Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-126

542 ex XVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. állíttassanak; az élet és a törvény alkalmazása fog tanúságot tenni arról, mennyire enged a kormány befolyást az egyháznak a tankönyvek meghatározásába és approbatiójába; az élet fogja bebizonyítani, mennyiben fogja a kormány az egyháznak átengedni, hogy a vallás-erkölcsös fegyelmet az iskolákban meghatározza. Ha mindezek meglesznek, akkor kezet fognak egymással, akkor karöltve fogják az iskula ügyét oda vezetni, hogy ezen haza boldogsága és felvirágzása minél inkább terjedjen. Én tehát elfogadom ezen törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául. (Helyeslés.) Eötvös Dénes b.: Nagymélt, elnök , mélt. főrendek! Az embert csak öntudatos eszmélete és értelmének oly fokig való kifejlése, hogy halhatatlan lelkének feladatát, állami és társadalmi állásának követelményeit megérteni képes legyen, helyezvén csak magasabb hivatása fokára .'tagadhatatlan hogy egy bizonyos mértékig terjedő népnevelés nek első és legfőbb czélnak kell lenni az államban is. Magam is osztozván Cicerónak azon nézetében: „ne plurimi valeant plurimum ;" miután az 1848-ik 5-ik törvényczikk meg van hozva, és a mai időben, még Európának legszabadabb, de legaristokratikusabb országában, Angliában is, most egy túlságosan széles alapokra fektetett népképviseleti rendszer lépett életbe, a nálunk is nagyon csekély garantiákat nyújtó népképviselettől a visszalépést nem látom lehetségesnek: nehogy nagy Széchenyink tanácsára az alkotmány sánczaiba bevett nép, ezen sánczokat hiszékeny egyszerűségében, feladni képes legyen : ezen őrködőket még az értelmiség gyűtüpuskájával is tanácsosnak tartom felfegyverkeztetni. A különböző nemzetiségek alsóbb rétegei tanuliák meg hazai történelmünkből, hogy a magyar államban szlávnak, németnek, magyarnak, románnak, szerbnek mindig ugyanazon törvények szerint ugyanazon mértékkel mértek; hogy az 1848-ik év előtt azok közül, a kik most ellenünk felizgatják, nem volt egy se tudtomra, a ki törekedett volna úrbéri rabbilincseikből felmenteni a maga előjogai kárára, a magyar nemesség tevén ezt egyedül; tanulják meg a földleírásból, hogy Európában alig van állam, a melyben és pedig külön compactul, ne léteznének idegen nemzetiségek is, a nélkül, hogy ezek annak existentiáját túlságos követelményeikkel lehetetlenné igyekeznének tenni, beérvén azzal, hogy hazájok fiaival testvérek legyenek a szabadságban és jóllétben ; tanuljanak meg népünk egész alsóbb rétegei, fajkülönbség nélkül, értelmüket kifejlesztvén, összehasonlítást tenni a jelen és múlt közt, hogy megértsék üdvösségét az alkotmányosságnak, és ragaszkodjanak e tökéletesbülést ki nem záró létező állapotokhoz. Kétséget nem szenvedvén, hogy az előbbeni viszonyoknak is megvoltak a magok jó oldalai, a melyek közé az úrbéri tutelának azon természetes következményeit is számítom, hogy a nép nem rendelkezvén szabadon birtokával, gát vettetett annak, hogy sokan elkoldusodjanak, hogy hazánkban a proletáriusok száma szaporodjék: örömmel pártolom az előttünk fekvő törvényjavaslatot már csak azon oknál fogva is, mert ugy vélekedem, hogy a népet munkásságra ösztönözni, azt az uzsorától és elszegényedéstől csak ugy fogjuk megóvni, ha azt számolni, ha azt gondolkozni tanítjuk. Sokat hallottam azon kitűnő népiskolákról szólani, a melyeket német polgártársaink önönmagok erszényéből a Bánságban felállítottak, mi engem még inkább ösztönöz arra, hogy a jelen törvényjavaslatnak minél előbbi életbe léptetését óhajtsam, a népnevelés jótéteményét minden fajára kívánván kiterjeszteni hazámnak, és a felelősséget az iránt, hogy önön értelmes magyar fajomat, ebben az országban, bármi más nemzetiség műveltségben túlszárnyalja, magamra vállalni nem akarván, most mindjárt az átalános tárgyalásnál. az előttünk fekvő törvényjavaslatot örömmel fogadom el. (Helyeslés.) Lipthay Béla 1).: Nagyrnélt. elnök. mélt. főrendek ! Mindazok, mik mindeddig mondattak, bebizonyítják a kérdés fontosságát. Elismertetett az egyik oldalról, mint a másik oldalról is, menynyire szükséges, hogy intézkedjünk, s hogy az állam minden figyelmét a népnevelésre fordítsa, mert annak fontosságát mindnyájan elismertük. E fontosság abban közjjontosul, hogy népünket, polgárainkat saját javok előmozdítása végett buzdítsuk erkölcsiségre s vallásosságra, hazaszeretetre s áldozatkészségre. Mindezeket elismerjük, s mégis hogy van az, hogy ezen átalános elismerés daczára mégis akkor, midőn alkalom nyílik ezen meggyőződésünknek érvényt szerezni, mégis ellenkező nézetekkel találkozunk ? Ezen ellenkező nézetek kettőben öszpontosulnak : az egyik nézet azt mondja, hogy népiskoláink állapota nem olvan, hogv okvetlen szűkséges volna rögtön intézkedni; a másik nézet azt mondja, hogy iskolai viszonyaink rosszak, de roszabb még a törvény, s azért maradjunk meg régi iskolánknál. A mi az első nézetet illeti, bocsánatot kérek, bár olyantól is mondatott, ki mindig, mind magas állásában, mind azelőtt más hivatásában, mindig buzgalmat tanúsított a népevelés iránt, mondom, bocsássanak meg, de midőn, saját lelke sugallata folytán, saját köreiben igen sokat tett, talán épen ez