Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.
Ülésnapok - 1865-131
CXXXI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 607 Liturgja, Kiehter Lajos ugyanazon elvet hirdette, s mégis a legtöbb országban erre nézve positiv törvény van. In thesi áll az, de alkalmazásban az ellenkező áll nálunk épen ugy, és, miként Vay Miklós b. ő excellentiája ecsetelte, a boldogtalan külbefolyás bizonyosan el nem fog maradni, s ennek következtében, felfogásom szerint, a házi csend s béke, mely egy boldog házasságnak elkerülhetlen feltétele, bizonyosan fel lesz dúlva, fel lesz háborítva. Ez ott tisztán áll, hol a szabadság minden egyénnek külbefolyásától ment: akkor egy vagy más fél kárára ezen befolyás nem gyakoroltathatik ; azonban nálunk a viszonyok egészen mások, s aztmondom: egy külbefolyás e szabadságot kisebb-nagyobb mértékben nem csak korlátozná, de irányozná is. Én tehát ennek ellenében igen szükségesnek látom, épen a viszonyok parancsolatábó merítve okoskodásomat, hogy Magyarországban szükséges, hogy positiv törvény legyen. Az mondatott nagyin, gr. Cziráky János által, hogy ő inkább ugy szerette volna a törvényt, hogy apjok vallását kövessék a gyermekek. Megvallom, a házasságban is szeretem az alkotmányos létet, egy félnek sem szeretek suprematiat tulajdonítani, hanem a jogok elosztását a természetből meritem, s ennélfogva sokkal természetesebb, hogy minden félnek meglegyen a maga joga, mintsem az, hogy egy félnek suprematikus joga legyen. E tekintetben tehát ezen okoskodás nem győzött meg engem, s azért legüdvösebbnek találom, hogy imperativ törvény legyen juxta sexum. Az mondatott, hogy ezen törvény kivihetetlen. Hiszen ott van előttünk Erdély: hát ott kivihetetlen volt? Azt hiszem, az positiv törvény, mely azt mondta, hogy ha a katholikus veszel protestáns leányt, valamennyi gyermeknek katholikusnak kell lenni, ellenben ha a protestáns vesz el katholikus nőt, a gyermekeknek katholikusoknak kell lenni, mert az 1790. XXVI. t. ez. 15. §. előtt meghajolt mindenki. Ugy hiszem, ha hazafiúi érzelemnél és a törvények szentségénél fogva felteszszük mindenkiről, hogy a törvény előtt meg fog hajolni, akkor Magyarországra és reánk nézve legüdvösebb és legjobb, ha positiv törvény lesz, éa pedig oly alakban és szövegben, melyben a minisztérium előterjesztette. Ez lesz, mélt. főrendek, meggyőződésem szerint azon bizalom és szeretet köteléke, mely által minden vallású lakosok az országban össze lesznek kapcsolva, és mintegy összeforrasztva hazánk jóllétének szilárdítására és előmozdítására. Báró Vay Miklós <5 nagy mélt. annyira kifejtette a törvénynek ily alakban szükségét, hogy én tisztán csak igénytelen véleményemet azzal fe- | jezem be, hogy ezen szakaszt minden változtatás nélkül elfogadom és a mélt. főrendek pártolásába ajánlom. Ujfalussy Miklós főkapitány: Nagymélt. elnök! mélt. főrendek! Azon előadás után, melyet néhány perez előtt Vay Miklós b. ő excellentiája tartott, valóban igen nehéz hozzászólni e tárgyhoz, különösen nekem, kinek nézeteit ő excellentiája sokkal szebben és alaposabban, mint én tehettem volna, már nagy részben elmondotta. Azonban ismétlésekbe bocsátkozni nem akarván, némelyeket bátor leszek felemlíteni, indokolására azoknak, a miket ő már nézetem szerint kifejtett. Az mondatott előttem mélyen tisztelt ő excellentiája által, hogy majdan, mikor a frigy megköttetik és eljön az idő, hogy választani kell a vallás között, a szülők talán az utolsó perezre fogják hagynia választást, a mi igen is meg fog történhetni. És igen érthetőleg meg volt előttünk mondva, hogy az ilynemű választás nagy kellemetlenséget idézhetne elő minden nemesebb és magasztosabb érzületnél,; de megtörténhetik az is, mélt. főrendek , hogy a vallás-választás a leendő gyermekre nézve nem a szülők által történik meg, hanem meg fog kisértetni annak eszközlése még a irigy megkötése előtt. En megvallom, azon véleményben vagyok,melyben bizonyosan mindnyájan vagyunk, hog} r az ily kötések egyedüli indokának a szívben és észben kell eombinálva lenni. És ha ilyetén formában combinálva veszszük a viszás helyzetet, melybe a fiatal pár jön egymással szemközt, midőn nekik határozniok kell arról, hogy mi fog jövőben gyermekeikkel történni : bizony, mélt. főrendek, az ifjú párnak ez alig jutott volna eszébe, ha csak a törvény fel nem kelti bennük ; és elvégre tehát a férfi, a kiről tudjuk, hogy vaskosabban van a természettől előállítva, mint a gyengéd nő, utoljára mindenesetre győzni fog. De vegyük a helyzetet. A szemérmes leány mit íos felelni, ha felszóliítatik, hogy válaszszon és intézkedjék a majdan születendő gyermekek vallására nézve'? Ha meg kell ennek történnie, én hiszem, hogy fog választani ; de igazságtalanság fog történni, mert előre is láthatjuk, hogy bizonyosan a gyengébb fél fogja mindig a rövidebbet húzni. A törvény ezen esetben, nézetem szerint, megsértené a leánynak ártatlan érzületét és szemérmességet, ki épen ez által lenne büntetve. Ha nekem választanom kell a közt, a mi itt az imént mondatott, hogy a leányok vagy minden gyermekek kövessék az apa vallását, és ha e nézet állana a 12-dik §-ban foglalt szabvány ellenében, meggondolnán, hogy melyiket válaszszam a kettő közül. De miután nem ez áll elő, hanem választanunk kell a közt, a mi a módositványban monda-