Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.
Ülésnapok - 1865-108
CVIil. ORSZÁGOS ÜLÉS.. 3ő3 dúlhat elő azon eshetőség, hogy ő felsége egyik államterületének kötelezettsége folytán a másik államterületnek fiai idegen érdekek miatt elvérezzenek. Ma ő felsége két államterülete védelmi szempontból egymásra és önmagára van utalva; az érdekkapcsolat szorosabbra fűződőit közötte ; meg kellé tehát ezen védrendszer átalakulásának történnie. A feladat csak az, hogy ugy történjék meg, hogy egyfelől önerejére támaszkodva biztosítsa a monarchiát kifelé, s annak tekintélyét feltartsa,másfelől igyekezzék az alkotmányosigényeknek, igyekezzék a nemzet kívánalmainak eleget tenni. Ez átalakitás azonban rögtönzött nem lehet. A történelem mutatja, hogy valahányszor még a körülmények pillanatnyi nyomása alatt a felzaklatott kedélyek kielégítésére számított törvények rögtönöztettek, ez magát később még mindig megbosszulta. S a véderőrő! szóló törvényjavaslat egyik előnyének épen azt tartom, hogy nem a körülmények ily pillanatnyi nyomásának elhamarkodott szülötte; higgadt kedélyállapottal, a tényezők tekintetbe vételével, hosszas eszmecsere utján állapittatik meg. Az erre vonatkozólag nyilatkozó ellentétes irányzatok szélsőségei között megtalálta a közép utat, s ennélfogva, mig egyik félnek rajongásra, elbizakodottságra alkalmat nem nyújt, addig másfelől a másik félben nem kelt irigységet s a törvény kijátszására való törekvést. A véderőről szóló törvényjavaslatban két fő elv van letéve. Az egyik az átalános védkötelezettség, a mely az által, hogy kiterjeszti a haza, minden fiára ezen áldozattal járó kötelezettséget, megosztja annak terhét s az egyesekre nézve könnyebben elviselhetővé teszi; lehetővé teszi továbbá a rendes szolgálati időnek viszonylagos megrövidítését. A másik fő elv, mely itt kifejezést nyer: a honvédség szervezése. A nemzetnek egy rég kifejezett jogos óhajtása teljesül ez által, t. i. hogy nemzeti véderővel birjon, melylyel szükség esetében törvényes fejedelme védelmére kelhesen. Meg vagyok győződve, hogy a kormány e törvényjavaslat által a nemzet részéről teljes elismerést aratott. Hogy mennyire fogja ez a monarchia véderejét fokozni, meg fogja mutatni a következés. Felhozhatnák bizonyos oldalról, hogy a véderőnek ezen uj rendezése által talán a monarchia ereje kifelé gyengül. Megvallom, e véleményben nem osztozom, nem osztozhatom akkor, mikor a törvényjavaslat 800,000-ben határozza meg az egész monarchiára a rendes hadsereg létszámát. De nem osztozom azok aggodalmaiban sem, kik abban Magyarország önállóságának csonkulását látják. Igaz, hogy eddig törvényhozásunk tePÖÄENDI H. NAPLÓ 186 S /». rén ismeretlen és szokatlan dolog volt, hogy a magyar országgyűlésen az egész monarchia véderejének létszámát tárgyalták volna. Azelőtt beérte a magyar országgyűlés, ha a Magyarországra eső ujonczjutalék létszámát határozta meg; szerintem azonban ez a viszonyok változásával nem maradhatott igy, mert abban az esetben, midőn Magyarország igen is késznek nyilatkozik ezen 800,000 létszámból a reá eső számot megadni, akkor kell, hogy garantiáját birja annak, hogy ő felsége másik államterülete ebbeli kötelezettségének szintéit eleget fog tenni, shogy a közös czél. a monarchia védképessége el lesz érve. Hasonlóan azon intézmény által is biztosítva van a monarchia védképessége, hogy a hadseregnek ezen létszáma jelenben 10 év tartamára meghatároztatik; mig másfelől nem látok ezen, az átmenet által követelt intézményben saját törvényhozásunk szempontjából semmi jogfeladást, miután, mint a jelentésben is ki van fejezve, határozottan mondja a törvényjavaslat, hogy e létszám fentartására szükséges ujonczok mindig csak az országgyűlés által történt megszavaztatás utján állíttathatnak ki. Ezek azon fó elvek, melyek alapján én e törvényjavaslatokat, mint a melyek az állam biztosságának garantiájáról ép ugy gondoskodnak, mint a mennyire alkotmányos jogaink tekintetbe vételét tanúsítják, mint a melyek a nemzetre nézve a helyes felosztás által a teher e viselését lehetőleg könynyebbé teszik, az átalános tárgyalás alapjául ezennel elfogadom. Szécsen Antal gr.: Nagymélt. elnök úr! inéit, főrendek! Ezen fontos törvényjavaslatok a mélt. főrendek tanácskozása alá oly időben kerülnek, midőn az országnak közvéleménye ez ügy elintézését sürgetőleg kivánja. A dolog természetében fekszik ez, és részemről ez ellen egyátalában semmi ellenvetésem, semmi panaszom nem lehet: mert bár mennyi fontosságot tulajdonítsak is .i mélt. főrendek véleményének a dolgok eldöntésére s az ügyek rendes menetére, a hol több hasonérdekü és fontosságú kérdések forognak fen, a dolog természete hozza mégis magával, hogy a hol egy kérdés a többi kérdés fontossága fölött uralkodik, az, a ki ezen kérdést először kimeritőleg tárgyalja, a dolog eldöntésére, a mérleg serpenyőjébe nagyobb nyomatékot vet. mint az, a ki csak később nyilvánitja iránta véleményét. Ha tehát a törvényhozást egyenesen csak a törvényalkotás gépéül tekinthetném, minden ebbeli discussiót feleslegesnek tartanék. Minthogy azonban a nyilvános tanácskozás feladata, nem csak a törvények tényleges keresztül vitelét eszközölni, hanem egy részről a közvéleménynek kifejezést adni, más részről a közvéleménynek az egyes vélemények 55
