Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-84

344 LXXXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. Mariae de veteri more Hungáriáé ponere, in altéra suam ipsius, id est niajestatis suae imaginem vei aliquam, in cuius medio Hungáriáé insignia sint insculpta, cum inseriptione utrinque solita exeudi faciat." Ugyanezen határozat megujittatott az 1556-dik XXXVIII. t. ez. által; a Ferdinánd ki­rályt követő Miksa király uralkodása alatt alkotott 1567-dik XLV. t. ezikk 2-dik §-a pedig ezt tartal­mazza: „imaginesabantiquousitatae imprimantur." Azon időnek folyama alatt ezen kegyeletes és tör­vény által is elrendelt szokásnak elég is lőn téve némi eltérésekkel. Az ország azonban számtalan alkalommal, felirataiban, kivánatai és sérelmei közt, felterjesztést tett, midőn tapasztalta, hogy ezen kivánatoknak egész terjedelmükben a pénzverdék­ben elég nem tétetett, ezeknek életbe léptetését minduntalan sürgetvén. Mélt. főrendek! a 48-iki magyar minisztérium korszakában is meg volt ha­tározva, hogy mind az aranyok, mind az ezüst húszasok Magyarország védasszonyának képével ellátva, ezen körirattal: „Magyarország védasszo­nya" veressenek. Ezen pénzek a népnél közforga­lomban lévén, a nép köztiszteletének tárgyát is képezték; sőt utóbbi időkben az azt követő abso­)ut kormány előtt nem kedves emlékben voltak. Én tehát ő excellentiájának azon kérdést vagyok bátor tenni : nem méltóztat?)ék-e ezen ősi szokást föntartani, hanem is egész terjedelmében, legalább bizonyos arányban? Mert,megvallom, midőn 800 év alatt Magyarország védasszonya iránt annyi tisztelettel volt a nép, most talán sok helyen saj­nos benyomást is tehetne az ősi szokástól való el­térés azon népnél, mely — mint szemtanuja vol­tam — midőn komoly idők voltak, fölemelt lélek­kel zeng-te el dicső Pázmán Péter érsekünk dalát: „Boldogasszony, anyánk. Régi nagy patrónánk ! Nagy Ínségben lévén, így szólít meg hazánk : M agyarországról, Romlott hazánkról El ne feledkezzél, Szegény magyarokról!" Ismétlem, az igen t. pénzügyminiszter urat tiszte­lettel vagyok bátor kérdeni : méltóztatik-e ezen kérelmemet, illetőleg előterjesztésemet némi figye­lemre méltatni? Ha nem, azon esetre fentartom magamnak a 2-dik, illetőleg a 3-dik szakasz niódo­sitására nézve indítványt tenni. Lónyay Menyhért pénzügyőr: Nagymélt. elnök, mélt. főrendek! A fokamarásmester úr ő magának észrevételére van szerencsém megjegyez­ni, hogy mielőtt a törvényjavaslatot a veretendő pénzek külső formájára nézve előterjesztettem vol­na, magam igyekeztem a bécsi éremgyüjtemény­ben magamnak tudomást szerezni az iránt, mily alakban történt a magyar pénzek veretése a legré­gibb időtől fogva egész az utolsó korig; és e te­kintetben állithatom, hogy a javaslatban foglalt alak átalában véve leginkább megfelel a százado­kon keresztül gyakorlatban volt pénzverési mód­nak. Ugyanis az aranyoknál, még azon időben, midőn Magyarország önálló állam volt, eleinte az egyik lapon Sz. Lászlónak, később pedig az egyes koronázott királyoknak alakja volt feltüntetve a koronázási jelvényekkel, u. m. Sz. István palást­jával és a koronával; a másik lapon Magyarország­nak czimere volt. Előfordultak egyes esetek, hogy a magyar czimer mellett, de kisebb alakban — sőt némely érmeknél oly kis alakban, hogy felis­merésökre nagyító üveget kellett használni — az egyik oldalon Szűz Máriának, mint az ország véd­asszonyának képe, a másik oldalon pedig az ural­kodó fejedelemnek családi czimere volt alkalmazva. így például a Mátyás király idejében vert aranyo­kon és más pénzeken a holló, az Anjou-korszakból való pénzeken pedig a liliomok szemlélhetők. Sőt még I. Ferdinánd idejében is kezdetben hasonló módon verettek a pénzek, s csak később, különö­sen Mária Terézia idejétől fogva vétetett gyakor­latba a magyar czimer helyett a Szűz Mária képé­nek alkalmazása. Azonban ugyanazon időben, midőn ilyen pénzek verettek, a pénzeknek nagyobb része veretett a fejedelem arczképével és az osztrák ház czimeréveJ, melybe be volt foglalva a magyar czimer is. Elismerem ugyan , hogy az 1557-dik évi XIV. t. ez. 3. §-ában Mária képének használata elrendeltetik; de ugyanazon §-ban a magyar czi­mer használata is ki van mondva : ha tehát szoro­san ehhez kellenemagunkat alkalmazni, az esetben a veretendő pénzeknél a fejedelem mellképe, sőt egész alakja is kimaradna ; mit, megvallom, részem­ről alkalmazásba hozni czélszerílnek nem tartanék. Egyébiránt nyilvánitom, hogy semmi ellenveté­sem az ellen nem lehetne, ha az országgyűlés azt rendelné. hogy az ujonan veretendő pénzeknél, a régebben szokásban volt és általam javaslatba hozott mód mellett, a Mária képe is felmutattassék. Elnök: Ugy hiszem, a bizottsági jelentés fel­vétele alkalmával lesz alkalom ezen tárgyhoz Í8 tüzetesen szólani. Ha a mélt főrendek pártolják a tett indít­ványt, mely szerint a törvényjavaslat, mielőtt ér­demileg tárgyaltatnék , bizottsághoz utasittassék kellő megfontolás végett, akkor méltóztassanak ezt felállás által nyilvánítani. (Megtörténik.) Mielőtt a bizottság megválasztása iránt ren­delkeznénk, jó lenne Cziráky János ő excellentiá­jának azon indítványára visszatérni, melyet az indemnity tárgyában előterjesztett. 0 exeellentiája azt inditványozá, hogy mivel itt csak oly intézke­dés meghosszabbitásáról van szó, mely már egy­szer a mélt. főrendek által rövid tárgyalás utján

Next

/
Thumbnails
Contents