Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-126

CXXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 551 legszentebb érdekeinek, legbecsesebb szellemi kincsének biztosításáról, ápolásáról és fejlesztéséről első sorban gondoskodjék: értem a népnevelést, melynek a messze jövőre kiható áldásdus következései a m. főrendeknek bölcsesége előtt inkább ismérvek, semhogy ezeknek elősorolására kiterjeszkednem szabad volna. Nagy örömmel üdvözlöm tehát én is az előttünk fekvő törvényjavaslatot, mint olyant, mely törvénynyé válása esetében nekünk a legműveltebb, legelőrehaladtabb európai nemzetek sorában érdemlett helyet fog szerezni. Ezen javaslat indítványozásának közvetlen érdeme az igen tisztelt közoktatási miniszter urat illeti. Azonban, midőn ezen jeles érdemnek magam részéről a legmelegebb hálával vagyok kész adózni, egyszersmind szerencsét kell neki kívánnom ama kedvezőbb körülményekhez, melyek közt nemes szándékát oly gyorsan és tökéletesen kivinnie sikerült, mig a kormányzat ezen ágában volt elődei, mostohább körülmények közt, jóakaratnál, becsületes szándéknál, munka és fáradságnál egyebet, még pedig ezeket is többnyire méltánylás és elismerés nélkül, nem voltak képesek felmutatni. Ugyanis a tisztelt miniszter úr, a magyar törvényhozás és kormányzat múltjában való nagy jártasságával és igazságszeretetével, bizonyosan el fogja ismerni, hogy a magyar kormányszékek a népoktatás javításának égető szükségét már régen nem csak érezték, de a hiányon tettleg segíteni komolyan igyekeztek is, a nélkül, hogy iparkodásuk sikeretlenségeért egyedül őket lehetne jogosan vádolni. Nem szólok az 1 791-ki és 1827-iki rendszeres munkákban a népnevelés intensiv és extensiv javítására nézve tervezett sok czélszerü intézkedésről, s az 1806-iki „Ratio educationis"-nak erre vonatkozó üdvös rendelkezéseiről; hanem csak egy közelebbi korszakról akarok megemlékezni, midőn 1840 és 1846. között, a mélyen tisztelt kir. főasztalnokmester gr. Mailáth Antal úr korlátnoksága alatt ezen téren a kormány részéről különös tevékenység fejtetett ki: mert ekkor lettek a létezett gyarló püspöki képezdéken kivül az ország minden részében több királyi tanitóképező intézetek felállítva, és ekkor rendeltetett — 1845-ben — a lombard-velenczei királyságban jó sikerrel divatozott w

E,egolamento delle schole elementari" a magyar népiskolák számára átdolgoztatni és azokra alkalmaztatni ; valamint ugyanazon időben a nagytudományu és köztiszteletben állott báró Mednyánszky Alajos, a felejthetlen lángeszű érsek Lonovics József s a halhatlan emlékű nagy főherczeg nádor a népnevelés czélszerü rendezése iránt a legbecsesebb javaslatokat készítették, mint erről a közoktatási minisztériumnak irattára tanúskodni fog, melyeknek folytán a népiskolák szellemi és anyagi állapotának gyökeres átalakítása és javítása iránt terjedelmes készületek tétettek. Hogy ezen igyekezet mindamellett is meddő maradt, okozta egy részről az illetéktelen idegen befolyás, mely a nálunk megindult liberálisabb irányú tevékenységet nem szívesen látta, és okozta másrészről a megyei autonómiának téves felfogása, melynél fogva a kormány legüdvösebb szándokai és intézkedései elé különféle ürügy alatt folyvást nehézségek gördittettek. Bocsánatot kérek a m. főrendektől ezen rövid eltérésért, melylyel ismét az engem fájdalom már különben is megillető „laudatorternporis acti

K hibájába estem; de ugyanazon igazságérzet, melylyel a jelenkor érdemei iránt hálatartozásomat mindig teljes készséggel lerovom, követeli tőlem, hogy a múltnak érdemeiről se felejtkezzem meg, hanem az akkori becsületes, de kevésbbé szerencsés törekvésekről kegyelettel emlékezzem. (Helyeslés.) Magát a törvényjavaslatot illetőleg, a megelőzött fényes előadások és beható fejtegetések után, kevés mondani valóm van. Mindenkinek, ki a népnevelésnek más, előre haladottabb nemzeteknél létező állapotát, ha nem is tüzetes tanyulmányozásának tárgyává tette, de a nyilvános tárgyalásokban s az időszaki sajtó közleményeiben némi figyelemmel kisérte, el kell ismernie, hogy a javaslatba hozott törvényes szabályok a legtökéletesb és legczélszerübb népnevelési rendszerek színvonalán állanak, és hogy a jól rendezett népnevelésnek mindenütt elfogadott fő elvei és kellékei hazai viszonyainkra helyesen és ildomosán vannak alkalmazva, u.m. az átalános tankötelezettség, a népiskolák felállításának kötelessége, a népoktatási intézeteknek elemi és felsőbb népiskolákra, polgári iskolákra s tanitóképezdékre való felosztása, a felekezeti iskoláknak a közös iskoláktól való elkülönítése, az iskoláknak községek, egyesek, társulatok és hitfelekezetek által engedett felállítása, az egy tanító által tanítandó gyermekek számának meghatározása, az iskolai gyermekeknek nem szerinti elválasztása, az iskolai hatóságoknak, u. m. községi iskolai székeknek és tankerületi iskolai tanácsoknak rendezése, s a tanítók élvezményeinek megszabása : szóval mind azt, mi nélkülözhetlen, hogy a népnevelésnek szellemi és anyagi érdekei kellőleg biztosítva legyenek, a törvényjavaslatban helyesen és czélszerüen rendezve találom. A javaslat különös érdemeként kell kiemelnem, hogy a hitfeletkezeti népiskolák iránt nagy kímélettel intézkedik és ngy a létezőknek fentartása, rendezése és igazgatása, mint ujaknak felállítása, alapítása és szervezése iránt az illető hit-