Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-84

LXXXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 335 rendek, melyek a kormányt arra indittották, hogy a törvényjavaslatot ezen szerkezetében ajánljam a mélt. főrendeknek és átalában az országgyűlésnek elfogadás végett. Tomcsányi József főispán: Kénytelen vagyok kinyilatkoztatni, hogy én az ipar-és keres­kedelmi kamarákat czélszerüen csak szabad egyesülés utján látom felállithatóknak és czélsze­rüen szervezhetőknek. Hogy a kormány initiativát tett ezen kereskedelmi kamaráknak törvényesité­sére — mert létezni már léteztek, csak hogy nem törvényes téren — hogy tehát törvényesíteni kí­vánja a kormány, üdvözölném ezen téren, ha kény­szerítő eljárást nem javasolna: mert ezen kamarák tagja minden benszülött iparos és kereskedő az által, hogy választó tagjává lesz a kamaráknak; ezen kereskedelmi kamarák azonban bizonyos költségeket vetnek ki, arra pedig nem lehetne kényszeríteni senkit, h^gy ezen költségekhez, melyeket ezen kamarák a magok jövedelméből nem fedezhetvén, kivetnek, az ezen területen lakó minden iparos és kereskedő hozzájáruljon, ha tagja sem akarna lenni a kamaráknak. Mert meg vagyok győződve, hogy igen sok iparos volna a szegényebb osztályból, a ki nem tudja, hogy mért fizeti ezen száz krajczárt. Ha azonban szabad akaratra engedtetik ezen kereskedelmi ka­maráknak tagjává lenni vagy nem lenni: akkor, azt hiszem, a szabad egyesülhetés vagy nem egye­sülhetés ezen törvénybe is foglalandó volna. En tehát ily értelmű módositványt szeretnék tenni ezen törvényczikkre nézve ­} minthogy azonban nem tudtam, hogy a törvényjavaslat már ma tár­gyaltatni fog, erre el nem készültem, s így mődo­sitványomat be nem adhatom. Gorove István közgazdasági miniszter: | Nmlgu elnök úr! mélt. főrendek! Ugyanazon ész­revétel, melyet igen tisztelt Tomcsányi főispán úr j tett, a képviselőházban is előfordult. Ott sem vol­tam képes felelni egyébbel, mint azon ellenészre­vétellel . hogy az indítványozót felszólítottam, hogy ha kimutatható, hogy az illető iparosok és kereskedők valósággal nem első vonalban és köz­vetlenül vannak érdekelve, akkor igen is ez indit­ványnak elfogadásához hozzá fognék járulni; de mivel csakugyan bizonyos az. hogy közvetlenül és első vonalban van érdekelve az iparos osztály az ipar- és kereskedelmi kamarák felálliiásánál, a minisztérium nem ajánlhatott egyebet, mint hogy terheikben minden iparos és kereskedő részt vegyen. Ha tisztán a szabad egyesülésre méltóztatnak ezen kamarákat bízni, akkor tulajdonképen ezen egész törvényjavaslatra egyátalában szükség nincs: mert hiszen az egyesülés az ipar és kereskedés mezején tökéletesen szabad, s e tekintetben a tör vényhozásnak intézkedése egyátalában nem szük­ségeltetett volna. De ha e térre akarjuk vinni a vitát, akkor egyátalában azon kérdés felállítását kell sürgetni, vajon az ipar- és kereskedelmi kamarák egyátalában szükségesek-e vagy nem? Én azt hiszem, ha a méltóságos főrendek , a mint a szerkezetet átalánosságban elfogadták, meg voltak arról győződve, hogy az ipar- és kereskedelmi kamarák igen is szükségesek : akkor oly szerkezetet kell nekik adnunk, mely létesité­sök elé legyőzhetlen akadályt ne gördítsen. Min­den egyes iparos és kereskedő bevonatván a teher­viselésbe, ha felállítjuk azt, hogy a teher a kisebb iparosokra és kereskedőkre nézve csekélyebb lesz, ha a választók, kiket a teher sújt, minden figyel­möket oda fogják fordítani a választásnál, hogy oly tagokat válaszszanak, kik a kamarák ezen érdekét, hogy t. i. az iparosokat és kereskedőket nagy teher ne sújtsa, szem előtt fogják tartani: ez esetben kétséget nem szenved, hogy a kamarák a budgetet ugy fogják megállapítani, hogy a teher rajok nézve valósággal legcsekélvebb legyen. Másrészt épen a kevésbbé vagyonos iparosnak és kereskedőnek lehetnek oly érdekei, melyeknek szükségét főképen tekintetbe kell venni; épen nekik lesznek talán legtöbb panaszaik, legtöbb sérelmeik, melyeket az ipar- és kereskedelmi ka­marák figyelembe fognak venni, és a kormánynak vagy törvényhatóságoknak felterjeszteni köteles­ségüknek fogják ismerni. Méltóztassanak tehát e tekintetben a meg­különböztetést vagyonos és nem vagyonos, szabad és nem szabad hozzájárulás között föl nem állítani, és a szerkezetet, mely e tekintetben az egyenlő­séggel és hazai intézmény cinkkel öszhangzó alapra van fektetve, elfogadni. Cziráky János gr.: Nagy köszönettel tar­tozom azon felvilágosításért, melyet ő nméltósága épen adni méltóztatott. Noha tulajdonképen szándékom sem volt kü­lön indítványt tenni, hanem inkább csak meg­jegyzést: mégis nem titkolhatom el, hogy azon elv annyiban dönthetlenül áll. hogy az ország polgárai, egyenlőségüknél fogva, csak egyenlően köteleztethetnek bizonyos terhek viselésére. Mert ezen kivételes terhek vagy hoznak hasznot, vagy nem. Ha hoznak hasznot, meg vagyok győződve, hogy szabadon hozzájárulnának ; hanem önön aka­ratja ellenében azt hiszem, senki saját boldogsá­gára sem kényszeríthető, annyival kevésbbé, mint­hogy Magyarországban fenlobog már a szabad kereskedés és szabad iparüzlet lobogója, nem pedig a kényszerítő ezéhrendszer.melynek természe­tes következése az, hogy az is adózásra kény­szeríttethetnék , ki abban önként részt venni nem akar. Noha a mélyen tisztelt miniszter úr

Next

/
Thumbnails
Contents