Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-126

550 CXXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. Cziráky JánOS gr.: Nagymélt. elnök ur! mélt. főrendek! Méltóztassanak megengedni, hogy az imént felolvasott törvényjavaslatra vonatkozó­lag annak tárgyalási módjára nézve csak néhány szóval nyilatkozzam. Mindenekelőtt, azt tartom, szükséges annak kinyomatását és a méltóságos fő­rendek közt leendő szétosztását elhatározni. De tekintve ezen törvényczikk igen nagy horderejétés fontosságát; tekintve továbbá azt, hogy majdnem minden szakasz külön-külön elveket foglal magá­ban, melyeknek előleges meghányása és megbirá­lása körültekintő óvatosságot igényel a ház min­den tagja részéről is: én ezen tárgyat a maga természeténél fogva olyannak találom, mely tekint­ve az idő rövidségét, legczélszerűbben a ház ösz­szes zárt tanácskozásában volna mindenekelőtt tárgyalandó és áttekintendő. Indítványom tehát odajárul, hogy ezen tárgyat a fenálló és összesí­tett három bizottsághoz áttétel helyett előbb zárt tanácskozmányban felvenni s maga közt megvi­tatni méltóztatnék, hogy így utóbbi s végleges el­járásának irányát megállapítsa. Tomcsányi József főispán: Én magam is egyetértek abban, hogy szükséges e tárgyat zárt tanácskozmányban megvitatni; mielőtt azonban ezt tennők, mégis óhajtanám, hogy megelőzőleg a hármas bizottság együtt tanácskozzék e kérdés fölött, és tanácskozása eredményét hozzánk terjesz­sze. Ez, nézetem szerint, mellőzhetlen, hogy ez utón a tanácskozásra nézve a kellő irány ki legyen jelölve, a melyet egy bizottságban igen könnyű feltalálni, és a^ mi a ház tanácskozását nagyon egyszerüsiti. Én tehát nem vagyok ellene a zárt tanácskozmánynyá alakulásnak, hanem megelő­zőleg a hármas bizottsághoz kiadatni kivánnám a törvényjavaslatot. Elnök: A dalmát vámtarifáról szóló szente­sitett törvény a mélt. főrendek körében illő tiszte­lettel ki lévén hirdetve, az országos levéltárba fog elhelyeztetni. A nemzetiségi ügyre vonatkozó törvényja­vaslat ki fog nyomatni és a méltóságos főrendek közt kiosztatni. Ha tekintjük a tárgy fontosságát, mindenesetre legczélszerübb lenne speciális bizott­ságnak kiadni, és a mélt. főrendek köréből alakí­tani ; de megvallom, hogy az idő kissé szűk, és igy legczélszerübbnek találnám, mégis Békés megye főispánjának azon indítványát, hogy a hármas bizottság tagjainak adassék át vélemény adás vé­gett, és az terjesztessék mielőbb a mélt. főrendi ház elé végleges tárgyalás végett. Návay Tamás főispán.- Mélt. főrendek! Azon véleményben vagyok, hogy jelenleg azért vol­na szükséges mellőzni a bizottságnak tanácskozását, mert összesen tíz nap van hátra, és ő nagymélt. Czi­ráky gróf előterjesztése szerint igen sokat gazdál­kodnánk meg az időből,ha ezen nemzetiségi törvény­javaslat most mindjárt zárt tanácskozásban vétetnék fel és azután kerülne a nyilvános gyűlés elé. Békés megye érdemes főispánjának előterjesztése szerint járva el, nem nyernénk semmit, mert a három bi­zottság ugy is összesen 27 tagból áll, és a confe­rentián is részt vesz a ki akar. Azt hiszem, sokkal könnyebben átesnénk, hogy ha zárt tanácskozás­ban, mint Cziráky gr. indítványozza, vennők fel a tárgyat, mindjárt tárgyalás alá. Szápáry Gyula gr.: Én részemről a tár­gyalás siettetésére hajlandó vagyok a hármas bi­zottság tárgyalását mellőzni, és zárt ülésben föl­venni a tárgyat; azonban, ha a tárgyalás szokott formájától eltérünk, bizottsági tárgyalás helyett áta­lános conferentiát tartunk — bár az elsőbbit jobb szeretném — akkor ellene szavazok annak, hogy mind a bizottságban, mind pedig azután conferen­tiában is felvegyük. Elnök: Magán conferentia tartása tisztán az opportunitás dolga, és attól függ, hogy többen ki­vánják-e a méltóságos főrendek közöl. Egyébiránt ugy látszik, a mélt. főrendek beleegyeznek, hogy e tárgy a hármas bizottsághoz utasittassék. (He­lyeslés.) Ha tehát ebben a mélt. főrendek meg­nyugosznak , folytathatjuk a napirenden levő tárgyalást. Szögyény László főispán.- Nagymélt. el­nök! mélt. főrendek! (Felkiáltások: Eláll!) Ha más nem szól, szívesen elállók; de ha mások szó­lanak, én is szólok. (Felkiáltások: Szavazzunk! Halljuk!) Ha azon törvényeknek, melyeket a jelen or­szággyűlésnek alig másfél év előtt megindult tör­vényhozási tevékenysége már is létrehozott, szá­mát, és még inkább nagy fontosságát és horderejét tekintjük, jogosan remélhetjük, hogy az igazságos utókor el fogja ismerni, miként az 1867 — 8-diki országgyűlés a haza iránti kötelességeit hiven tel­jesítette ; a mi bármely fáradságos munkának leg­szebb polgári jutalom. De ha méltánylattal fog­ja elismerni, hogy az eddig hozott törvényekkel politikai helyzetünket tisztáztuk, állami létünket megerősítettük, alkotmányos jogunkat és szabad­ságainkat szilárdítottuk, államháztartásunkat ren­deztük, s a közigazgatás és törvénykezés javítása körül is tettünk, a mennyit a létező körülmények közt tenni lehetett, ha mondám, mindezt mél­tánylattal fogja elismerni: különös megelége­déssel, sőt talán magasztalással fogja elis­merni azt: hogy más, nagyfontosságú közál­lapotok kívánatos rendezésének sürgőssége által sem engedte magát azon egyik legfőbb köteles­ségnek teljesítésétől tartóztattatni, hogy a nemzet

Next

/
Thumbnails
Contents