Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-126

540 CXXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. jogokat és ennélfogva gondoskodnia kell ez államnak népnevelés utján, hogy a jogosultak képesek legyenek e jogokat helyesen felfogni és gyakorolni. Mindezen okoknál fogva pártolom s elfoga­dom ezen törvényjavaslatot ugy, mint van. Tudom ugyan, hogy az ilyen törvényjavaslat létrehozása és tökéletes alakba öntése hosszasabb időt igényel; de szükséges-e ezért, hogy mi itt a részletekkel foglalkozzunk? és tehetjük-e ezt jelen helyzetünk­ben, ha már az országgyűlés szükségesnek látja, hogy még eloszlatása előtt életet leheljen a tör­vényjavaslatba ? Nem is szükséges; azonban a mellett, hogy időnk sincs reá, részletesen foglal­kozni a törvényjavaslattal, a bizottság átment raj­ta, mert annak elnöke és jegyzője által alá van irva, s átalában el is fogadta ; és miután azt mondja, hogy a változások is csak a szerkezet tisztázására valók : én az egész törvényjavaslatot ug3 r . a mint van, elfogadom és ajánlom a méltóságos főrendek­nek. (Helyeslés.) Wenckheim László b.: Nagymélt. elnök, mélt. főrendek! En elismerem, hogy az eddigi tanrendszer a jelen kivánatoknak és óhajoknak meg nem felel, és azért a népoktatásról a törvény­hozásnak okvetetlenül gondoskodni kell. Midőn tehát ezen szempontból kiindulva, a jelen törvény­javaslatot elolvastam, kénytelen voltam elismerni, hogy ha mindaz, a mi a jelen törvényjavaslatban mondatik és foglaltatik, valósággal végrehajtható is lenne, akkor a népnek oktatásáról igen helye­sen lenne gondoskodva, de szabadságának nem szükséges korlátozásával és mindenesetre igen költ­ségesen. Az egész törvényjavaslat elméletileg igen szépen és igen következetesen hangzik, de méltóz­tassék megengedni a nagyméltóságú miniszter úr, hogy épen utolsó érve ellen forduljak. Nem tar­tom végrehajthatónak, nem tartom praktikusnak a törvényjavaslatot azért, mivel nincs a népnek igé­nyeihez, körülményeihez, szellemi és anyagi ere­jéhez alkalmaztatva, de épen ellenkezőleg egy rendszer erőszakoltatik a népre, mely előtte uj, ismeretlen és nagyon költséges. Nem tartom vég­rehajthatónak jelesen azért, mert midőn a tör­vényjavaslatnak némely rendeletei a gyermekek iskolázásáról, 8 hónapi iskoláztatásáról, midőn az iskoláknak bizonyos rendszabályok után felépi­téséről vagy a fenálló épületeknek e szerinti át­alakulásáról szól , ezt kivihetetlen rendsza­bálynak tartom, és pedig egyszerűen azért, mert a nép szegény. Én oly szerencsés vagyok, oly vidé­ken lakni, és egész életemet mindig a nép között töltöttem és osztottam mindennemű viszonyait, és mondhatom, hogy azon vidéken a nép Magyar­ország egyik legtehetó'sb része közé tartozik , és még azon vidéken is alig található oly iskola, mi­lyent ezen törvény rendszabálya parancsol. Én tehát nem tartom kivihetőnek ezen rendeletet: oly törvényhez pedig, melyet végrehajthatónak nem tartok, nem tudok hozzájárulni. Van egy másik észrevételem. Ezen törvény­javaslat második fejezete, mely a tanintézetek fel­állításának szabadságáról szól , azt mondja: „Felállíthatnak néptanintézetekefc a hitfelekezetek, magánosok, társulatok, községek és az állam." Ez tehát szabadság. Továbbá az mondatik, hogy bizonyos körülmények közt ezen iskolák állami segélyezésben is részesittetnek. Mindenik iskolára nézve fentartatik ezen segélyezés, csak a hitfele­kezeti iskolára nézve nem. Ezen megszorítást semmi által nem látom indokolva, s pedig annyival ke­vésbbé, mert Poroszországban. Angliában, hol fele­kezeti iskolák vannak, azok állami segélyezésben részesittetnek, mindamellett, hogy autonomiájok is van: mert az hozatik mindig fel a felekezeti is­koláknak az állam általi segélyezése ellen, hogy azoknak saját autonomiájok vagyon; pedig ott is van autonomiájok, mégis segélyeztetnek. En tehát ezen megszorítást nem tudom magamnak megmagyarázni. Épen igy különbözik a rendel­kezés azon 5°j 0-os adóra nézve, melynek kivetésére csak a községi iskolák vannak felhatalmazva, el­lenben a felekezeti iskolákra nézve az mondatik, hogy ezek csak az eddig szokásban levő anyagi hozzájárulást vehetik igénybe. Ily megszoritást látok hasonlólag a 44-dik §-ban. Ha jól emlékszem, ott arról van szó, hogy ha egy községben . hol az iskolával bíró hitfelekezeten kivül más hitfeleke­zethez tartozó 30 tanköteles gyermek is létezik, kiket szüléik a fenálló felekezeti iskolák egyikébe sem akarnak küldeni, tartozik a község népiskolát állítani. Ebben fekszik épen a különbség, hogy a törvény itt kötelezést tartalmaz: mert ha azt mon­daná, hogy felállíthat, ez szabadság volna: de a törvényben foglalt ezen kifejezést „köteles", nem tudom összeegyeztetni a törvény következő czik­keivel : ig? nevezetesen a 46. és 116. czikkel. melyekben határozottan az mondatik, hogy min­dennemű községi iskolák a községi hatóság alá helyeztetnek. Méltóztassanak meggondolni, mi lesz következése, ha ezen törvény létre jön. Vannak községek , hol kálvinisták , lutheránusok, katholi­kusok, izraeliták együtt vannak; s tegyük fel: van e községeknek négy-öt ezer főnyi lakossága, és a tanácsban van mindezen felekezetekből 5—6 em­ber: a nép utoljára azt sem tudja, ki parancsol neki. Én tehát a törvénynek mindezen rendelkezése által a felekezeti iskolák szabadságát szükség­telenül korlátolva látom.

Next

/
Thumbnails
Contents