Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-14

XIV. OHSZÁGOS ÜLÉS. 47 omnipotens bureaucratiának hosszú tintaserege, melyet már a múlt országgyűlés alkalmával néhai Kazinczy Gábor képviselő úr oly drastiee jellemzett. Nekem mindegy, akár frakkban és fénymázas topányban, akár szűk nadrágban és csengőpengő sarkantyúk harmóniája közt köszöntsön is be hozzánk ezen sereg. (Elénk helyeslés.) Dicsőült Széchenyink kedvencz mondása szerint in ultima analysi egyre megy ki a dolog; ezen tényezők fanyar gyümölcseit már eléggé megízleltük. (He. lyeslés.) Meglehet, hogy ezen rendszer fölállítása által kielégíttethetnének igen sok nagy és kis ambitiók, a hivatalvadászatnak roppant serege tápot és pillanatnyi kielégítést fogna találni; de vajon,ha ezen rendszert kellőleg körül nem irjuk és törvényekkel nem biztosítjuk, vajon általa hazánk állapotának jobbra változta biztosítva lesz-e? ez nevezetes kérdés és problémának tárgya. (Helyeslés.) Kívánom továbbá, hogy az 1848-iki 3. törvényczikkelynek a királyi hatalmat elzsibbasztó, Ulászló korszakába való és azért hasonló boldogtalan eredményeket előidéző, mert a királyi hatalom részéről elviselhetetlen, és azért kivihetetlen határozmányainak bilincseiből kibontakozva, törvény által tökéletesen biztosíttassák a király szabad akarata, öntetszése szerint választhatnia bárhonnan tanácsosait, menten minden parlamentáris nyomástól és manőverektől, melyekkel hol de retinendo, hol de recuperando imperio folytathatnék a folytonos harcz, hozzájárulván — mi fájdalom sok tekintetben némileg természetünkben fekszik — a restaurationális nisus, mely csaknem mindig a hatalom megragadása körül forogna. (Ugy van!) Nagyon kell tartanom, hogy ez által az ország jóllétének előmozdítása csak nagyon alárendelt kérdéssé válnék. (Helyeslés.) Ha nem ilyen divatos forumlák szerint, hanem ősi intézményeink szellemében fogjuk hozandó uj törvények által állandó alapra fektetni a jövőt; ha szemmel tartva azon halhatatlan emlékű, korán elhunyt elvbarátunknak, kiről a haza méltán elmondhatja „multis ille flebilis occidit . nulli fiebilior quam mihi", boldogult Dessewffy Emil grófnak, mintegy vég hiteimül mondott szavait, hogy mindezen kérdéseket, t. i. a közös ügyeket, a miniszteri rendszert, a municipiumok rendezését oly szoros kapcsolatban állóknak tartja, hogy ezeket különválasztva tárgyalni, vagy azok egyikét vagy másikát kiszakasztva rögtönözötten életbe léptetni a lehetetlenség körébe tartozik; (Helyeslés) ha mindezeket szemügyre veendjük: azt hiszem, teljesedésbe fog menni hazánk védangyalának a trón mellett mondott szende imaszerű óhaja, hogy áldásdús siker koronázza a hongyülés munkálkodását; és igy , a haza boldog lesz és föl fog virágozhatni, mi másként nem érhető el, mint ha egvszersmind hatalmas a magyar király- (Elénk helyeslés.) Mindezek előterjesztése után következtetésképen ki kell mondanom, hogy én igenis elkeriilhetlenül szükségesnek tartom azon törvények revisióját, melyeket a kegy. kir. leirat fölemlít. A leirat nem tagad meg semmit, csak a lehetetlenséget • minden egyébre nézve fentartj a a reményt; azt pedig, hogy positiv engedményeket nem nyújt, természetesnek tartom: mert ezen engedmények csak következései lehetnek azon határozatoknak, melyeknek hozatalára magát a revideálandó törvényeket illetőleg a törvényhozó testület elhatározandja. Az előre bocsátottak fonalán immár, miután tökéletesen magamévá teszem mindazon aggodalmakat, melyek még eddig vissza nem állított alkotmányos életünkre vonatkozólag egyebekben fölmerülnek; azoknak bármely nyilatkozat alakjában fölemlítéséhez járulni kész vagyok; de, hogy azt elvek megvásárlásával, t. i. a tényleges restitutio sürgetésével, melyet én lehetetlenségnek tartok, idézzem elő, arra részemről rá nem állok. Ezen nézetből kiindulva, a fölirati javaslatot ugy, a mint az előttünk fekszik, magamévá nem tehetem s nem pártolom; hanem e tekintetben bátor vagyok e háznak tiszteletteljesen egy szerkezetet javasolni, melyet ime fölolvasok: „A főrendek át vannak hatva a jelen országgyűlés feladatának fontosságától és nehézségétől. melynek szerencsés megoldásától függ a hazának boldogsága,sőt az egész birodalomnak jólléte és alkotmányos viszonyok közti biztos jövője. Ok is nyugodt kebellel óhajtanak, és csüggedést nem ismerő kitartással kivannak a nehéz munkához járulni, mely a nemzet jogos várakozásának megfelelve, valahára állandó törvényszerű alkotmányos állapotokat eredményezzen. Megengedik a főrendek, hogy e tekintetben aggodalmak még mindig létezhetnek, s azért mindazt, mit a t. képviselőház ezen aggodalmak hatályos megnyugtatása czéljábóí az ország alkotmányos jogainak megóvása tekintetéből a jogfolytonosság szigorú követelményeire nézve a közlött fölirati javaslatban elvileg kifejtett, a főrendek is magokévá teszik, s a mennyiben azok a jogfentartás czéljábóí, egy csupán azokra szorítkozó országos nyilatkozatba foglaltatnának, ehhez ' a főrendek is teljes hazafiúi készséggel járulni készek lennének, noha czélszerűbbnek tartanák, hogy ez a közös ügyek iránt immár munkában levő javaslatok és felírások sorában — melyek erre rokon természetöknél fogva bő alkalmat nyujtandanak — kellő helyen és módon történjék. A felirati javas latnak ezen átalános jogfentartáson tul terjedő s épen azon törvények tettleges foganatosítását sürgető kérelmeit ellenben, melyek a közös viszonvok iránt indítványba hozandó törvényes intézménvek-