Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-88

354 LXXXVIIL ORSZÁGOS ÜLÉS. zafa. A görög-keleti vallásuaknak biztosíttatik az önkormányzati jog az egyházi ügyek dolgában, a 'bad intézkedés az iskolai és egyéb alapít­ványok fölött. Üdvözlöm a magas kormányt ezen törvény­czikkért, mert ellent tudott állani azon igenis incselkedő hajlamnak, melynek folytán nem egy jelenlegi kormány, divatos államtörvények nyo­mán, a valiásnak legszentebb jogait éslegkegyele­íesebb érdekeit inegsérti. Üdvözlöm a kormányt, mert elismerte azon elvitázhatlan elv igazságát, hogy csupán és egyedül a vallás szerinti iskolák nyújtanak kezességet a vallásos és erkölcsös neve­lés iránt j de kétszeresen üdvözlöm, hogy ezen el­veket egy magában igen nevezetes és oly keretben léptette életbe, mely a magas kormányt az ultrá­ul ontanismus gyanúja alól fölmenti. Ezen üdvözletemhez csak azon egyedüli ké­résemet csatolom : méltóztassék a vallásszabadság ezen jótékonyságát a katholikus vallásra is árasz­tani. (Mozgás.) Elnök : Mélt. főrendek ! Ha nincs senki, ki az átalános vitához még hozzá kivan járulni, talán azt befejezettnek tekinthetnők, annál inkább, mint­hogy a karloviczi érsek és patriarcha részéről fel­hozott észrevételek inkább a részletes vitához tar­toznak, különösen az orthodox elnevezést és a 8-dik szakaszban meghatározott bírói illetőséget illetőleg. Nákó Antal püspök: Ha szabad még a tárgyhoz szólnom . . . Elnök : Méltóztassék ! Nákó Antal püspök : Nagymélt. elnök, mélt főrendek ! A szőnyegen levő törvényjavaslat kizárólag bennünket érdekelvén, bátorkodom ugyanezen tárgyat illetőleg csekély nézetemet röviden előadni. Mindenek előtt a tiszteletnek és köszönetnek legmelegebb érzetével üdvözlöm ő nméltóságát a vallás- és közoktatásügyi miniszter urat azon téren, mely több mint másfél századon át egyházunk nem csekély hátrányára parlagon hevert, és a me­lyen részünkről — talán, mert akadályozva voltunk — igen kevés, az eddigi kormányok részéről — talán, mert nem láttákérdekökben — nagyon ke­vés tétetett. O nagyméltósága a miniszter úr előtt, a ki eg}házunk zavart állapotjának kellemetlen­ségei és keserűségeiben ön vétke nélkül hiven osz­tozik, ismeretesek azon nehézségek, melyek az eddigi állapot további föntartását lehetetlenné teszik, és a melyek megkívánják, hogy a haladás elé eddig gördített akadályok elhárittassanak. és az ut kiegyenlittessék, melyen mi egyházi, iskolai és alapitványi ügyeinket ő felsége legfőbb felügye­lés! joga mellett szabadon, önállóan és kívánt sikerrel intézhetjük. Óhajtottam volna, ha a képviselőház egyné­mely igen érdemes és mély belátása tagja által indítványozott módositványok elfogadtattak volna; azonban minden törvény tökéletesíthető levén, tel­jesen meg vagyok győződve, hogy a legközelebb tartandó szerb nemzeti congressus e tekintetben nézeteit a magas képviselőház elé terjeszteni el nem mulasztandja. A fő dolog : a szabad rendelkezési jog bizto­sítása, a szabad haladás és mozgás biztositva van, és el is fog éretni; engedtessék meg az önálló, autonóm, rendszeres, és minden akadályozás nél­küli congressus tartása, szentesittessenek annak ha­tározatai minden késedelem nélkül: és az eddigtör­téni mulasztások rövid idő múlva pótolva, sebeink orvosolva lesznek. Nem akarok ez alkalommal bele ereszkedni annak vitatásába és taglalásába, czélszerü volt-e és mennyire egyezik meg a keresztyén hit tanitásá­nak szellemével az ugyanazon egy hiten lévőket egyedül nyelv tekintetéből eh álasztani? A mi hi­vatásunk és kötelességünk jelenleg a megtörtént tény káros következményeit, a mennyire lehet, elhá­rítani. Ezek után én a szőnyegen lévő törvényjavasla­tot, azon nézetekkel együtt, melyeket ő főinéltósága a szerb patriarcha előadni méltóztatott, részemről is pártolom, föntartva magamnak a részletes tárgya­lás alkalmával nézeteimet előadhatni. Nagymélt. elnök ! mélt. főrendek! Szivem legmélyebb érzetével kívánom, hogy eszép ország minden polgára színezet nélkül hazájához szoro­san ragaszkodjék, és azt a testvéri szeretet és egyet­értés szent érzetével egyesülten nagygyá, boldoggá tenni törekedjék. Ezen magasztos czélelfog éretni nagy részben, ha a mélt. főrendek és a magaa képviselőház méltányos kérelmeink és jogosult igé­nyeinknek érvényt fognak szerezni. A szomorú mul­tat csak a szebb jövő teheti jóvá. Azért a közös történelmi emlékek magasztos érzetében ismételve mondom, keressük fel az egyetértés és kölcsönös méltányosság ösvényét, és fáradságunk áldást hozó jutalma nem fog elmaradni. (Éljenzés.) Elnök: Senki sincs szólásra felírva. Kérem a mélt. főrendeket, hogy a kik a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot elvben és lényegében a részletes vita alapjául elfogadják, méltóztassanak ezt felállás által nyilvánítani. (Megtörténik) A tör­vényjavaslatot a mélt. főrendek elvben s lényegi­leg elfogadják. Következik a szakaszonkinti tárgyalás. Sztáray Antal gr. jegyző (olvassa a tör­vényjavaslat czirnét) Nákó Antal püspök: A mi ezen törvényja­vaslatnak czimét illeti, én abban nem nyughatom meg, hogy ezen kitétel használtassák: „görög-ke­leti;" én át nem látom, miért akadályoztatnék meg

Next

/
Thumbnails
Contents