Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-103

416 OIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. az állam pénztárba befizeti: erre nézve van sze­rencsém megjegyezni, hogy ez, a törvényben kitett kamatláb mellett is. az illetőre nézve előny. Négy százaléknál jelenben magasabb kamatlábat alig le­hetne felállítani, mint átalában véve azon pénz­összegekre nézve jelenben létezik, melyek rövidebb időre helyeztetnek el. Mert nagy különbség van az állandóan és az ideiglenesen elhelyezett pénzösszeg között.Méltóztassanak tekintetbe venni,hogy a jelen viszonyok között, az, ki pénzt hosszabb időre ki­van elhelyezni, azt jóhitelü papirosokba fektetheti, melyek magasabb kamatot hoznak; holott ha a tő­kéket oly módon helyezi el, hogy azok bár mikor folyóvá tétethessenek, a mostani viszonyok között 3—4%-nál drágábban egy intézetnél sem teheti. Már ma»a ez is eléggé megmagyarázza azt, hogy midőn az állam a magánosokat azon előnyben ré­szesiti, hogy pénzkészletüket elvállalja, miért nem fizethet többet 4%-nál. Miután senki sincs arra kényszerítve, hogy előre fizessen, ezt csak az eset­ben teendi, ha magára nézve czélszerübbnek fogja tartani. Egyébiránt méltóztassanak tekintetbe venni, hogy épen a következő 18-dik szakasz által az adófizetőknek nagy könnyebbités nyujratik. Ugyan is ezen törvény azt mondja: „A pénzügyi igazga­tóságok jogositvák ugy egyes adózóknak, mint egész községeknek evégett hozzájok benyújtandó, s eléggé iudokolt folyamodásukra az évnegyed végén tul terjedő halasztást is adni, minden esetre fentartatván a, késedelmi kamat megfizetésének kö­telezettsége. Elutasító végzések felebbezhetők a pénzügyminisztériumhoz." Azt hiszem, ezen intéz­kedése a törvénynek szintén a jelenlegi adórend­szernek egyik javítását képezi, minthogy ezen in­tézkedés azt kívánja eszközölni, hogy habárkinek gazdaságában azon viszonyok, amelyekre ő exeel­lentiája czélozott, előállanak, az illető ne legyen kénytelen kedvezőtlen árak mellett elvesztegetni terményét, mert mindig módjában fog állani ezen 18. szakasz értelmében a rendes negyedévi határ­időnek kiterjesztését kérni és elnyerni, mert ugy hiszem, a pénzügyi közegek e tekintetben a törvény értelmében fognak eljárni. Miután tehát egyrészt a javaslatba hozott tör­vénynek 15 —18. szakaszai a jelenlegi adózási rend­szernek valóságos javítását tartalmazzák ; miután másrészt, mint azt mindenki, a ki pénzügygyei fog­lalkozik vagy akármely magános bankházzal pénz­elhelyezés vagy hitelszerzés iránt szerződik, tudja, hogy ha valaki hitelezési viszonyba lép bármely bankházzal, ha hitelét használja, azaz pénzt kivan, mindig valamivel nagyobb kamatot fizet,mint ha sa­ját pénzét, kivált rövid időre, elhelyezni kívánja : ennélfogva ezen törvényjavaslatot teljesen méltá­nyosnak, sőt a jelenlegi rendszernél kedvezőbbnek tartom, s bátor vagyok annak elfogadását kérni. {Elfogadjuk! Maradjon!) Elnök: Nem levén senki, a ki szót kivánna emelni, méltóztassanak az iránt nyilatkozni, kiván­ják-e elfogadni ezen szakaszokat vagy nem ? {Elfo­gadjuk!) A mélt. főrendek e szakaszokat elfo­gadták. Ifj. Ráday Gedeon gr. jegyző (ohassa a törvnéyjavaslat 17—22>-dik szakaszait, melyek észre­vétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 24:-diket.) Cziráky János gr. Nagymélt. elnök! mélt. főrendek! Ezen szakaszban egy jótékony intézke­dést üdvözlök. Eddig is kivételkép meg volt en­gedve, hogy a nagyobb birtokosok közvetlenül az adóhivatalhoz szolgáltassák be adótartozásaikat; de ez csak kivételkép volt megengedve. S itt em­lékeztetnem kell azon szomorú múlt időkre, midőn mindenki kénytelenitve volt adóját a községi adó­szedőkhöz befizetni. Nem tekintve azt, hogy ezek­nek válas^tásáhozfaz adózók nem járultak, mert ki­nevezés által lettek a községbe helyezve; nem tekint­ve azt, hogy ha választva lettek volna is, tudjuk, mily csekély befolyással van ezekre a szolgabiró: vajmi gyakran adta elő magát azon eset, hogy az adószedőknek pontosan beszolgáltatott pénzek el­harácsoltattak, elprédáltattak, s az illető uradalom másodszor is kénytelen volt az adót megfizetni, a mi valóságos török igazság. E szakasz tehát nagy könnyebbséget nyújt, és reménylem, hogy senki­nek sem fog nehézség tétetni, ki 100 frtot megha­ladó adóját ez évben is egyenesen az adóhivatal­nál kívánná befizetni. Lónyay Menyhért pénzügyér: A törvény oly vdágosan szól, hogy a szerint mindenki hasz­nálhatja azon jogot, hogy adóját, ha az 100 írtnál többet tesz, egyenesen az adóhivatalnál fizethesse. A mi pedig a múlt idő hibáit illeti, melyekről em­lítést méltóztatott tenni: e tekintetben is gondos­kodva van orvoslásról, miután épen a 23. szakasz értelmében, mihelyt a befizetett összeg nyugtatvá­nyozva van, az illető adófizetőt másodszori fize­tésre kényszeríteni nem lehet, hanem a befizetett összegekért felelősek azok, a kik a beszedéssel meg­bízattak, és ha azok erre nem volnának képesek, azok, a kiktől megbízatásukat nyerték. Ugy hiszem tehát, a minisztérium jelen törvényjavaslata által igyekezett orvosolni a múlt időben gyakorlatban volt rendszernek hibáit, melyet helyesen méltózta­tott török eljárásnak nevezni, s az illető adófi­zetőket biztosítani igyekezett nem csak a 100 frton felüli adóbefitésekre, de kisebb összegekre nézve is. (Helyes ! Maradjon!) Cziráky János gr.: Hiszen ezen rendelke­zést minden esetre a legnagyobb köszönettel kell fogadnunk; de annyi bizonyos, hogy a biztositék mégis inkább a 24. szakaszban fekszik. Mert a

Next

/
Thumbnails
Contents