Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-126

544 OXXVI. OSZAGOS ÜLÉS. Ha ezen szempontokat tekintetbe veszem, valóban nincs okunk aggódni, sőt óhajtanunk kell, hogy e törvényjavaslat mielőbb életbe lépjen, mert véghetetlen nagy jelentőségű, hogy menynyit művelhet egy állam polgárai javára, ha törvényes intézkedés által emeli a népnevelést. Felhozatott Poroszország, és méltán : mert ha tekintetbe veszszük, hogy alig egy százada, midőn ugyanazon nagy király, ki a hadi zaj mellett a népnevelés és felvilágosodás szövétnekét először felemelte Közép-Európában, tanintézeteket állított leginkább rokkant katonáinak elhelyezése végett és hogy ezen rokkant katonák közel időben úttörői lettek, és még nagyobb dicsőséggel, mint a hadi téren, a felvilágosodásnak és népnevelésnek, oly annyira, hogy ezen nép most a leghatalmassabbá lett Közép-Európában. ha, mondom, mindezt tekintetbe veszszük: nem fogjuk elodázhatni a nép nevelés törvényes rendezését. Mondják ugyan, hogy a törvény életbelépése sokak érdekét sérti; bizonyos azonban, hogy még többeknek üdvét sérti annak elodázása; azok pedig, kik bizonyos megrögzött véleménynél fogva hatáskörükben megszorítva hiszik magokat e törvény által, reménylem, csakhamar meg fognak nyugodni, mert tapasztalni fogják, hogy e törvény csak szabad tért nyit, de nem szőrit meg semmiben. Az, a mit parancsol, csak abban áll, hogy a hitfelekezetek tartoznak a községi iskolába járó gyermekek vallástanitását ellátni; ennyiben parancsol a törvény; minden egyebekben szabad tért nyit, serkent, buzdit, és ott, hol az állam a serkentés gyümölcsét nem tapasztalja, maga teszen oly intézkedéseket, melyek a népnevelés közérdekének leginkább megfelelnek. Miután tehát a törvényjavaslat minden tekintetben megfelel a czélnak, én azt változatlanul elfogadom minden pontjában. (Helyeslés.) Kruesz Krizosztom pannonhalmi főapát: Nagyinélt. elnök, mélt. főrendek! Midőn a napirendre kitűzött kérdéshez szólok, érzem, hogy ép oly fontos, a mily háládatlan munkához fogok. Jól tudom én, mennyi eszmecserét, mily nagyszerű mozgalmakat, mily fájdalmas súrlódásokat keltett már világszerte e kérdés; tudom, hogy ez már régóta tart. a nélkül, hogy e kérdés bárhol is véglegesen megoldatott volna, s nem is hiszem, hogy egyhamar bekövetkezzék azon áldott nap, melyen a nép- és közoktatási ügy folyama biztos mederbe terelve, zajtalanul fog folyni ez ég alatt, bőségesen árasztván áldásait a népek és nemzetek boldogitására. Mért? Mert ekérdés a legbensőbb viszonyban áll az emberek változó nézeteivel és vágyaival, meggyőződésével és szeszélyeivel, vallásos érzeteivel és önző czéljaival; azaz az emberi szív erényeivel és gyarlóságával. Az ily kérdést méltán soroljuk azon számtani föladványokhoz, melyeknek tényezői közt a határozott számok mellett határozatlan, képzelt mennyiségek is szerepelnek, melyekkel a legügyesb számoló sem boldogul; a számoló azonban hozzá fog a munkához és az eredményt várja. Első pillanatban ugy látszik, hogy a népnevelés és oktatás kérdésénél is az eredmény azon próbakő, melyen a rendszer helyes vagy helytelen voltát megítélhetni. Azonban nem lehet felednünk, hogy az eredményt is kiki saját szemével nézi, saját elvei, czéljai és vágyai szerint itéli meg; azért rendszerint: laudatur ab his, culpatur ab illis. De átalán véve minden rendszer, mert emberi mtí, többé kevésbbé gyarló.; s minthogy emberi, tehát gyarló erők által hajtatik végre, eredménye soha sem volt, nem is lesz minden tekintetben valami tökéletes. Nem csoda tehát, ha mi sem elégedtünk meg iskoláinkkal; javitani akarván a dolgon, tanácsért idegen országokba zavándokolánk, honnan gyönyörű értesitéseket vettünk, hol, innen hazulról nézvén a dolgokat, tán mindent simának, gömbölyüdednek láttunk; de a hely színére érkezvén, csakhamar feltűntek ott is a mély üregek, meredek sziklák és veszélyes utak ; hamar megüté fülünket a panasz leverő hangja, szemtanúi valánk a roppant küzdelmeknek, melyek az emiitett folyamnak fenekét is felkavarják, s nedűjét élvezhetlenné teszik. Ugy van, mélt. főrendek! a népnevelési és közoktatási kérdés felett jelenleg is világszerte foly a küzdelem, az irigylett Svájczban és Poroszországban szintúgy, mint Olasz-, Orosz-, és Francziaorszagban, ugy mint Törökországban. Világos, hogy édes hazánk is a sokszoros átalakulás és rendezkedés idején szintén nem hagyhatta figyelmén kivül e fontos ügyet, mely szerencsésen megoldva, a nemzetre boldogságot és ^dicsőséget, roszid kezelve, kárt és szégyent áraszthat. A nm. vallás- és közoktatási miniszter ur bizonyára a közohajnak vélt eleget tenni, midőn az üdvös reformok terére lépvén, az elemi és polgári iskolákra vonatkozólag mélyen életbe vágó törvényjavaslatot terjeszte az országgyűlés elé, mely immár előttünk fekszik, s melyet a nmélt. főrendiház bizottmánya csekély módosítások mellett elfogadásra ajánlott. Én, mélt. főrendek, valóban boldognak érezném magamat,ha ő excja törvényjavaslatához föltétlenül hozzájárulhatnék; de mit tehetek én róla, ha