Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.
Ülésnapok - 1865-126
CXXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 549 A kényszer gyűlöletet szül, és ez a szellemi oktatásra nézve csak szerencsétlenség. Vannak, kik az iskolakényszert ugy tekintik, mint első lépést a communismus felé — nem igaz-e! Ha az államnak joga volna a szellemi nevelést kizárólag igénybe venni, miért nem vehetné a test szerintit is? Prius est vivere, dein philosophari.") A spártai rendszer legalább következetes volt, az ujabb állami mindenhatósági elméletek félúton vannak. Ha a spártai rendszer nem kell egész kiterjedésében, miért karolnók fel egyoldalulag ? Athén szabadon nevelte polgárait, s ime Athénnek emlékeit ma is csodáljuk. Spártäéi nyom nélkül enyésztek el. Ha az állam viszonyai minden kifogáson felül állanának, ha egy hit, egy nemzetiség, egy érdek, egy remény lelkesítene bennünket, még akkor sem volna szabad erőszakot használni az erény gyakorlatára, mert ehhez szabad önelhatározás kívántatik. De ki kényszeritheti a szülőt, hogy gyermekét oly tanintézetbe küldje, hol gyermekének szivét meg is mételyezhetik? „A családok bérviszonyaiba avatkozni, az atyai tekintélyt megsemmisíteni, a gyermeket tőle elragadni, hogy neveltetését az állam czéljai szerint szabályozzák: kiállhatatlan és ártalmas despotismus" úgymond Haller. Az iskola-kényszert a franczia forradalom hozta be, de a franczia nemzet elvetette. Talleyrand megbélyegezte azt, Robespierrenek erre vonatkozó rendeletét barbár rendeletnek nevezvén,mely a gyermeket a család kebeléből kiragadja, és a nevelés jótéteményét kemény szolgasággá változtatja, szerinte Bobespierre e barbár rendeletével csak iszonyú zsarnokságára tette fel a koronát! Midőn 1867. a franczia vallás- és közoktatási minisztérium ismét megpendítette a kényszert, a törvényhozó testület indignatióval utasította vissza szándokát. Jellemzők Perieu alelnöknek szavai : „Nem hiszem, monda, hogy a franczia népjellemmel az iskolai kényszer megférhetne! Mondják, hogy e kényszer Németországban divatozik ; hagyján, ott sokféle kényszer divatozik. Én megengedem, hogy Németországban szeretik a tudományokat, de kételkedem: vajon szeretik-e a polgári szabadságot, hol a despotismust annyira vihették, hogy a férfiúnak megtiltják a házasságot, ha írni nem tud." „Németországban is félnek a tűzveszélytől, nálunk is, nálunk azonban az biztosítja magát a tüz ellen, a ki akarja, Németországban kényszeritik, hogy biztositsa magát" — stb. A gyűlés 233 szaaattal 17 ellen elvetette a kényszert. Belgiumban is megpendítették ; de a törvényhozótest itt is visszautasította, Orts és Brukire szabadság elleni merényletnek nevezik, Verhaegen „a régi spártai zsarnokság maradékának, másrészről nemzetgazdászati szempontból első lépésnek a communismus és socialismus felé." Elhiszem, hogy az államnak érdekében áll, miszerint polgárai bizonyos fokú ismeretekkel bírjanak; de vajon nem áll-e az is érdekében, hogy polgárai ép testtel és lélekkel bírjanak ? Már pedig bizonyos, hogy ezen eredmény nagy mértékben a férj és nő kölcsönös viszonyaitól függ ; nem következnék-e ebből, hogy az állam van fölhatalmazva a no számára decretálni a férjet? Ez volna a másik lépés a socialismus és comunismusra, a többi egymás után hasonló okoskodásból következik. Bizonyos, hogy az iskolai kényszer csak Németországban divatozik, ott is sok keserűséget szült, s előbb-utóbb hullnia kell. Nagy kérdés : el fogja-e azt bírni a magyar jellem? De már hosszan is visszaéltem a ház türelmével ; beszédemmel, ugy hiszem, megmutattam, hogy nem szeszély, nem ellenmondási viszketeg vezérlett, hanem elvek és meggyőződés parancsoltak velem, midőn kimondám: hogy én o excjának előttünk fekvő törvényjavaslatát nem pártolhatom, Elnök: Még többen vannak feíirva; s ha a szótól elállni nem akarnak, természetesen arra kényszeríteni nem lehet, hogy, kivált ily fontos ügyben, véleményüket ne nyilvánitsák; azonban a képviselőház jegyzője van itt egy sürgős üzenettel : tehát egy időre felfüggesztem a tanácskozást, mig az üzenetet átveszszük. Bujanovics Sándor képviselőházi jegyző (az elnöki szék elé járul): Nagymélt. elnök ur! niélt. főrendek! A képviselőház megbízása folytán van szerencsém szabályszerű kihirdetés végett bemutatni ő felsége által szentesitett, és a képviselőházban már kihirdetett törvényt az 1859-ik évi átalános és külön dalmát vám-tariffáról; továbbá alkotmányos tárgyalás és hozzájárulás végett a képviselőház mai ülésében végleg elfogadott törvényjavaslatot a nemzetiségi egyenjogúságtárgyában. Ifj. Ráday Gedeon gr. jegyző (olvassa a képviselőház jegyzőkönyvi kivonatát és a dalmátországi vám-tarifáról szóló törvényt.') Nyáry Gyula b. jegyző (olvassa a nemzetiségi egyenjogúságról szóló törvényjavaslatot. 2 ) ') Lásd az Irományok 27 3. éa 27 4-dik siámát. *) Lásd az Irományok 27 5-dik ssámät.
