Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.
Ülésnapok - 1865-126
CXXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 543 akadályoztatta, hogy ezen körön kívül nem tapasztalta azon nyomorúságot, melyet országszerte íájlalnunk kell. Azt mondotta, hogy az országban a nevelés ügye nincs oly rósz állapotban, s hogy az egyház e részben teljesítette kötelességét. Igaz, tagadhatlan, as egyháznak nagy érdemei voltak az oktatás ügye körül, és ez érdemeit teljesen elismerem. De ezen elismerés daczára, engedjék meg a mélt. urak, hogy ha nem is nyilvánítjuk erre is elégedésünket, nem akarjuk őket korholni, nem akarjuk idézni az 1548-iki 6. törvényt, mely kötelességükké tette, hogy az iskolákról gondoskodjanak mindenhol, mert tudjuk, hogy mindezen kívánalmakat törvényes kötelességük daczára sem teljesíthették, mert anyagi erejök hiányzott; de épen azért, mert oly buzgóságot tanúsítottak a népnevelés érdekében, épen azért üdvözölniük kellene a törvényt, mely azon anyagi erők előállításáról gondoskodik, melyek eddig a népoktatás kárára hiányoztak, és mely megváltoztatja az úrbéri viszonyoknak azon maradványát, hogy a nép minden terhet kénytelen volt viselni s iskoláit is saját erejéből fentartani, bár az adózás által különben is nagyon igénybe volt véve. Ezen állapotot most a törvény megváltoztatja és igazságos alapra fekteti a népiskolák fentartását. Ugyanazon nagyon t. herczegi főpásztor azt is mondta, midőn indokolá a hitfelekezeti iskolák jobb állapotát, hogy hiszen Poroszországban is utóvégre 80 0; Q az, a mely írni tud. Nem tudom, hogy egyátalában nagy fontosságot tulajdonitsak-e az írástudásnak, mert tudjuk, hogy Chinában mindenki tud ind, s még is senki sem mondja, hogy China a legműveltebb ország ; de elvontan ezen kérdéstől, bizonyos, hogy nagyobb müveitségre mutat azon ország, melyben 80% tud irni, olvasni, mint a hol sokkal kevesebb. Méltóztatott egyébiránt azt is emliteni, hogy nem tud az országban községet, hol parochia van s iskola nem volna. Én tudok, s pedig nem oly vidéken, hová elvonultságánál fogva a civilisatio még nem tört magának utat, hanem mintegy 1400 lélekből álló községet, hol egy községi szerződés kötése alkalmával kitűnt, hogy az egész községből csak két ember tud irni, s e községnek mégis parochiája van, de iskolája évek óta nincs. En tehát azt tartom, igen is égető szükség van arra, hogy a népoktatás ügyén segítsünk, mert nem osztozhatom azon véleményben, hogy ezen törvény csak holt betű lesz. Nagyon helyesen méltóztatott észrevenni, saját álláspontja következtében, hogy eltérő nézetek vannak arra nézve, vajon a felekezeti vagy a. községi iskolák rendszere jobb-e ? s hogy egyes birodalmakban, hol a községi iskolák fenállottak, ezek megszűntek, s e tekintetben Francziaországra méltóztatott hivatkozni. Ezt elismerem ; de tény, hogy azon időben, midőn a községi iskolák szerveztettek t. i. 1840-ben, egy év alatt 3548 iskola szerveztetett. Tehát ha oly körülmények közt, melyeket ő herczegsége is alkalmatlanoknak tartana, hogy a népnevelést előmozdítsák, 3 ezernél több iskola állittatott, mennyivel sikeresebb lesz az iskolák felállítása törvényhozásunk bölcs és czélszerü intézkedése alapján ? Ez tehát még inkább bebizonyítja, hogy intézkednünk, és pedig most intézkednünk okvetlen szükséges. [Helyeslés.) Áttérek most azok nézetére, kik elismerik, hogy iskolai viszonyaink roszak, de azt mondják, a törvény még roszabb, s azért ne fogadjuk el, Megvallom, én is tanulmányoztam a törvényjavaslatot, és bár — talán etárgybeli tudatlanságomnál fogva — a felekezeti s nem felekezeti iskolák fölötti elvi kérdésben magamnak megállapodott nézetem nincs, még is azt mondom, hogy épen e törvény az, mely bajainkon segíthet. Talán ellenmondás van ezen nyilatkozatban, de én épen azért becsülöm s fogadom el e törvényt, mert ezen kérdésben, mely fölött majd egy századig tusakodtak, t. i. melyik iskola-rendszer jobb, s melyik nem jobb, s mely még eddig sincs eldötve, miután egyik országban a hitfelekezeti, másikban megfordítva a községi iskolai rendszer bizonyult alkalmasnak, s így vannak nézetek az egyik s a másik mellett, tehát, mondom, épen azért, mert e kérdésben a törvény nem akart döntőleg bármiként fellépni, becsülöm azt. A törvény t. i. szabad tért nyitva s serkentést nyújtva mindkét rendszernek, a mit az élet s a tapasztalat kedvezőbbnek fog feltüntetni, az fog érvényre jutni. En e részben nem állítom, hogy a községi iskolának kell e versenyben győztesnek lenni, sőt ellenkezőleg be tudnám bizonyítani, hogy nincsenek ezen törvénvben a hitfelekezeti iskolák roszabb állapotba helyezve, mint a községi iskolák. De én nem tudom kivenni a törvényből azt, hogy a felekezeti iskoláknak nem nyújtaná azon kedvezményeket, mint a községieknek, mert hiszen a közterhek 5 u |o kamata a hitfelekezeti iskolákra épen ugy fordittathatik. mint a községiekre. De talán nem is pusztán az volt. mi az előttem szóló t. báró urat indította, hogy a törvény ellen nyilatkozzék, mint inkább az, hogy 30 egyén kedvéért a község közös iskolát állítani köteles, és hogy azok, kik saját vallásuk tanát híven követik, más vallásbeliek részére iskolát állíttassanak. Ámde mentheti-e a vallásos buzgalom azt, hogy közönynyel viseltessünk a népnevelés iránt, kivált miután felekezeti iskoláinkat e törI vény szerint mindig fentarthatjuk'?
