Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.
Ülésnapok - 1865-88
LXXXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 357 Eötvös József b. vallási miniszter: Az i magától értetik, hogy csak a Magyarországon lakó szerbekről lehet szó, mert a magyar törvények hatálya nem. terjedhet ki másokra, mint magyar po 1gárokra. Saguna András b. román metropolita: Azok, kik a karloviczi metropoliához tartoznak, a szerb metropoliát képezik, valamint a román metropoliát képezik azok, kik az erdélyi és magyarországi román congressushoz tartoznak. Elnök: Ennélfogva a mélt. főrendek elfogadják az 5-dik szakasz eredeti szerkezetét. {Helyeslés.) Sztáray Antal gr. jegyző (olvassa, a 6-dik és 7-dik szakaszt, melyek észrevétel •nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 8-dikat.) Mihajlovics Miklós főispán: Nagymélt. elnök! mélt. főrendek! Bátor vagyok következő módositványnyal fellépni. A 8-dik szakasz e szavai után: „valamelj 7 ' rendes bíróság előtt," igtattassék be: „indítandó per utján a polgári törvénykezési rendszabály szerint;" továbbá ezen szavak: „és ezen eljárásnál minden más perorvoslatok mellőzésével egyedül a két fokozatú rendes felebbvitel tartatik fen" egyszerűen hagyassanak ki. Röviden elmondom, mi vezet ezen módositvány tételére. A törvényjavaslatban mellőztetik minden más perorvoslat, kivéve a két fokozatú rendes felebbvitelt. Én módositványommal azt akarom elérni, hogy a per egészen ugy tárgyaltassék, mint ezt a törvénykezési szabályok rendelik, hogy minden fórumon menjen keresztül, mint bármely más polgári per, és hogy minden jogorvoslat is használtathassák, nevezetesen a felebbvitel ugy, mint a semmiségi panasz, az igazolás és perujitás. Azt, hogy a jogorvoslat mellőztessék, se szükségesnek, se tanácsosnak nem tartom, és pedig mind a két félre nézve: mert akár a felperes, akár az alperes véletlenül elmulaszthatja a tárgyalási határi dőt, és az esetre előszabja a törvény az igazolási módot, mig a jelen törvényjavaslat ezt meg nem engedi, s igy a per örökre vesztve van. Ha a felperes mulasztja el, elmozdittatik keresetétől: ha pedig az alperes mulasztja el, elmarasztaltatik : mert sem perujitás, sem semmiségi panasz, sem igazolási eljárás nem áll hatalmában. Példát mondok. Tegyük, hogy az alperes helytelenül és törvényellenesen idéztetik meg, s nem személyének, hanem szolgájának adatik át a keresetlevél. Ha ez esetben az alperes elmulasztja a megjelenést, akkor a helytelen idézés semmiségi panasz tárgyát képezi, s akkor a rendestörvény megengedi, hogy az alperes, ki ezen helytelen idézés folytán elmarasztaltatott, semmiségi panaszszal éljen; ennek következése pedig az, hogy az egész eljárás megsemmisíttetik s uj idézés történik. A jelen törvényjavaslat azonban ezt szintén nem engeüi meg. De kivált a perújításra nézve egyátalán nem láthatom át, hogy miért nem volna az megengedhető ? A törvényjavaslat szem előtt tartja a gyorsaságot ; de ez nem lesz elérve az által, hogy csak két fokozatú felebbvitelre szorittatik a perorvoslat ; sőt ha eléretnék is, ez más irányban nem pótolhatja azon kárt, mely a felekre háramlik, ha nem használhatnak perújítást vagy semmiségi panaszt. A perújítást, ismétlem, nem látom át, miért kelljen kirekeszteni ? Hiszen a perújításnak csak birtokon kivül van helye : mi gondja a törvénykezésnek, akármelyik fél fog élni perorvoslattal ? Mert azon fél, ki elveszti az ujitási pert, a költségeket is megtéríti. Nem tudok tehát egyátalán megbarátkozni azzal, hogy a perorvoslatok a két fokú felebbvitelre szoríttassanak. Eötvös József b. vallási miniszter: Én részemről el nem fogadhatnám t. bácsmegyei főispán úr indítványát. Táplálom azon reményt, melyet mélyen tisztelt patriarcha ő nméít. kifejezni méltóztatott, hogy legtöbb esetben békés utón fognak ezen kérdések kiegyenlittetni; s óhajtom, hogy e remény teljesüljön : mert kétségkívül az ily kérdéseknek biró által eldöntése félig sem szerzi azon megnyugvást, mely szereztetik az által, ha békés kiegyezés utján döntetnek el. De természet szerint a törvényhozásnak nem szabad tulzólag optimistának lenni, és azért gondoskodnia kell arról is, ha talán egyes esetekben az ilyféle jogviszonyok nem fognak békés utón eldöntethetni. Két érdek áll itt előttünk: először minden lehető valószínűséget meg kell magunknak szerezni az iránt, hogy az ily jogi kérdések igazságosan fognak eldöntetni; a másik, nem kisebb érdek pedig az, hogy az ilyféle jogi kérdések eldöntése ne halasztassék el in infinitum. Mert utoljára, ha valami, az csakugyan az ország érdekében van, hogy ezen igen kellemetlen és keserítő kérdéseknek végre szakadjon egyszer vége így vagy ugy. Már kérdem : vajon a törvényjavaslat szerint nincs-e lehetőleg a legnagyobb valószínűség- szerezve arra nézve, hogy ezen kérdések igazságosan fognak eldöntetni'? Mondom: van, mert rendes bíróság fog delegáltatni mint első bíróság és onnan még két apelláta lesz; tehát egyetlen egy kérdés sem döntethetik el a nélkül, hogy két biró hasonlóan ne ítéljen. A biztosság tehát meg van szerezve arra ? hogy ezen kérdések igazságosan Ítéltetnek el. Ha pedig a kettős apellátán kivül még minden lehető és képzelhető perorvoslatokat is behozunk, akkor ezen kérdések eldöntése haladhat, nem tudom mikorra. Már pedig ez sokkal nagyobb baj reánk
