Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-91

XCL ORSZÁGOS ÜLÉS. 367 Mikó Imre gr közlekedési miniszter: Ez a képviselőházban is előfordult, s ott is volt szó ennek kiigazításáról. Szécsen Antal gr.: Mélt. főrendek! A dolog tisztába hozatalánál épen e pont volt az, mely a bizottságot azon kérelem nyilvánítására indította, hogy jövendőben mindazon okmányok, melyek a képviselőház tanácskozásának alapjául szolgálnak, a mélt. főrendekkel is közöltessenek. A bizottság értesíttetett a kormány megjelent képviselője által az eredeti szerződésnek e törvényjavaslatban nem foglalt kitételéről, melynek elfogadására az okból hívta fel figyelmünket, hogy azon kitételnek helyreállítása felette kívánatos, nem csak azért, mert az engedélyezetteknek jogai megszorittatnak , de az-ért is, mert ezen kitételnek megváltoztatása, mely 3 évi különbséget tesz, az egész amortisatiói rendet felforgatja. De mivel az eredeti szerződés a bizottsággal közölve nem volt, s erről tudomásunk nincs, mi annak alapjára nem hivatkozhattunk oly kimerítően, mint hivatkoznánk akkor, ha ez a bizottsággal közöltetett volna. Ezt felvilágosításul bátor vagyok kijelenteni, hozzátévén még, hogy a kormány képviselője részéről azon óhajtás fejeztetett ki, hogy a bizottság által indítványba hozott módositvány a törvényjavaslatba felvétessék. (Nagyon helyes!) Elnök: Ha tehát a mélt. főrendek a bizottság jelentése alapján a képviselőház által átküldött törvényjavaslat 3-dik §-át akként kívánják változtatni, hogy az üzleti jog határideje nem a jelen törvény szentesítésének napjától, hanem az engedélyezett vonal megnyitásának napjától számíttassák, méltóztassanak ezt fölállás által nyilvánítani. (Megtörténik.) A többség a módosítást elfogadja, s erre nézve a képviselőház szives hozzájárulása fog kikéretni. Ifj. Ráday Gedeon gr, jegyző [olvassa a 4-dik §-t.) Zichy Ferencz gr.: Magára a tárgy érdemére nem akarok most észrevételt tenni, de mégis föl akarnám híni a mélt. főrendek figyelmét arra nézve, mit kell e tekintetben várnunk. Meg vagyok győződve, hogy a mennyiben létezik szerződés valamely vállalkozó társulattal, mely az alföldi vasút kiépítését csak a tiszta jövedelem biztosításával, mely inértföldenkint 36,500 forintot fog tenni, vállalja el, természetesen nem volt más mód, mint ezt elfogadni, minthogy ezen vasút majdan az ország legnagyobb hasznára fog válni. Természetes, hogy a kamatbiztositásból nagy teher fog háramlani az országra, ezt kétségbe vonni nem is lehet; de ezen teherre el is kell készülve lennünk azért, mert itt tiszta haszonról, tiszta jövedelemről, nem pedig bruttó jövedelemről van szó, ez pedig csakugyan nagyon különbözik azon eredménytől, mely a magyar vasúti forgalomból származni szokott. Itt van j). o. a tiszai vasút: annak bruttó jövedelme évenkint nem rúgott többre 33, 34, 35 ezer forintnál, a. mint ezt mindenki tudja. Ha tehát ezen biztosított 36 ezer forintnyi tiszta jövedelmet azzal hasonlítjuk össze, a mi valósággal létezik: tagadni nem lehet, sőt előrelátható, hogy ezen vasútra 30 ezer frtot fog kelleni fizetni, annyival inkább, mivel ezen vasút leginkább egy irányban fogja üzletét Iegfőkép gyakorolni, vagyis kiviteli vasút lesz, szállítmányait csak a külföldre, a tengermellékre fogja szállítani, de vissza terhe nem lesz. Ennélfogva az országnak ily vasutaknál, melyek ily feltételek alatt készülnek, mindig nagy terhekre és költségekre kell számítani. Mindezek azonban most későn jönnek, mert szerződés létezik, melyet tiszteletben kell tartani; s mi a kormány iránt csak hálával viseltethetünk, hogy működésének már is tanúságát adta, hogy az országot ezen vasúttal gazdagította. Van azonban egy észrevételem, melyet el nem hallgathatok : hogy t. i. ugyanazon kamatbiztositás, mely magára a fővonalra nézve létezik, azon szárnyvonalra is kiterjesztetett, mely Baranyavárról Villányig fog terjedni, és igy magával a fővonallal összeköttetésbe fog jönni. A pertraetationalis acták előttem nincsenek, nem tudom tehát ezen vasút hosszúságát, távolságát — ily technicus dolgok tüzetes számításokat szükségeinek ; de fölteszem, hogy több mértföldre fog terjedni ezen vasút, és hogy az nem csupán kizárólag országos érdekekben, hanem magának a vállalkozó társulatnak érdekében is van, hogy t. i. ezen utón magának olcsó tüzelő szereket, t. i. kőszenet fog szerezhetni, és csak azt lehet ezen vasút mellett felhozni, hogy a fővonal tüzelő szereket olcsóbban szerezhet magának. Erre készen áll azon felelet, hogy a mennyiben maga a Duna is összeköttetésbe hozható mind a vasúttal, mind pedig azon kőszénteleppel a Duna utján, a mennyiben a Dunához a mohácsi vasút vezet, ezen utón is, különösen az ujabb tanulmányok eredményének fölhasználásával, tüzelő szereket olcsóbb utón lehetne e vasúthoz szállitani. A mennyiben tehát ezen szárnyvonal kizárólag csak a fővonal érdekében fekszik, megvallom, magára ezen szárnyvonalra nézve azon terhes kamatbiztositást, mely legfeljebb oly vasútra alkalmazható, mely az egész ország érdekében készül, nem kívánnám fordítani, mivel az ilyen szárnyvonalak és ilyen, csupán kőszénszállitásra szánt vonalak egészen máskép készülnek, mint eddig készültek, és nem 450,000 írtjávalmértföldenkint, hanem 200,000 frton, miért is ezekre nézve egészen más kamatbiztositást lehetne alkalmazni. Azonban őszintén megvallom, én ezen észrevétel által nem kívánom megakasztani e tárgynak mi-