Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.
Ülésnapok - 1865-91
368 XCI. ORSZÁGOS ÜLÉS. előbbi előmozdítását. Ha szükségesnek látják a mélt. főrendek ezen észrevételemnek hasznát venni, ezit a mélt. főrendek bölcs belátására bizom. Elnök: Van még, ki szót kivárnia emelni ? Zichy Ferencz gr. : Ez csak észrevétel volt és semmiképen sem indítvány. Elnök : Ha nem indítvány, méltóztassék jegyző úr tovább olvasni. Ifj. Ráday gr. jegyző (olvassa a fórvényjavaslat 5—14-ik §-ait, melyekre nem történik észrevétel.) Elnök: Méltóztassanak azok, kik a törvényjavaslatot szerkezetileg is elfogadják, felkelni. {Megtörténik) A többség elfogadja. Az engedélyezési okmányt, azt tartom, nem kell pontonkint felolvasni, mert amúgy is a felolvasott törvényjavaslaton alapul, s a bizottságnak is csak a függelékre nézve van észrevétele: kérem tehát csak a függeléket felolvasni. Nyáry Gyula b. jegyző (olvassa az engedélyokmány utolsó két %-át l ). Szécsen Antal gr. : Épen most merült fel azon eset, hogy azon okmány, mely a képviselőház tanácskozásainak alapját és tárgyát képezé, a felsőház tanácskozásainak alapját nem képezi: mert a mélt. főrendek előtt nem fekszik semmi más, mint azon szerződés, melyet a képviselőház a törvényjavaslattal együtt, az általa tett módosítások szerint, a mélt. főrendek elé terjesztetett. Ennélfogva, miután a bizottság azon felvilágosítást nyerte, hogy az eredeti szerződésben e tekintetben engedmény volt, mely a képviselőház határozata által megszüntetett, jelentésében ezen engedményre nézve, nem hivatkozva az eredeti szerződésre, csak indítványt terjesztett elő. Bátorkodom ez indokból kérni nagyméb. elnök urat, hogy a jelentés illető szakaszát, mely az indítvány indokolására vonatkozik, felolvastatni méltóztassék. Nyáry Gyula b. jegyző (olvassa a 147. sz. iromány illető részét.) Andrássy Manó gr. : Mélt. főrendek! Magyarország ekkoráig, még a vasipar legsajnosabb idejében is, évenkint 3 millió mázsa vasat készített; ezen vaskészitők és iparosok az országgyűlés mind alsó, mind felső házánál egyenesen és közvetlenül igen kevesen vannak képviselve. Ha tehát én, mint azon felső magyarországi egylet elnöke, mely körülbelül 1,500,000 mázsa nj ers vasat produeál és körülbelül 12 millió forintot aknáz ki évenkint a föld méhéből és fordít az ország iparára, felszólalok: ezt kötelességemnek tartom. Mélt, főrendek! A mint pl. a só fejenkinti fogyasztásából következtetést lehet vonni átalában egy nemzet civilisatiójára és a szerint lehet meg') Lásd az Irományok 143-dik számát. ítélni, valamely nemzet mily fokán áll a vagyonosságnak és gazdaságilag mennyire van mivelve : ugy azon sommá után, mely a vasfogyasztásból az országban az egyesekre esik, meg lehet ítélni, mennyire van kifejlődve valamely nemzetnél az ipar átalában. Ausztriában és Magyarországban körülbelül egyforma a sófogyasztás a vasfogyasztással : fejenkint körülbelül annyi sót, mint vasat fogyasztanak. Midőn a magyar minisztérium az ország kormányzatát elvállalta, mindjárt szükségesnek látta, hogy a só árát lehetőleg leszállítsa. j Ugyanezen követi ezetességnél fogva a magyar ! kormány nem fogja elmulasztani a vas árának leszállításáról is gondoskodni. Én nem hiszem, hogy szükséges volna magyarázni — mert hiszen a mélt. főrendek minden egyes tagja jól tudja, tudja a vasipar történetéből, tudja az utolsó évek tapasztalásaiból — hogy a külföldi vas bebocsátása által csak rövid időre, de állandóan a vas nem lett olcsóbb. A vas olcsulására és termelésének emelésére az ipar fejlődése okveti lenül szükséges. j A vasipar fejlődését pedig csak kétféleképen | lehet előmozdítani. Az első mód a szükséges összeI köttetés és közlekedés : erről azonban nem szólok, , mert meg vagyok győződve, hogy a minisztérium j annak idején erre nézve előterjesztést fog tenni; | hanem szólok a második módról: a vas pártolá| sáról. Angolország, Francziaország, Belgium, de maga a közel fekvő Poroszország is, a mely részint kőszén, részint vastelepeinek összeköttetése s rendkívüli tőkemennyisége által oda jutott, hogy most már osztályonhint foglalkoztatja gyárait, mig t. i. az egyik gyár síneket készít, a másik csöveket, a harmadik pléhet és aczélt készít, ez által oly tökélyre vitte, hogy őt utóiérni vajmi nehéz lesz. Ausztria 1850-ben, midőn először kezdé a vasipart pártolni, hasonlóképen nagyszerű telepeket épittetett; alapította különösen a gráczi, vitkoviczi és más nagyszerű gyárakat, melyekben hasonlóképen a speciális productio elve alkalmaztatott. A stájer ipar pedig az aczélra és pléhre j fordítván figyelmét, képes a versenyt az illető I ágban megállani. Magyarországban azonban minI den gyár a nyers és kovácsolt vas minden ágazatait előállítja. Magyarországnak nagyszerű telepei nincsenek, vagy csak kivételesen vannak; és mondjuk ki őszintén, vasipar tekintetében 20 évnyi különbség van Ausztria és Magyarország közt. Én, mélt. főrendek, a magyar vasipart az I angol és különösen a külföldi versenytől nem fél! tem, mert meg vagyok győződve először, hogy I relatíve most is kiállja a magyar ipar, a vas jóságát tekintve, a versenyt az angol vagy más kül' földi vassal, t. i. a mi a jóságot illeti, mert az min-
