Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-84

LXXXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 341 zfcl helyettesítése bekövetkeznék.; azonban mindaddig, mig papirpénz-forgalom lesz, az nem nagy fontosságú kérdés, vajon a papir pénz névbeli értéke ezüst- vagy aranypénz-alapra van-e fektetve. Midőn a minisztérium a pénzverésről szóló törvényjavaslatot előterjesztette, nem volt szándéka az aranyérték behozatalát szabályozni; de a jelen törvényjavaslat indítványozása által érvényt kivánt szerezni az 1867. XII. t. ez. 66. §a végén levő azon rendeletnek, miszerint a pénzverésre és kibocsátásra nézve a magyar király fejedelmi jogai teljes épségükben fenmaradjanak. tehát addig is. mig az aranyérték behozatnék és a papírpénz-forgalom érezpénzforgalommá változtatnék, a pénzverési jog gyakorlata ne szüneteljen. Régibb törvényeink szerint a magyar pénzverdékben veretendő pénzek súlya, belértéke és alakjára nézve több izben törvény utján történvén intézkedés, kötelességének ismerte a minisztérium ez iránt törvényjavaslatot a törvényhozás elé terjeszteni. Az utóbbi 18, illetőleg 20 év tapasztalata ismét igazolta azt, mit hasonló helyzetben levő államoknál már annyiszor tapasztalni lehetett: hogy a hol a papir pénz kényszerforgalma létezik, a nemes érczbó'l vert teljes értékű pénzek rendesen az országból kivitetvén, beolvasztatnak; tehát a mérsékelt mennyiségben veretendő teljes értékű érez pénz hazánkban forgalomban bizonyára nem fog maradni. Ez is indokolja azon állításomat, miszerint a pénzverés iránt teendő intézkedések inkább azon tekintetből bírnak fontossággal, hogy ő felségének a törvény által kimondott pénzverési joga gyakorlatba vétessék, és a jelen időszakról is maradjon legalább a történet számára nemes érezből vert pénzünk; ez is indokolja azt, miszerint alig lenne mostan helyén a pénzverésről szóló törvényben intézkedni magáról azon pénzérték behozataláról, mely csak a papírpénz-érték consolidátiója után lesz szükséges. A minisztérium a dolog állását ekkép fogván fel, az 1867-iki XV. t. ez. 15. §-sa értelme szerint a jelenben veretendő pénzekre nézve más intézkedést nem hozott javaslatba, mint a mely megegyezik az ugyanazon czikk kezdetén kimondott ausztriai értékkel. Az ausztriai érték 1857-ben hozatott be, hajói emlékszem, január hó 21 én kelt legfelső rendelet által, mely a német szövetséggel kötött érezpénzértékre vonatkozó szerződés alapján kiadatott. Ezen szerződés az ezüst értéket rendeli el; azonban a porosz háború bevégezte után kötött békekötés folytán ezen szerződés megszüntettetvén, a birodalomra nézve kötelező erejét elvesztette. így fogta fel ezt a minisztérium, és annak folytán több, a szerződésben kitett pénznemeket, mint p. o. tallérokat veretni javaslatba nem is hozott, és csupán a régi magyar aranyokhoz hasonló belértékii és formájú pénz, továbbá az osztr. értéknek alapjául szolgáló ezüst egyforintosok veretesét hozta az említett XV. t. ez. 12. §-a szerint javaslatba. Ugy hiszem, inéit, főrendek, hogy a tárnok ő nagyméltósága által tett első észrevételre nézve indokaimat elősoroltam, és kellőleg igyekeztem felvilágosítani azt, hogy a minisztériumnak koránsem volt szándokában e pénzverésre vonatkozó törvényjavaslat behozatala által a pénzérték végleges szabályozására nézve is intézkedéseket hozni javaslatba. A törvényjavaslat ellen felhozott második észrevétel, illetőleg módositásoda terjed, nem volna-e czélszerőbb a kormány általjavasolt, ezüstből veretendő 10 és 20 krosok helyett kevésbbé érté: kes érezpénzt használni'? Részemről szivesen járulnék minden oly javaslathoz, melynek folytán a váltópénz veretése az államkincstárra nézve mentül nagyobb hasznot hozna; elismerem, hogy ha az ezüst helyett ezen 10 és 20 kros váltópénzek sokkal kevesebb értékű érczből veretnének, ez esetben a pénzverési haszon, mely a javaslat érteli me szerint 1,200,000 frtot fogna eredményezni hazánk közjövedelmeire nézve, valószínűleg 3 milliót is meghaladna, és a mennyiben a birodalom mindkét felében összesen 12 millió váltópénznek veretése szándékoltatik, annak belső ércz| értéke, ha arra csekély értékű érez használtatnék, bizonyára 10, sőt 11 milliót haladó nyereséget fogna eredményezni, melyből bennünket is aránylag nevezetesen nagyobb haszon fogna illetni. Azonban méltóztassanak tekintetbe venni, hogy a váltópénz iránt követendő eljárást maga a törvény szabályozza. Ugyanis a többször idézett 1867 XV. t. czikk 12 §. határozottan azt rendeli, hogy szabadságában áll ugyan mindkét félnek váltópénzt is veretni; azonban, hogy a másik állam területén is forgalomba felvétessék, szükséges, hogy a váltópénz finomsági tartalma és súlya, valamint a mind két fél által veretendő pénz menynyisége iránt is, a két minisztérium közt egyetértés eszközöltessék. A minisztérium kötelességének ismerte e tekintetben ő felsége többi országainak minisztériumával az egyességi tárgyalásokat meginditani. Megvallom, átalában véve szivesen járultam volna minden olyan módhoz, mely szerint a pénzverésből a lehető legnagyobb haszon háruljon a magyar államkincstárra, és igy a váltópénznek kevésbbé értékes érczből veretesét is elfogadni hajlandó lettem volna; azonban ő felsége többi országának minisztériuma részéről határozottan kívántatott a váltópénzül szolgálandó 10 és 20 krosoknak nemes érczből való veretése. Az e tekintetben felhozott indokoknak jogosultságát kénytelen vagyok elismerni, s ezek közt legfontosabbnak tartom azt, hogy nálunk a papir-