Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-94

XCIV. OESZÁGOS ÜLÉS. 381 vasútnak összeköttetése éjszak felé a galicziai vonalakkal két alkalmas ponton mentül előbb létesíttessék. Végre a munkácsi vonal engedélyezése már azon szempontból is fontos, minthogy az a vállalkozókkal kötött kamatbiztositási szerződésnek egyik lényeges föltételét képezi; ha tehát az elvettetnék , valószínűleg ujabb szerződés esete állván elő, a kiépítés megkezdését nevezetesen hátráltatná. Ennélfogva bátor vagyok a mélt. főrendeknek ajánlani: méltóztassanak a képviselőház által megállapított törvényjavaslatot minden változtatás nélkül elfogadni. (Helyeslés. Elfogadjuk!) Tomcsányi József főispán: Tudjuk, hogy a vasúti irányok meghatározása, a mint ugyan fontos teendője az országgyűlésnek, ugy

/ másrészt legnehezebb feladatai közé tartozik. Ámbár én minden törvényhozóról felteszem, hogy országos érdek volt első sorban az, a mi vezérelte; de nem lehet tagadni, hogy a vasúti irányok meghatározásánál egyes vidéki érdekeknek szintén meg van a magok szerepe; s miután a képviselőház törvényjavaslata, ha nem csalódom, olyanformán készült, hogy többféle értekezletek tartattak a felett, melyik volna azon vonal, mely az egyes vidék érdekeit is képviseli, s az országos kívánalomnak is megfelel : azt hiszem, mintegy egyezkedés utján jött létre azon vonal, mely az előttünk fekvő törvényjavaslatban van meghatározva. Én már csupán ebből a tekintetből is szeretném azt megtartani, annyival inkább is, mert azon érdekek egymás közötti kiegyenlítése oly szerencsésen történt, hogy a kormány azt magáévá tette s elfogadásra ajánlja. Ennélfogva én a képviselőház által hozzánk terjesztett törvényjavaslatot elfogadás végett a mélt. főrendeknek ajánlom. (Helyeslés.) Waldstein János gr.: Nagymélt. elnök úr, mélt. főrendek! Midőn a bizottság azon indokból indult ki, hogy a minisztériumnak bizalmat szavazzon : igen fájlalja, hogy e tekintetben tökéletesen czélt nem ért. A bizottság magát azon kényes helyzetben találta, hogy a zákány-zágrábi s hatvanmiskolczi vasutvonalakra nézve az operatumoKat egymagán megbízható személytől kapta meg. A másikra nézve nem volt lehetséges sem tervezetet, sem mappákat, sem profilokat kapni, mert azon nagy munka, mely itt át van dolgozva, a mérnökök keze közt van. Szóval a minisztérium nem akarván semmi időt veszteni, inkább a technikai hivatalnokok kezébe adta, mintsem a bizottság elé terjesztette volna. Állásunk tehát igen csiklandós volt: egy részről, ha elfogadjuk, akkor lekötjük magunkat a vonalnak oly módon vezetésére, a mint tervezve van; ha pedig el nem fogadjuk, s határozottan mondjuk, hogy a minisztérium határozzon, a nélkül, hogy a kiindulási pontokat s a vég pontokat is megneveznők, akkor az egész felelősséget maguükról elhárítva, másokra ruházzuk át, a mi szintén nem igen íoyalis tény volna. Ezen alternatíva között nem maradt más hátra, mint a vonalakra nézve a törvényjavaslatot ugy fogadni el, hogy csak a vég pontokat és az összekötési kapcsokat nevezzük meg; bár a szerződésben a pontok meg vannak nevezve, s ezek iránt nem kívánjuk a mininiszteriumot lekötni: mert igen könny en megtörténhetik — minthogy e vonal most tanúim ányozás alatt van — hogy a szakértő által más alkalmasb pontok fognak találtatni: miért kötnők tehát ehhez magunkat s a minisztériumot, a mely iránt bizalommal viseltetünk? E vonalak irányára nézve természetesen nem lehet egyes szóval átalánosságban ítéletet mondani; azért csak azt vagyok bátor említeni, hogy a mi a debrezen-vásárosnámény-tekeháza-szatmárszigeti vonalakat illeti, e tekintetben tökéletesen kidolgozott operatum van; erre nézve tehát semmi kétség sincs, sőt azon megváltoztatás, a mely az alsóház által formulázva van, a bodrogközi posványokra alkalmazást nem talál. Ezen vonalakra nézve nem volt szándékba a bizottságnak kétségét kijelenteni. De másként áll a dolog azon vonalakra nézve, melyek csak átalánosságukban vannak kijelölve, például, mely Beregszásztól Csapig s Imregig lenne vezetendő. Ezekre nézve a t. előttem szóló miniszter úr azt méltóztatott kijelenteni, hogy azon alternatívában találta magát, hogy mélységben maradjanak-e az utak vagy a hegyek tövében állíttassanak fel. Van a hegy és völgy között egy közép út: s ez a vasútnak természetes talaja, a mely nem hegyes és nem posványos; s ezekre akart a bizottság úgyszólván útmutatást szolgáltatni, hogy a technikai tanulmányozás által határoztassék meg a vonal. Hogy ily magaslatokon több helység fekszik, ez a dolog természetébenvan, és nem csak ezen a vidéken, hanem az egész országban. Nézzük például Csallóközben: itt egy helység a másiknak mintegy derekán van s egyik a másik mellett fekszik. Ezt tapasztaljuk a bodrogközi vidéken is, a melyen épen a vasutat kellene keresztül vinni. Tudjuk mappákból, hogy itt száraz földet talál az ember, s a vasutat Lelesztől Kapósnak. Tőke-Terebesnek s ugy Szaláncznak volna legczélirányosabb vezetni. De ezt nem tulajdonitá magának a bizottság, hogy ugyanazon határozatot kimondja; hanem azon útmutatást tartotta kötelességének, hogy átalánosságban a minisztériumot arra felhatalmaztatni kérje, hogy tanulmányozása következtében, csak