Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.
Ülésnapok - 1865-14
XIV. ORSZÁGOS ULES. 45 pillantani ezen törvényeknek keletkezésére, nem akarom én azt vizsgáim, hogyan, mi módon és mikor keletkeztek. Tagadhatlan tény, hogy midőn azon országgyűlésre — értem az 1848-dikit — összesereglettünk, mint azt igen nagy tekintetű férfiak kimondották, ezen eredmények iránt oda utasításokkal, vagy bármikép elkészülve, nem jelentünk meg. Nem akarom itt taglalni azon körülményeket, melyek közt ama törvények hozattak; de azt bátran kijelenthetem, hogy igenis azon időben korlátlanság volt divatban, gyöngeség a hatalomban. (Tetszés.) Mindezeken a szentesités által túlvagyunk; de el nem hallgathatom, hogy ama törvények alkotásánál nem kellőleg, és nem mindenben ügyeltek ama kötelmekre, melyeket az öszbirodalomnak közös viszonyai föltételeznek. melyek a pragmatica sanctioból folynak : és e miatt azok sok bajoknak valának okozói. Ezt kétségtelennek tartom, és azért e törvénj^eknek rögtöni visszaállítását lehetlennek és veszélyesnek vélem. Hivatkozás történik az előttünk fekvő fölirati javaslatban az 1848-diki öt hónapi miniszteri kormányzatra, inkább összehasonlitólag ugyan és párhuzamba vonva a következendő időkkel. Erre nézve azt hiszem. méltóságos főrendek! hogy ezen idő még oly közel fekszik hozzánk, hogy arról elfogulatlan ítéletet hozni tán alig lehet. „Posteritasque nec amore , nec odio feretur, pensabit hujusquoque gesta sodalhV Ami az olcsóságot illeti.megengedem, liog'v az olcsóbb volt. mint a következő, de semmi esetre sem olcsóbb , mint az azt megelőző : mert e részben arithmetikai nehézségek forognának fenn. (Ugy van ! Derültség.) Azonban ama korszak illustratiójára talán még sem maradhatott egészen figyelem nélkül az abban buvárkodóknakeg-y, az akkori államférfiakhoz közel viszonyban állott, általam is jeles képzettségénél és kitűnő közjogi ösmereténél fogva igen tisztelt tekintélynek, fájdalom! nem igen sokaktól ösmert munkája: „A forradalom után", mely az akkori viszonyokat ig-en jellemzőleg rajzolja, nemkülönben egy későbbi oktatási országlár újabban megjelent munkája. Hallgatok erről, nem mondok semmit, csak azt hiszem, ezen korszakra alkalmazható, tekintve az akkori ziláltságot, egy classicus latin iró mondata: „Nonne vides. ut nudum remigio latus antennaeque gemunt, ac sine funibus vix durare possunt carinae imperiosius aequor." Nyolcz százados fenmaradásunkat őseinktől öröklött és minden viharok közt híven megőrzött alkotmányos szerkezetünknek köszönjük. Alapeszméjében egy, de népszerű, korszakonkint fejlődött talpkövei a fejedelem és a haza válhatlan kapcsolatban álló kölcsönös jogainak és viszonyos kötelmeinek sértetlen tiszteletben tartása : az országlási hatalmaknak egyensúlya képezi. Már Sz. István idejétől kezdve látjuk a törvényhozási hatalmat fejedelem és nemzet közt megosztva akként, mint azt se elébb, se később törvényezikk jellemzőbben ki nem fejti, mint az 1790: 12. t. ezikk; ellenben a királyi jogok teljes összegét és gyakorlatát egyenesen a király kezében látjuk öszpontositva. Már Verbőczy törvénykönyvének 1:3. II. részének szintén 3-dik czime mondja, hogy az impérium et régimen a királynál van; és ezen törvények szakadatlan gyakorlatával, számtalan szentesitett törvényczikkelylyel meghazudtolhatjuk a modern papír-alkotmányok kedvencz vesszőparipáját: „Le roi regne, mais ne gouverne pas," A magyar, valamint csak egy Istent imád az égben, ugy csak egy urat ismer a földön, és ez a magyar király. (Elénk tetszés). Népünknek vérévé vált ez érzelem, minek világos bizonyítványa, hogy minden balügyeiben és bajaiban ezen természetes ösztöntől vezéreltetve, egyenesen a királynál keresi baja orvoslását ; és tárva valának mindig a fejedelem palotáinak csarnokai a nép előtt. így uralkodott Mátyás, az igazságos, a nemzettől e miatt különösen tisztelt és szeretett I. Ferencz király, ésigy gyakorolja jelenben is az uralkodást országló királyunk. E hatalom kizárólagos, elsajátithatlan gyakorlatán, mely királyról királyra szállt és a pragmatica sánc tio által támadt kötelmekben uj megerősítést nyert, halálos sebet ejtett az 1848 : H. t. czikk. Azt hiszik talán a méltóságos főrendek, hogy ezen királyi jogok gyakorlata absolutismusra vezet '? Koránsem ! Temperamentumát találta az legrégibb törvényeinkben kimondott azon felelősségelvében, melynél fogva a fejedelem fenlétező törvényeink értelmében gyakorolván a végrehajtó hatalmat, tanácsosai felelősségre köteleztetnek, egyszersmind pedig életerőnket biztosító municipiumaink bástyázatában, melyek alkotmányunknak és a végrehajtó hatalomnak törvényes orgánumai. A felelősség eszméje nem új ; hazánk legrégibb törvényeiben foglalva találjuk azt, találjuk pedig ugy, hogy az egyes személyekre szorítkozott, hol az ország nagyaíra, kik akkor tájban az ország dolgaiba befolytak, hol pedig ez egyes királyi tanácsosok személyére maradt szorítva. Azt hallottuk itt fölolvastatni, hogy az aristokratikus intézmények következtében hozatott át a felelősség eszméje a dicasteriumokra. holott épen egyes aristokraták akkor tán hatalmas befolyásának megtörése végett származott az át oda; később testületekre ment át az a múlt század elején ; a legújabb időben pedig, a kor igényeinek jobban, de nem mindenekben megfelelőleg, igen ezélszerűie^ újra egyes személyekre, miniszteri kedvencz kinevezéssel, visszaruháztatott. Az előttünk fekvő és tanácskozás tárgyát ké: pező föliratban jónak és szükségesnek találják a
