nyu­godt kebellel óhajtanak, és csüggedést nem is­merő kitartással kivannak a nehéz munkához já­rulni, mely a nemzet jogos várakozásának megfe­lelve, valahára állandó törvényszerű alkotmányos állapotokat eredményezzen. Megengedik a főren­dek, hogy e tekintetben aggodalmak még mindig létezhetnek, s azért mindazt, mit a t. képviselőház ezen aggodalmak hatályos megnyugtatása czéljábóí az ország alkotmányos jogainak megóvása tekin­tetéből a jogfolytonosság szigorú követelményeire nézve a közlött fölirati javaslatban elvileg kifejtett, a főrendek is magokévá teszik, s a mennyiben azok a jogfentartás czéljábóí, egy csupán azokra szorít­kozó országos nyilatkozatba foglaltatnának, ehhez ' a főrendek is teljes hazafiúi készséggel járulni ké­szek lennének, noha czélszerűbbnek tartanák, hogy ez a közös ügyek iránt immár munkában levő ja­vaslatok és felírások sorában — melyek erre rokon természetöknél fogva bő alkalmat nyujtandanak — kellő helyen és módon történjék. A felirati javas ­latnak ezen átalános jogfentartáson tul terjedő s épen azon törvények tettleges foganatosítását sür­gető kérelmeit ellenben, melyek a közös viszonvok iránt indítványba hozandó törvényes intézménvek-

Next

/
Thumbnails
Contents