Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-126

534 CXXVL OESZÁGOS ÜLÉS. Ismerve azon vallás- és társadalom-ellenes, s még eddig mindenütt csak erkölcsi hanyatlást okozó eszméket és elveket, melyek az európai-szárazföld nagy részében uralomért küzdenek, melyeknek azonban eddig legalább az angol bölcs statusférfiak légkörében nincs életerejük : megvallom, feszülten néztem e javaslat elé, mert az egyház soha és sehol le nem mondhat azon hivatásáról s azon üdvös befolyásáról, mely azt a reá bizott hívek vallás-erkölcsi nevelésére megilleti. Azonban előre megnyugtatott e részben mindnyájunkat nagyméltóságú és nevű közoktatási miniszterünk, midőn a képviselőház június 24-dikei ülésében kimondotta, hogy „a vallásosság a legszorosabb öszszeköttetésben áll az állam jóllétével, úgyannyira, hogy az állam soha sem áll biztosabban, mint midőn a polgárok vallásos érzületére támaszkodhatik." Ezen czél pedig kétségkívül csak akkor érhető el sikeresen, ha az iíju nemzedék a bölcsőtől kezdve vallás-erkölcsi nevelést, nyer. Ezen az alapon s kiindulási ponton nyugodott eddig is a magyar nemzetnek a józan ész törvényére s a vallásos hűségre n-ktetett nevelési rendszere. S íme, a jelen törvényjavaslat is azon a nyomon maradt, melyet a tapasztalás, a nemzet józan íreniusa, a társadalmi szükség s a vallásfelekezetek elévülhetleu törvényes jogosultsága kijelölt. A hitfelekezeti iskolák, a műveltség érdekében, rendszabályoztatnak ugyan, de mint jogosak és szabályszerűek ismertetnek el, a miért én miniszter úr ö nmgának hálámat fejezem ki. A közös iskolákat , inelvek tervilerr és eshetőleg kilátásba helyeztetnek, én ugyan soha nem pártolnám; de a terv felett, vitába bocsátkozni neoj kívánok, mert ezen iskolák impraktikusok, s még eddig mindenütt, hol megkisérlették, úgymint afrancziaforradalom alatt, de még Amerikában és Hollandban is, czéltalanoknak bizonyultak be s káros következéseket vontak magok után. Erancziaországban a forradalomnak s communista törekvéseknek eszközéül használtattak. Hollandiáiban az állam kénytelen volt 1857-ben a felekezeti iskolákat engedélyezni, minek az lett következése, hogv a közös iskolák szüntelen fogynak, amazok pedig napról napra szaporodnak. így áll a dolog a szabad Amerikában is, hol azon tervvel foglalkoznak, miszerint a közös iskolákra kivetett államköltséget megszüntessék. S Amerikában sokkal látogatottabbak a felekezeti, mint a közös iskolák. Csak azt óhajtom, hogy a közös iskolák nálunk a papiroson maradjanak, s hogy még igy se legyen rajok másért szükség, mint azért, hogy a hitfelekezetek annál inkább sarkaltassanak oda működni, hogy iskoláik minden józan igénynek megfeleljenek. Mint plébános egykor én is sokat fáradoztam az iskola körül, mivel csak kötelességemet teljesítettem ; mint püspöknek bő alkalmam volt iskoláink állapotját, előnyeit, hátrányait, fogyatkozásait ismerni, melyeket nem átallok bevallani, mert hiszen az iskolák kezelése eddig is gyarló emberekre bízatott s ezután is csak emberekre fog bízatni. De midőn ezt bevallom, az osztó igazság megkívánja, hogy kimondjam, miszerint most sem áll nálunk az iskola-ügy oly rósz lábon, mint azt némely allarmirozók elhitetni szeretnék. Tudtomra nincs kath. plébánia hazánkban, melynek iskolája nem volna, és protestáns atyánkfiainak az iskola körüli buzgalma sokkal ismeretesebb mindnyájunk előtt, hogysem az én magasztalásomra szorulna. Azon vidékeken, hol eddig működtem, nem ismerek katholikus plébániát, melynek iskolája nem volna, s ha némely messzeszórt kisebb íiók-közséjzekben nincs iskola, legyünk meggyőződve, hogy ez nálunknál sokkal magasb műveltségi fokon álló országokban sincs másképen. Az irni, olvasni, számolni tudás tartatik a népiskola és népnurveltséo; ee;vik kritériumának : s ime a közelebbi ujonczozás Poroszországban, melyre pedig mint a cultura mintájára utalnak, ázom állapotot tüntette fel, hogy az ifjak közt száz közül 22-eii nem tudtak olvasni. Kételkedem, hogy hazánk nagy részében ezen primitív tudatlanság ennél magasabb percentet tüntetne fel. Ideális czélokra törekedni szép és hasznos, de azoknak elérését követelni nem lehet, mert nem áll végre hatalmunkban. Az állam maga részéről kijelölte a vég* czélt; s a kormány annál nagyobb bizalommal és megnyugvással bizhatja a kivitelt a hitfelekezek kezére, mert meg lehet arról győződve, hogy mi egyesülve híveinkkel, azon fogunk lenni, miszerint, iskoláinkban felügyelőknek és tanítóknak lehetőleg csak oly egyének választassanak, kik a legbuzgóbban és a legbensőbb hivatással áldozzák magokat a népnevelés szent ügyének. E tekintetben csak azt sajnálom, hogy ezen törvények életbe léptetésekor nem lesznek még rendes tevékenységökben a kath. autonómia alapján szervezett vegyes egyházi tanácsaink, melyeknek egyik fő feladata épen az lesz, hogy velünk együtt kezeljék s gondozzák a kath. iskola-ügyet. Népünk politikai jogokat élvez s más viszonyok közt él, mint élt csak egy pár tized előtt. Tudjuk, hogy több ismeretre, nagyobb műveltségre van szüksége, s mi a haza elleni bűnnek tekintenők, népünk oktatását, müvelését elhanyagolni. Azért is szivesen és komolyan adom a kath. egyház nevében azon biztosítást, hogy mi a legőszintébb készséggel fogunk szövetkezni a kormánynyal a végre, hogy a hazának nemzedékről