Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-84

340 LXXXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. a pénzügyi kérdésekkel együtt a budget előtér- i jesztése utján lett volna érdemleg tárgyalandó. Ezen szerény előadásom után, azt hiszem, i mélt. főrendek! kegyesek lesznek átlátni, hogy ezen törvényjavaslattal sok oly kérdés van kapcsolatban , mely bővebb megfontolást és tanulmányt igényel, s melyre nézve, Őszintén megval- ! lom, nem vagyok most azon helyzetben, hogy concret indítványok előterjesztése által megnyugtassam önmagamat, vagy eloszlathassam azon lehető ellenvetéseket, melyek a mélt. főrendek részéről nézeteim ellen tétethetnének; és talán okulva egy kissé azon praecedensen, mely a legközelebbi törvényjavaslat tárgyalása alkalmával felmerült, bátor vagyok a mélt. főrendeknek java- | solni, hogy mielőtt ezen törvényjavaslat érdemleges tárgyalásába bocsátkoznánk, kebeléből 5 vagy 7 tagból álló bizottságot méltóztassék választani és kiküldeni, mely t. barátom a finánczminiszter részéről adandó f'ölvilágositások és megnyugtatások nyomán e kérdést minden oldalról ! megvitatván és tárgyalván, véleményét és jelenté- | sét a mélt. főrendeknek előterjesztené. (Helyeslés.) I Lónyay Menyhért pénzügyér. Nmélt. elnök! mélt. főrendek! Teljesen pártolom tiszt, barátom a tárnokmester úr ő iiagymgának beszéde végén nyilvánított azon nézetét, hogy minden bővebb megfontolást igénylő tárgyat czékszerü, a j tárgyalást megelőzőleg, előzetesen bizottságilag ; tárgyalni; ennélfogva semmi észrevételt ez iránt | tenni nem kívánok, sőt elismerem, hogy a pénzverési törvényjavaslat azon tárgyak közé sorolandó, melyeket előleg bizottságilag tárgyalni czélszerü; azonban, megvallom, o nagyméltósága beszédének azon részét, melyben az előterjesztett törvényjavaslatot alkotmányos tárgyalás alá veszi, nem látom megegyezőnek a tárgynak bizottsághoz utasítani kívánó inditvánvával . mert nem kétkedem, hogy a méltóságos főrendek az emiitett indítvány értelme szerint a pénzverésről szóló törvényjavaslatot bizottságilag tárgyalás alá fogják vétetni. Talán fölösleges is volna ezen törvényjavaslat ellen tett észrevételekre részletesen válaszolni; minthogy azonban a felsőházban történt előadások is. mint nyilvánosság mellett történt nyilatkozatok, a közönség tudomására jutnak, méltóztassanak megengedni, bog}- azon ellenvetésekre és észrevételekre, melyeket ő nagyméltósága beszédében kifejezett, noha ez alkalommal az érdemleges tárgyalás nehezen fog bekövetkezni, észrevételeimet megtehessem. Ha az 5 tagú bizottság jelentését beadja és azon jelentésnek alapján a mélt. főrendek a törvényjavaslatot részletesen fogják tárgyalni, bizonyára alkalmam lesz az ellenében tett észrevételekre bővebben felelni, valamint a szükséges felvilágosításokat megadni. O nagyméltósága a törvényjavaslat ellen felhozott észrevételei, a mennyire azokat felfogni képes voltam, három körülményre vonatkoznak. Az első észrevételnek indokolását helyesnek kell elismernem, mert magam is azon nézetben vagyok, hogy minden államra nézve nagy fontosságú kérdés az, vajon az érez pénz forgalmára nézve az ezüst- vagy arany-érték, vagy mint másutt gyakorlatba is vétetett, az ezüst- és aranyérték együtt fog a pénzláb alapjául szolgálni. Azonban az előterjesztett törvényjavaslat nem a pénzláb meghatározásáról, hanem egyedül a pénzverés módjának gyakorlatba vételéről szól. Elég bizonyságául szolgál ezen állitásom igazolására nem csak a törvényjavaslatnak tartalma, de magának a törvényjavaslatnak czime is. Tehát a különbség'" nézeteink között az, hogy midőn ő nagyméltósága a törvényjavaslatban a pénzláb kérdését véli eldönthetni, én részemről e törvényjavaslatot nem tekinthetem másnak, mint a pénzverés iránt jövőben életbe léptetendő törvényes rendelkezésnek. A minisztérium nem is érezhette magát arra jogositottnak, hogy a pénzverés iránt előterjesztett javaslatban az iránt kivánjon intézkedést tenni, arany- vagy ezüst-érték fog-e jövőben a forgalom alapjául felvétetni, mert ez iránt már a múlt évben hozott törvények határozottan intézkednek. Ugyanis az 1807. XII. tcz. 66. §. átalánosságban kimondja, hogy mind Magyarországban, mind ő felsége többi országaiban egyenlő pénzalap legyen,és az ez iránti bővebb határozatot egyesség utján rendeli eszközlésbe vétetni. Ugyancsak az 1867. XV. törvényczikkben, mely a vám- és kereskedelmi szerződést foglalja magában, még pedig annak 12-ik pontjában azon irányban, mint azt ő nagyméltósága kívánja, az elvek egyesség utján megállapittattak, mert ez azt rendeli, hogy jövőben mindkét törvényhozó testületnek az aranyérték behozatalára nézve egyforma előterjesztések fognak tétetni, melyekben a párisi pénzértekezlet elvei lehetőleg érvényre legyenek emelendők, addig pedig az ausztriai érték fog a birodalom mindkét részében közös érték maradni. Én tehát nem látom ellentétben a pénzverés iránt előterjesztett törvényjavaslatot se az arany pénzalapnak idővel leendő létesítésével, se a törvénynek imént emiitett rendelkezésével, sőt a törvény értelmének megfelelőleg tette a minisztérium a pénzverésre vonatkozó törvényjavaslatot. Részemről is igen óhajtanám , bár mielébb bekövetkeznék azon időszak, midőn a birodalom pénzügyi viszonyai oly helyzetben lennének, hogy a jelenleg forgalomban előforduló papir pénz állósitása, illetőleg a papir pénznek érez pénz-