Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-121

GXXI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 509 Nyáry Gyula b. jegyző {olvassa a 243. cs 244. §§-okat). Rajner Pál előadó : Itt az eredeti szerkezedben az eljárási mód nincs meghatározva, pedig ez szükséges. Ennél fogva az első bekezdés e szerint változnék: ,.ha azon fél, kinek az eskü jogérvényesen oda Ítéltetett, Ítélet hozatala előtt vagy után meghalt, az érdekeltek kérelmére az ellenfélnek a bíróság minőségéhez képest sommás utón, vagy a 144. szakaszban szabályozott eljárás szeszerint teendő meghallgatása után végzésjleg döntetik el." A többi sorok az első bekezdésben kimaradnának, A §. többi része pedig megmaradna. Ifj. Ráday Gedeon gr. jegyző (olvassa a 245—261. §-okat.) Rajlier Pál előadó : Minthogy a városokban nincsenek esküdtek, itt módosítást kellene bcigtatni az első bekezdés utolsó sorában : a városi jegyző vagy írnok, illetőleg a községi esküdt teljesiti. (Helyeslés.) Elnök : A mélt. főrendek tehát a módosítást elfogadják. Ifj. Ráday Gedeon gr. jegyző (olvassa a 262—284. §§-okat). Cziráky János gr. : Nagymélt. elnök! mélt. főrendek ! A most felolvasott §. volt azon egyetlen pont, mely a jogügyi bizottság tárgyalásának alkalmakor ő nagyméltóságával, az igazságügyminiszter úrral történt értekezés folytán külön nézetek és aggodalmak kifejezésére szolgált okul. Noha e §. változatlanul maradt, mégis késztetve érzem magamat, ezen aggályokat a mélt. főrendeknek előadni, melyek abban központosulnak, hogy ezelőtt teljes szabadságában állt a szerződő feleknek a perorvoslatokról és a felebbvitelekről való lemondást szerződésileg kijelenteni. Ettől jövőre nézve elzáratnak, mert egyenesen ki van mondva, hogy a lemondásnak a perorvoslatról többé helye nincsen. Én ezen intézkedés által a szabad szerződhetési jogot igen megszólítottnak és korlátoltnak tartom, és némileg ellentétben látom ezt azon szabad intézkedési joggal, a mely a törvény értelmében a pénzszerzést illetőleg fenáll, értem az uzsoratörvények eltörlését, minek folytán a kamatoknak bizonvos szám szerinti meghatározása nélkül a szabad pénzszerezhetési jog meg van állapítva. A mint egy részről biztosíttatik a szabad pénzkölcsönzési jog, ugy más részről a szabad szerződés jogát megszorítani nem találnám czélszerünek a közhitel, a mindennapi forgalom és üzlet tekintetében. En tehát megvallom, hogy ezen elvet részemről el nem fogadhatom, és az eddig fenállott eljárást, a teljes szerződhetési szabadságot fentartani czélszerünek tartom. Horvát Boldizsár igazságügyér: Nagymélt. elnök! mélt. főrendek! Elismerem, hogy azon időben, midőn a polgári törvénykezés Magyarországon primitív állapotban volt, midőn perek 10—20 esztendeig, sőt egész generatiokon keresztül eltartottak, hogy akkor a törvényhozás igen helyesen nyúlt azon remediumhoz , hogy az első biróság ítélete ellen ne legyen felebbezésnek helye, ha arról a fél a szerződésben lemondott. Az akkori törvénykezési viszonyok közt alig volt egyéb mód a pereknek kivételesen gyors lefolyást esközölni. Azonban most, midőn egy tökéletesebb polgári perrendtartást akarunk életbe léptetni, olyan jierrendtartást, a mely minden perre nézve kivétel nélkül gyors lefolyást biztosit, most azon intézkedés, a melyhez a törvényhozás korábbi időkben csak szükségből nyúlt, fölöslegessé vált. Ily kivételes intézkedésnek fentartása egyenes bizalmatlansági szavazat volna ezen polgári perrendtartás ellen, a melyet a mélt. főrendek elfogadni óhajtanak. A szerződés szabadságát említette föl ő excellentiája, mint a mely sérelmet szenvedne az által, ha a félnek nem állana jogában a fölebbezés jogorvoslatáról előre lemondani. Én megkülönböztetem azon stádiumot, a melyben a felek egymással szerződésre lépnek, ama későbbi stádiumtól, a melyben a kötött szerződés a bíró elé kerül. Amott érintetlenül marad a felek szerződési szabadsága: de azon jjercztől fogva, a melyben az államhatalom lép fel a viszálvba keveredett felek közt: az államhatalom eljárását e téren szabályozni, igénytelen felfogásom tizerint, többé nem a felek, hanem az államhatalom jogai közé tartozik. Átalában a jogpliilosophiával nem igen egyeztethető meg, hogy valaki előre lemondjon valamely virtuális jogról, a minő a fölebbezési jog is, a mely csak akkor áll be, midőn az illető fél sérelmet szenvedett ; a sérelmet pedig nem szenvedhette előbb, csak miután a pert meginditá s abban kedvezőtlen ítéletet nyert. A polgári perrendtartás, mélt. főrendek, gondoskodott arról, hogy a legfontosabb esetekben is a perek gyorsan eldöntessenek; gondoskodott arról, hogy a per késleltetését czélzó minden visszaélésnek a per folyamában szintúgy, mint a perorvoslatok terén , elejét vegye. Ezért vette fel a pertári kezelést; ezért rendezte be akkép a semmiségi jogorvoslatot,miszerint az a per meritorialis tárgyalásának folyamát meg ne akaszsza. Ilyen intézkedések által nem látnám indokolva,mlgos főrendek, azon drastikus szabályt, hogy a feleket azért, mert a szerződés aláírásakor előre lemondottak egy oly sérelem orvoslatának jogáról, a mely akkor még nem is következett volt be, mondom, nem látnám