Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-84

LXXXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. •óéó .x., un a bizottsági tárgyaszaporitaná azon pénzforrásokat, melyekkel disponálni fog a magyar s a lajtántúli pénzügyminiszter, s ez az oka, hogy helyeslem azon miveletet, mert ez valamint ő excellentiájának jól íög esni, ugy lajtánüíli collegájának még jobban. (Derültség.) Azt igenis mondottam, hogy ezen financzmivelet olyan, mely vélekedésem szerint per tangentem történik, s a mely ezen törvényjavaslatba be nem foglalandó, annyival kevésbbé, mert excellentiád bizonyosan jobban fogja érteni, hogy az, miszerint excellentiád azon papir pénzen vegye meg az ezüstöt, melyet csak akkor bocsáthat ki, mikor már az ezüst ki van verve, logika tekintetében ,,filius ante patrem." Egyébiránt azt hiszem, hogy szerény indítványom folytán igen helyesen tettem, midőn azon kérdést a nyilvánosság előtt a bizottsághoz kértem bocsáttatni, s egyszersmind szerény álláspontomat jelezni bátorkodtam, és elmondottam, miért fektetek én ezen törvényjavaslatra nagy súlyt , és már ez által is t. barátomnak alkalmat adtam a maga álláspontjáról felderíteni azon tárgyakat, melyek ezen kérdéssel kapcsolatban vanna Őszintén megvallom, h Jás következtében, a mint valószínű, vagy a bizottság vagy pedig méltóságtok véleménye az lesz, hogy ezen törvényjavaslat, talán csekélv módosításokkal, elvileg elfogadtassák, magákkor is szükségesnek tartom, hogy legalább elvileg méltóságtok azon kérdésre nézve, mely épen az ő excellentiája által idézett törvényjavaslatban foglaltatik, mint olyan, mely a magyar minisztérium és egyátalában a két minisztérium által megoldandó, t. i. az arany pénzérték kérdésére nézve, a nézeteket, ha bár csak elvileg mondják ki. s elvileg jelezzék azt, hogy ha az csakugyan ideiglenes — pedig nem volt ilyképen a ház elé terjesztve— ha ideiglenes, hogy minél rövidebb ideig maradjon ideiglenes : mert abban nem tudok egyetérteni, hogy addig, mig csak papirpénzforgalmunk van , addig azon kérdés megoldása, hogy arany vagy ezüst legyen a pénzérték, igen közönyös volna. Ma, midőn a pénzérték szabályozásától még igen távol állunk, igazsága lehet ő excellentiájának; de reménylem. ő excellentiája is helyesli azon nézetet, hogy ne maradjon örökké oly távol azon kérdés megoldása, és jól tudom, hogy ő excellentiája egyetért velem arra nézve, hogy az aranyérték elfogadása minden esetre előmozdítani és siettetni fogja azon perczet, midőn a pénzforgalom szabályozása valahára be fog következni. Én tehát mindamellett, hogy ezen conversatió következtében a kérdést több oldalról felderítve látom, bátor vagyok a mélt. főrendeket ujolag fölkérni, méltóztassanak bizottság kiküldését elhatározni. (Helyeslés.) Cziráky János gr.: Én a bizottság kiküldése mellett szavazok , s különben mindazokat miket ő excellentiája a tárnokmester előterjesztett, részemről is pártolom; de nekem,mélt. főrendek, még a veretendő pénzek alakjára nézve volna egy lényeges észrevételem, mely bizonyos körülmények között, ha ő nagyméltóságának a pénzügyminiszternek ellenkező nézetével találkoznék, a 3-dik és 4-ik § ra nézve módositványra kötelezne engem, i Bátor'vagyok tehát a inéit, főrendekhez azon kérdést intézni: vajon ezen észrevételeim most előterjesztését helyén látják-e ? (Fölkiáltások: A bizottságnál!) Én magamat nem akarom azon jogomtól megfosztatni, hogy észrevételeimet a ház elé terjeszthessem ; csak az a kérdés, hogy most tegyem-e vagy pedig akkor, midőn a törvényjavaslat ujabban tárgyalás alá kerül? Ha a nagyinélt. elnök megengedi, hogy egész átalánoságban nyilatkozhassam, akkor megteszem. Elnök: Ez nagy méltóságod tetszésétől függ. Egyébiránt azt hiszem, hogy azon esetben, ha nmgod észrevétele a bizottság tárgyalása alkalmával fel fogna derittetni és méltányoltatni a pénzügyminiszter úr által, azt itt előterjeszteni nem lenne szükséges; ellenkező esetben mindig fenmaradna, hogy nagyméltóságocl nézetét itt is előterjeszthesse. Cziráky János gr. ; Minthogy nem tudom, fogja-e ezt valaki előhozni és nekem távoznom kell, bátor leszek nézetemet előadni. A mióta ennekelőtte 800 évvel hazánkat alkotó szent királyunk vég perezeiben hazánkat a boldogságos Szűz Mária tiszteletére felajánlotta : a Mag-yarország nagy védasszonya iránti kegyelet kiirthatlanul él minden magyar szivében, mit a nemzet századok | során át minden időkben fényesen tanúsított is. j Megtörtént, hogy a hitegység megrenditésével e ] tekintetben némi változások történtek; de azért mégis az ország 13 milliónyi lakossága közül még jelenleg is közel 10 millió keblében ezen kegyelet élénken fenmaradt. Ezen kegyeletnek nyilvános kifejezést adott Sz, László királyunk, midőn azt rendelte, hogy a veretendő pénzek Magyarország védasszonya emlékképével láttassanak el. Ez akkor törvényileg kimondva nem volt, de folytonos gyakorlatnak örvendett, melytől ritkán történt eltérés. Midőn a jelen dicsőén uralkodó ház uralkodni kezdett, mindjárt uralkodása kezdetén hozatott e tekintetben törvény, a mennyiben az 1550-dik XLVIII. t. ez. alkottatott, mely, midőn egyik szakaszában azt tartalmazza, még pedig az országjogainak fentartása iránti kellő óvatosságból, hogy az ország czimerére kellő tekintet fordittassék, egyszersmind a 3-dik §-ban a következőket határozza : „Sed ab altéra parte omnis generis numismatum sive grossorum imagineni beatae virginis