Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.
Ülésnapok - 1865-127
562 ÖXXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. gosult intézkedéseit. Ezek voltak, méltóságos főrendek, mik arra birnak, hogy melegen ajánljam azt a méltóságos főrendeknek, hogy minden utóbbi zavarok kikerülése végett ezen módositást elfogadni sziveskedjrnek. Hisz e miatt nem hiszem, hogy a törvényjavaslat koczkáztatva lenne: mert nem koczkáztattuk a perrendtartást sem az által, hogy módosításokat tettünk; és szintén a t. miniszter úr közbenjárásával, egy bizonyos nevezetes ügyet, a kisajátítást tárgyazó törvényjavaslatban, a bizottság' módosításokat fog előterjeszteni. Bátorkodom tehát a nagyméltóságú bácsi főispán indítványát figyelmökbe ajánlani, az idő rövidsége miatt ne métóztassanak ezt az indítványt mellőzni: mert a törvényhozás kötelessége minden oly szerkezetet, mely különböző magyarázatokra nyújthat alkalmat, lehetőleg mellőzni. ' Szécsen Antal gr.: Nem fogom a mélt. főrendek figyelmét h >sszasan igénybe venni, miután Cziráky gr. ő excellentiája előadta, a mit én mondani óhajtottam volna, és az idő rövidsége miatt nincs is helye hosszasabb czáfolatoknak. De mégis szükségesnek tartom, hogy a jelenlegi kérdés discussiójának alapja tisztáztassék, azon szempontból indulván ki, hogy a szerkezeti módosításokat mindig egyszerű szerkezeti módosításoknak nem tekinthetem, és hogy a styláris módosítást jelentéktelennek nem tartom, mert a szerkezeti módosítás épen a törvény elveinek tisztázására néha nagyon szükséges, a mint hogy csakugyan: forma dat esse rei. A mennyiben tehát itt azon nézet fejlődött ki, hogy miután a bizottság cs>ik szerkezeti módosításokra szorítkozott, és az ilyeneknek megvitatását az idő rövidsége nem engedné, én a tanácskozás rendjének és helyes irányának érdekében szükségesnek tartottam a szerkezeti módosításoknak ilyen megítélése ellen határozottan nyilatkozni. Tomcsányi József főispán: Nagymélt. elnök ! mélt. főrendek! Ha arról lehetnék meggyőződve, mit némelyek ezen tisztelt főrendi tagok közül állítani méltóztattak, hogy t. i. a törvényben már benne értetik a tanítók elbocsátásái ak joga, mert a kinek joga van a tanítókat felfogadni vagy választani, annak eo ipso, jogában áll azt elbocsátani is: akkor, megvallom, átalában nem látnék okot. hogy miért ne fogadjam el ezen módosítást. Mert ekkor igen természetes az, hogy minél világosabban fejezze ki a törvény ez eszmét, miután e módositványban sem fekszik más, mint a mi a törvényben van, ha csak azoknak kedvéért is, kiknek ez megnyugtatásul szolgálna. De részemről ezen véleményben nem vagyok, és ha azok közé tartoznám, kik valamint elvileg ezen törvényt nem örömest fogadják el, és az autonómiát látják megsértve, még hamarabb fogadnám el, mint így. Hanem épen Wenckheim László b. ő mélt. tegnap azon nézetét fejezte ki, hogy a katholikusokra nézve legveszélyebb az, mert nekik autonomiájok nincsen. De épen azért, mert a protestánsoknak autonomiájok van, és még t-iucs a protestánsok kezeiben az elbocsátási jog, annál kevésbbé adhatnám a katholikusok kezeibe, mint a kiknek még autonomiájok nincsen, azon jogot, hogy egy tanítót minden ok nélkül elbocsáthatnak, peciig- e szakaszban nincsen kimondva, hogy csak vétség vagy erkölcsi hiba miatt bocsáthatnák el. Ha elfogadjuk ezt, azon terrénumra vezetne az, melyről letértek már a protestánsok is. kik az úgynevezett pap-marasztalást gyakorolták, ugyanis minden évben megkérték a papot, hogy maradjon még egy évig. Én ezen pap-marasztalást a tatotokra annál kevésbbé szeretném kiterjeszteni, mert a 18ö. §. meghatározza azon eseteket, a midőn az étethoszszig felfogadott tanító, az iskola-tanács ítélete folytán, bizonyos vétség vagy erkölcstelenség miatt elbocsáttathatik. Ezen módosítással ki lenne fejezve, hogy a ki a tanítót felfogadja, az el is bocsáthatja. De ha itt szükséges a módosirás az elbocsátás tekintetéből, akkor nem elégséges azt kimondani, hogy a ki felfogadja, az el is bocsáthatja a tanítót, hanem oda kell tenni, hogy micsoda esetekben bocsáthatók el a tanítók. Épen ezeknél fogva én a szerkezet mellett szavazok. Zichy Henrik gr. : Annak szükségességét, hogy ezen törvényczikket felvilágosítsuk, már a discussio megmutatta leginkább. Már ő excja a cultusminiszter ur és Szápáry Gyula gróf más értelemben veszik fel a törvény e §-át, mint többen az előttem szóló urak közül. En azon felvilágosításban, melyet ő excja a cultusminiszter ur adott, tökéletesen megnyugszom, mert ő azt mondta, hogy a felvételben az'elbocsátás jogais ben van foglalva; de „verba volánt, littera scripta manet." Arra, a mit ő excja mondott, 3—4 év múlva, midőn a törvény gyakorlatba lép, senki emlékezni nem fog; a naplókat forgatni pedig még kevésbbé fogják, hogy láthassák, vnikép kell a törvényt érteni; annál kevésbbé fognak más értelmet feltételezni, miután a 9-ik fejezet 138. §-a átalánosan a tanítók elbocsátásáról rendelkezik, és ott különbség nincs téve a hitfelekezeti és közös iskolák tanítói között. Azon §. ugyanis azt mondja: „A tanítók élethosszig választatnak, és hivatalukból csupán sul) 7 os hanyagság, erkölcsi kihágás vagy polgári bűntény miatt mozdíthatók el, a tankerületi iskola-tanács ítélete folytán." Tehátnem azok által bocsáttatnak el, a kik felfogadták. Ezen § t fogjuk zsinórmértékül venni, nem pedig a mai nyilatkozatot. Békés