Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-126

530 CXXVL ORSZÁGOS ÜLÉS. érdemekről megfeledkeznék, melyeket az egyház, ! nem csak átalán véve a művelődés terjesztésére, j hanem a népiskolákra nézve is magának szerzett, j Hisz minden, mi a népoktatás mezején történt századokig, egyedül az egyháznak köszönhető. De hogy az egyház egymaga, bármily kedvező anyagi állásban találjuk azt, és ha senki által sem gátoltatik is működésében, egymaga a népoktatás nagy feladatának eleget nem tehet: azt ismét vi- j lágosan szintén a tények bizonyítják. Mert nem szólok a múltról, a hol például mint mindenki tudja, ki e tárgygyal foglalkozott, az oly hatalmas és oly nagy anyagi eszközökkel rendelkező franczia egyház, a forradalom előtt, a népnevelés mezején oly keveset tett. Kern szólok erről, mert a 18-ik században a népoktatás még igen háttérbe szorított érdek volt. A műveltség-, mint minden, akkor csak a nép felsőbb rétegeinek kiváltsága vala, s az állam, mint az egyház, figyelmét csak a maga- j sabb tanintézetek javítására forditá Francziaor- i szagban szint ugy, mint máshol. De egy többet bizonyító példára hivatkozhatunk, s ez Anglia. Tagadni nem lehet, hogy Angliában sok vallásos buzgóság létezik, hogy ott a felekezetess 'g is elég magas fokon áll, és egv igen hatalmas egyház létezik, mig egyszersmind Angliában a népoktatás szükségét-- épen azon befolyásnál fogva, melyet a nép a közdolgokra gyakorolt — már rég belátták : és mégis a hatalmas angol egyház sem volt képes azon igényeknek megfelelni, melyek ujabb időben a népoktatás mezején Kifejlődtek. Es az egyháznak ezen elégtelensége . valamint Angliában, ugy mindenütt széles e világon elismertetik, ugy mint az is, hogy az nem a buzgóság hiányának tulajdonitható. Mert ha csak legsúlyosabb s meggyőződésem szerint igazságtalan vádat az egyház ellen emelni nem akarunk, megkell győződve lennünk arról, hogy az egyházak e körben bizonyosan mindent megtettek, mi tőlük kitelt, és hogy ezért, ha a népoktatás átalánositásában czélt érni akarunk, azt, mit az egyház maga nem érhet el, az államra kell biznunk. Átalános tapasztalás bizonyítja, hogy a hol a népoktatás magasabb fokra emelkedett, ez mindenütt csak az állam közbejöttével sikerült, és valóban alig fogja valaki komolyan kétségbe vonni, hogy valamint az egyháznak érdeke, sőt kötelessége elkövetni mindent, hogy a gyermekekből jó keresztyéneketneveljen, ép ugy kötelessége az államnak is az, hogy a gyermekeket jó állampolgárokká nevelje fel. Miből következik, hogy ott, hol a szülék vagy az egvház a gyermekek oktatásáról nem gondoskodnak, az állam vállalja magára ezen kötelességet. Az államot sem ezen jogától, sem ezen kötelességétől fölmenteni nem lehet. Minden államnak kötelessége, hogy a honpolgároknak azon jogok élvezetét, melyeket nekik a törvény adott, lehetővé tegye: és minden államnak kétségtelen joga vau megkívánni, hogy azok, a kik bizonyos, az államnak jóllétére befolyással bíró jogokat gyakorolnak, azon jogok gyakorlálására képesek legyenek. A mi az elsőt illeti, kétséget nem szenved, hogy mindazon jogok, a melyek a törvény által a nép oly osztályainak adatnak, melyek az azoknak gyakorlatára szükséges műveltséget nélkülözik, illusoriusok maradnak, és ép oly bizonyos, hogy politikai jogoknak ilyenek általi gyakorlata az államra nézve veszéIves, s így nem tagadható, hogy oly államban. mely oly alkotmánynyal bír, mely által a népnek minden osztályai a közdolgokra befolyást, gyakorolnak, minden osztályoknak nevelése az államnak nem csak jogai, de kötelessége közé is tartozik. r Es ez okból azon elvek, melyeket a k ormán v a jeien törvényjavaslatban követett, önként következnek. Az állam fentartja magának azon jogot, hogy az állam polgárait gyermekeik oktatására kötelezze ; ennek következésében az állam elismeri azon kötelességéi, hogy intézetekről gondoskodjék, melyek által az állam polgárainak ezen kötelességteljesítése lehetővé tétessék; ellenben valamint az állam nem vállalja magára azon kötelességet, hogy a népnevelésröí kizárólag s egyedül ő maga gondoskodjék, ugy nem követeli azon jogot sem, hogy a népnevelés terén, minden másokat kizárva, monopóliumot gyakoroljon, mi, az én meggyőződésem szerint, egy alkotmányos államnak elveivel össze nem fér. Előbb említettem azon különbséget, mely absolut és alkotmányos államok között a népnevelés fontosságára nézve létezik, s megjegyzem, hogy a népoktatás alkotmányos országban sokkal nagyobb fontossággal bír, mint oly országokban, melyek korlátlan uralom alatt állnak. De van ezenkívül a népnevelésre nézve még egy más különbség is alkotmányos és absolut országok között. Minden absolut államban a népnevelés, a dolgok természeténél fogva, mint a kormányzatnak egyik eszköze tekintetik, s ezért absolut államokban az állam a népoktatást a maga kezéből nem bocsáthatja, ki. Alkotmányos országban, az én meggyőződésem szerint, az állam biztossága nem bizonyos elveknek átalános elfogadásától függ, hanem függ a műveltségnek, az értelmiségnek átalánosságától, és ezért minden alkotmányos állam saját érdekei ellen cselekszik, ha azokaf, kik őt a népmüvelésben segitik, ezen működésökbeu akadályozni akarja. Ismerem azon ellenvetéseket, nielyek ezen