Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-116

CXVI. ORFZAGOB ÍÍLÉS. 457 CXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS 186Ő. október 21-dikén Majláth György elnöklete alatt. Tárgyai: Szabadságolok bejelentése. Az örökváltságról s az uzsoratöivények megszüntetéséről szóló törvényjavaslato tárgyaltainak és tlfogadtatnak. A kormány rés:éröl jelen 'tannak: Festetics y gr., Horvát Boldizsár. W nckheim Béla b. Az ülés kezdődik cl. e. 11 órakor. Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét báró Nyáry Gyu'a jegyző úr fogja vezetni. Jankó viek László somogyi, Faúr Iván kras­sói és Sztankovánszky Imre tolnai főispán urak szabadságidőt kérnek. Napirenden van az úrbéri tartozásnak megvál­tásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Károlyi György gr.: Van szerencsém a főrendi ház állandó bizottsága részéről az úrbéri tartozások megváltásáról s az uzsoratörvény el­törléséről szóló törvényjavaslatok tárgyában a bi­zottsági jelentést a mélt. főrendeknek átadni. Ifj. Ráday Gedeon gr. jegyző (olvassa a jelentésnek ') az úrbéri tartozások megváltására vo­natkozó részét.) Elnök: Mélt. főrendek ! Mindenekelőtt mél­'ózíasisaiiak a törvényjavaslat elvéhez és lényegé­hez egész átalánosságban hozzászólni. Tomcsányi József főispán: Nagymélt. elnök ! mélt főrendek ! Ezen törvényjavaslat vég UH goldása azon nagy horderejű kérdésnek, mely a magyar országgyűlésen 1832 és 1836-ki évek­ben merült fel először, s mely akkor, daczára a bécsi kormány befolyásának, maga köré gyűjtötte a nemzetnek haladni kivánó részét; s az akkori úrbéri munkálatok revisiójánál az ismeretes V-dik czikk nagy érdekeltségit fejtett ki az egész ország­ban annyira, hogy ezen kérdés martyrokat is te­remtett. Még nincs oly messze azon idő, hogy rá ne emlékezhetnénk a lángkeblü Kölcseyre és ren­dithetlen jellemű Wesselényi Miklósra, kik mind­ketten az V-dik czikk életbe léptetése körüli eljá­rásuknak estek áldozatul. *) Lásd az Irományok 227-ik számát, FŐRENDI H. NAPLÓ. 186%. Azonban a korszerű eszme, a szabadság utáni vágy és az embernek Istentől nyert rendeltetése erősebb, hatalmasabb valami, semhogy a viszo­nyoknak is tért engedjen. Ezen eszme is olyan volt. Gátat tört magáinak és diadalra jutott. Mert már a legközelebbi 1840dd országgyűlésen mer alkotott VII. törvényezikk által, mely az örökvált­ságot szabályozta, az örökváltság érdemében kötött szerződések kivétettek azok közül, melvek addigi törvényeink szerint még invalidatió alá estek, mint minen nemesi birtok, ha más kez. kre jutott, és tulaj­donképen privilegialis szerződés állásába tétettek. A haladás azonban itt sem állapodott meg : mert az 1843-ki országgyűlés, sőt az 1847-ben Pozsonyban összejött országgyűlés, ezen törvény­ezikk tovább fejlesztésével nyomatékosan foglala­toskodott; sőt, mondhatom, az 1847-ki pozsonyi országgyűlés, ha a közbejött viharok meg nem érkiznek, kedvencz eszméjét találta benne, hogy az örökváltsági törvény kényszeritőleg is keresz­tül vitessék. Azonban ezen foglalkozása közben elérkezett azon európai vihar, mely a bécsi kormánynak re­ánk gyakorlott illetéktelen befolyását megbénít­ván, a magyar aristokratia , mely akkor ország­gyülésüleg együtt tilt —mert hiszen tudjuk, hog-y az akkori országgyűléseken csak az aristokratia szólhatott, az ügyekhez — a magyar aristokratia, mondom, saját sorsának urává lett, s ezen aristo­kratia azon hatalmat, mely akkor kezébe került, azzal inaugurálta s tulajdonképi nyolezszáz éves kizárólagos tevékenységét a kormányzatban azzal tetőzte be, hogy megosztotta jogát azokkal, kik­nek eddig nem volt, s elvállalta a terheket azok­tól, kik azokat kizárólag viselték, s ezzel kimon­dotta a nagy elvet, hogy a szabad földön szabad ember legyen. Ezen elv kifejezést nyert az 1848-iki IX-dik törvényezikk által. Akkor, midőn ezen törvényezikk meghozatott, felmerült azon kérdés, mi történjék 58

Next

/
Thumbnails
Contents