Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-126

CX XVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 529 teltétele, egyszersmind feltétele az állam létének s kifejlődésének is. És ez azon ok, mely a minisztériumot arra bír­ta , hogy midőn újjáalakulásunk elhalaszthatatlan teendői csaknem egész tevékenységét igénybe vet­ték, mégis mihelyt a kormányt átvette, a népok­tatás kérdésének tanulmányozását tűzte ki egy­szersmind magának feladatul, s kötelességének is­merte még ezen törvényhozás elé ezen tanulmá­nyai eredményét a jelen törvényjavaslatban elő­terjeszteni, meggyőződve arról, hogy kötelességé­nek, melyet az 1848-ban fölállított elveknek életbe léptetésében és megszilárdításában talált, csak ugy felel meg, ha a népoktatásnak czélszerű elren­dezése által azon alapokat szilárditja meg, melyek­től minden demokratikus alkotmány állandósága függ, s melyek nélkül azon elvek, melyeket a nem­zet 1848-ban elfogadott, .soha a várt gyümölcsö­ket nem hozhatják. Egészen feleslegesnek tartom tehát, hogy akár a tárgy fontosságáról bővebben szóljak, akár annak sürgősségét bővebben bebizonyitsam. A inéit, főrendek körében oly férfiak ülnek, kik már állásuknál fogva ezen fontos tárgygyal töb­bet és inkább foglalkoztak, mint bárki e hazában, és kik azon hiányokat, melyek népoktatásunk me­zején észrevehetők, minden másoknál jobban isme­rik. Én egyszerűen azon álláspont magyarázatára akarok szorítkozni, melyet a kormány, midőn a jelen törvényjavaslatot a törvényhozás elé terjesz­tette, elfoglal. A népoktatás ügye időnkben annyira képezte már a különböző törvényhozások tanácskozásainak tárgyát, hogy? annak több nagy fontosságú kér­déseire nézve már alig léteznek véleménykülönb­Bégek; három kérdésre nézve azonban jelenleg is a nézetek nagyon eltérnek egymástól, és ha a méltóságos főrendek között a törvényjavaslat iránt véleménykülönbségek léteznek, kétségtelen, liogy vitatkozásunk ezen kérdések körül fognak forogni. E kérdések a következők : először: meddig terjed­nek a népoktatás meíején az állam jogai és köte­lességei? másodszor: ki viselje a népoktatásból tá­madó terheket ? harmadszor : kire bizandó a nép­oktatásnak vezetése, igazgatása és felügyelete ? Megengedik a méltóságos főrendek, hogy a lehetőségig- röviden — de nem ígérhetem, hogy épen nagyon rövid leszek — ezen kérdésekre néz­ve nézeteimet előadjam. (Halljuk!) A mi az állam jogainak s kötelességeinek a népnevelés terén határait illeti, egymással ellenté­tes két nézettel találkozunk. Az egyik, mely azon elvből indulva ki, hogy a nevelés kizárólag a szü­lőknek jogai és kötelességei közé tartozik, s a mennyiben ezek ezt nem teljesíthetnék, kizárólag A FŐRENDIHÁZ NAPLÓJA. 186 5 / 8 . az egyházak teendője, az államnak feladatát a népnevelés terén arra szorítja, hogy az egyháza­kat anyagi segélyezésével támogassa. A másik ev­vel ellentétben álló nézet, kiindulva azon nagy fontosságból, melj-et a népnevelés az államra néz­ve bir, a népnevelésnek jogát és kötelességét kizá­rólag az államnak tulajdonítja, s a szabadságnak csak igen kis mértékét tűri meg. Meggyőződésem szerint e két nézet mindegyike, ily szigorúan fel­állítva, egyaránt téves. A mi az elsőt illeti, senki a szülőknek jogát és kötelességét a népnevelésre kétségbe nem von­hatja, s azt tartom, senki igazságosan nem von­hatja kétségbe azt sem, hogy a népnek nevelése, s igy oktatása is, minden egj'ház legszebb felada­tai közé tartozik. De más részről nem lehet két­ségbe vonni azt sem, hogy a szülők közül sokan nincsenek azon helyzetben, hogy e kötelességei­ket teljesítsék, hogy a szülök közül egyesek e jog­gal visszaélhetnek, sőt vissza is élnek, s hogy ennélfogva, mert a szülői jogokkal való visszaélés olyak irányában gyakoroltatik, kik ótalomra szo­rulnak, az állam ezen kötelességét nem utasithatja el magától. Mondhatja erre valaki, hogy a szülők­ről ily kötelességmulasztást feltenni sem lehet. Igaz, hogy az eset ritkán fordul elő. hogy szülé­ket a közigazgatás utján arra kellene kényszerí­teni, hogy gyermekeik anyagi táplálásáról gon­doskodjanak, és minden mi véltebb ember tudja, hogy ha a szülőknek azon kötelességét elismerjük, hogy gyermekeiket anyagilag táplálva, testi meg­romlástól megőrizzék, ugy nem vonhatjuk kétség­be a szülőknek azon kötelességét sem, hogy gyer­mekeik szellemi kifejlődéséről gondoskodjanak. De a szülői szeretet az utolsó esetben a gyerme­kek jogainak sokkal kevesebb garantiákat nyújt, mint azoknak anyagi szükségeire nézve. Mert igen nagy különbség létezik az anyagi s szellemi szük­ségek közt. Az anyagi szükségeknél azon percz­ben, a melyben azok támadnak, mindenki ösztön­szerűen iparkodik, hogy azoknak eleget tegyen; a a szellemi szükségeknél pedig épen az ellenkezó't tapasztaljuk. Minél nagyobb a szellemi szükség­az egyesnél, annál kevésbbé érzi azt, és annál ke­vésbbé igyekszik az.t pótolni, és meg lehetünk győződve, hogy ép oly néposztályoknál, melyek az oktatás hiánya miatt legtöbb kárt szenvednek, a legkevesebb ösztönt fogjuk találni arra, hogy ezen hiányon segítsenek; és azért világos, hogy oly országok kivételével, melyekben a miveltség már bizonyos fokra emelkedett , a szüléknek gyermekeik oktatására nézve egészen korlátlan szabadságot adni nem lehet. A mi végre az egyházakat illeti, kétségkivüli tényeket kellene ignorálnia , ha valaki azon nagy 67

Next

/
Thumbnails
Contents