Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-120

498 CXX. ORSZÁGOS ÜLÉS. gyet íelbonthatlannak tart, mely eredetileg már érvényes volt. A protestáns vallás nem tartja íelbonthatlannak a házasságot. Tegyük fel már most, hogy a kivánt kettős biróság itél a vegyes házasságban élő kath. és nem katholikus felek házassági frigye fölött. Mi lesz a következés? A legtöbb esetben, száz közül 99ben, a kath. biróság ki fogja mondani a házasság kötelékének érvényét, a nem kath. biróság ki fogja mondani annak érvénytelenségét. Ennek folytán a protestáns fél [új házasságra léphet; a katholikus nem. Mily nyomasztó viszonyba jön ez által a kath. rész! különösen akkor, ha nem ő a bűnös, nem ő adott alkalmat a házasság fiigyének felbontására : inert ha a kath. fél a bűnös, akkor azon gondolat, hogy a Nemesis utolérte, szomorú állapota, a poena peccati kibékíti némileg a világot az ő nyomorával; ő maga is előbb-utóbb, bevallva, be nem vallva vétkét, tűri azt, mit maga idézett elő. Ha a protestáns fél a bűnös — a minek lehetőségét, hiszem, megengedi a bihari főispán ő méltósága — hogy álland a dolog ? A bűnös jutalmaztatik, az ártatlan pedig bűnhődik: mert fel kell tenni minden nemes lelkű, hivő katholikusról, hogy ragaszkodván ahhoz, mi legszentebb életében, mi biztosítja földi nyugalmát, s örök boldogságát, más házasságra nem léphetvén.nem is lépvén a megszokott.családi életet kényszerül nélkülözni azon protestáns házastársának bűne miatt, ki uj házasságot köthetvén, hibájáért jutalmat talál. Ez mindenesetre terhes és fájdalmas, és a jogegyenlőséget és viszonosságot annyira sértő valami, mitől minden méltányos gondolkozású ember visszariad. Hozzájárul még az, hogy a házassági frigynek felbontására alkalmat szolgáltató házaséleti viszályoknak nagyon nagy előmozdítója azon gondolat, azon remény, hogy a házasság fölbontható. Az oly ember, ki eztjrernéiketi, elbizakodottabb házastársa irányában, érzékenyebb a legesekélyek sérelmek iránt is, kevésbbé engesztelékeny, ha megbántatik, kihívóbb maga viseletében, nem kerüli a bántalmakat, melyek házasfelét sértik, és igy épen azon reménye folytán, hogy szabadulhat hitvesétől, hozzájárul, hogy a házassági frigy, mely különben föntartható lett volna, felbomolj ék. Holott, ha tudja, hogy nem szabadulhat, az eleintén kellemetlennek mutatkozó házaséleti viszonyokba is leggyakrabban beletörődik az emberi természet azon tulajdonánál fogva, mely szerint tűri azt, mit megváltoztatni nem képes. Taj^asztalatok tanítják azt, hogy sok összezördült házasfelek látván, hogy nem szabadulhatnak a köteléktől, ismét összebékültek s megmentették ez által a családot, meg a gyermekek- kellő nevelhetését, megmentették a társadalom alapját^ mely a jól rendezett családokból áll. S ki ne ismerné ennek nagy jelentőségét ?Megvan mindkét házasfélnek, a férjnek szintúgy, mint a nőnek, az apának ép ugy, mint az anyának, a maga hivatása, a maga magasztos rendeltetése a családi körben, a családi háztartásban; megvan a család vagyonának kezelésében, megőrzésében, gyarapításában: megvan — és ez a legnagyobb fontosságú érdek — a haza, az egyház, az emberiség reményeinek, a gyermekeknek testi, lelki kifejlesztésében, nevelésében. S bármelyik is dőljön ki, oly űr támad, melyet betölteni oly hiány, melyet pótolni nem lehet, a házassági élet magas czéljai veszélyeztetve lesznek, veszélyeztetve azon társadalmi magas érdekek, melyeket egyedül a jól rendezett családélet képes biztositni. Mire való tekintettel, miután különben is vannak esetek, melyekben a halál, az emberi gyarlóságok s az élet viszontagságai folytán ily csapások érik a családi életet, ne akarjunk még törvényhozási intézkedés által is alkalmat szolgáltatni arra, hogy azok szaporodjanak, és általunk is mindinkább megingattassék a társadalomnak legbiztosabb alapja, a jól rendezett család. De a viszonosságnak és jogegyenlőségnek épen ellenkezőjét látnám ez indítvány törvényerőre való emelése által elérve és eszközölve, nem csak a vegyes házassági felekre, hanem azoknak egyházaira nézve is. Nem akarom ismételni bővebben azokat, a miket egyházamnak tana, hit- s jogelvei szerint a házasság szentsége természetéről, fölbontkatlanságáról és a házassági ügyek egyedül egyházi birájáról tegnap és ma én és az ország főméit, prímása mondottunk, s miknél fogva oly törvényes intézkekedés, mely az azon hitelveket nem valló protestáns felekezetre nézve nem sérelmes, sérelmes lehet egyházunkra nézve, mely tehát semmikép meg nem ítéltethetik, ha azon méltányosságot veszi igénybe, melylyel törvényhozásunk tényezői a vallásfelekezeteknek elvei és meggyőződései iránt viseltettek akkor, midőn az előttünk fekvő törvényjavaslatnak 224. szakaszában az eskü letételétől felmentik azokat, kik vallási meggyőződésöknél fogva esküt nem tehetnek le, s a főrendiházi jogügyi bizottmány munkálatában e törvény 100. szakaszánál azon indítványt teszik, hogy, a sürgetős eseteket kivévén, vallásának ünnepein senki se idéztessék a biró elé. Nem akarom ezeket hosszabban ismételni; hanem röviden hivatkozván ezekre s egyéb mondottakra, ragaszkodom a képviselőháztól hozzánk jutott törvényjavaslat szóban forgó szövegéhez.