Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.
Ülésnapok - 1865-108
432 CVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. CVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS 1868. augusztus 11-én Majláth György elnöklete alatt. Tárgyai : A védelmi törvényjavaslatok tárgyaltatnak s elfogadtatnak. A szerb nemzet válaszüzenete bemutattatik. Elnapolás. A kormány részérdi jelen vannak: Andrássy Gyula gr., Wenckheim Béla b. Az ülés kezdődik d. e. 10 ] / 4 órakor. Elnök : Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyve vezetésére felkérem b. Majthényi László honti főispán urat; a szólani kivánók neveit pedig Nyáry Gyula báró úr fogja jegyezni. Mindenek előtt a múlt ülések jegyzőkönyvei fognak hitelesíttetni. Nyáry Gyula b. jegyző (olvasta az aug. 6án tartott ülés jegyzökönyvét.) Tisza Lajos főispán helyettes jegyző (ohassa az aug. 8-án tartott ülés jegyzökönyvét.) Haynald Lajos érsek : Méltóztatott a nagyméltóságú főrendi ház a múlt ülésben három bizottságát egyesíteni és megbízni azzal, hogy a véderőről, a honvédségről, a népfelkelésről és az 1868-ik évben a magyar ezredek kiegészítésére megszavazandó 38,000 ujonczról szóló törvényjavaslatokat megvizsgálja és irántok jelentését megtegye. A bizottság eljárt megbízatásában s van szerencsém e tárgyra vonatkozó két rendbeli jelentését a nagyméltóságú ház asztalára letenni. Ifj. Raday Gedeon gr. jegyző (olvassa a bizottság jelentését a veder őröl, honvédelemről, a népfölkelésröl *). Elnök : Méltóságos főrendek! Következnék a törvényjavaslatoknak felolvasása; de ugy hiszem, miután azokat pontonkint ugy is fel kell olvasni és tárgyalni, ezeket felölvasottakul fogjuk tekinteni. (Helyeslés.) Miután a három első törvényjavaslat szoros összefüggésben van, ugy hiszem, méltóztassanak mindenek előtt az iránt nyilatkozni, vajon a részletes vita alapjául el méltóztatnak-e fogadni az imént felolvasott törvényjavaslatokat vagy nem? (Elj'ogadjuk!) ') Lásd az Irományok 214-dik számát. Tisza Lajos főispán : Nagyméltóságú elnök úr! mélt. főrendek ! Meg vagyok győződve, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatokat, mint legfontosabbjait azoknak, melyek ezen törvényhozás elé letétettek, bizonyosan a főrendi háznak minden tagja áttanulmányozta és azok helyes voltáról meggyőződött. De épen most olvastatott fel a főrendi ház küldöttségének jelentése is, mely ezen törvényjavaslatokat szintén elfogadás végett ajánlja. Ennélfogva majdnem felesleges, hogy én gyenge szavammal ezen törvényjavaslatok elfogadása mellett felszólaljak. Legyen azonban szabad röviden kifejtenem azon indokokat, melyeknél fogva én ezen törvényjaaslatokat helyeseknek és elfogadandóknak találom. Tagadhatatlan, hogy mióta legutolszor alkalma volt a magyar törvényhozásnak a véderő jutalékáról törvényt alkotni, azóta Európában mind az államoknak viszonya egymáshoz, mind pedig a monarchiában annak két államterületének viszonya egymáshoz tetemesen megváltozott. Akkor ő felsége mint ausztriai császár tagja volt a német szövetségnek és mint ilyen annak irányában bizonyos kötelezettségei voltak. Akkor kül megtámadtatás esetében némi támogatásra számithatott a szövetség részéről, mig a magyar király, illetőleg Sz. István birodalma ezen szövetségen kivül állott. Akkor az alkotmányos magyar király a lajtántuli tartományokban mint ausztriai császár absolut hatalommal uralkodott. Ma ez megváltozott. 0 felsége mindkét államterületén mint alkotmányos fejedelem országol s a prágai béke óta kilépett a német szövetségből. Ezen viszonyok okvetlenül a véderőnek átalakítását vonták magok után. Azonban már most nem íordulhat elő azon eset, a mi akkor lehető volt: hogy ha ő felsége egyik államterületén netalán a hadi jutalék megtagadtatott volna, az ez által esett csorbát hatalomszavával a másik államterületről kiállitandó ujonczok pótolnák. Továbbá nem for-