Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-6

VI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 17 ismeretén és méltánylatán alapul, csak jó szolgálatot tesz a felső tábla épen e tekintélynek és a képviselőháznak is, midőn lehetővé teszi, hogy mindenki becsületes véleménye szabadon és függetlenül kijelentessék. (Helyeslés.) Bátor vagyok mág arra, mit Andrássy Manó gr. barátom felhozott, megjegyzést tenni. O mltsga kijelentette, hogy nem jelenleg volna az alkalom a mltsgos főrendekre nézve ezen tekintetben nézetüket nyilvánítani, és megérintette, hogyha a felírásban kijelölt nézetekre a kormány részéről tagadó vagy megakasztó válasz jönne, akkor lenne ideje, hogy a felső tábla gyakorlati eredménynyel vetheti a mérleg serpenyőjébe eltérő véleményének nyomatékát. Meg vagyok győződve, hogy midőn a mltsgos gróf úr ezt kijelentette, személyét illetőleg csak azon esetet értette, ha magát a kormányt ielelete által capacitálva érezné; de azok irányában, kikről felteszi, hogy eltérő véleményüek, lehet-e azt mondani, hogy a képviselőház véleményének erejét az által növelik, midőn ahhoz jelenleg egyszerűen hozzájárulnak, egyszersmind előre kijelentvén, hogy más esetekben és a tanácskozásnak más szakában attól elválnak? Ez felfogásom szerint az erősitésnek különös neme volna, mely az elválás lehetőségét előleg kijelenti és igy gyengíti azon okiratot, melyet hozzájárulásával támogatni akar; de gyengíti egyszersmind azok állását is, kik meggyőződésök ellen ily föltétel mellett a felirást egyszerűen elfogadnák. Ezeknél fogva Zalamegye mltsgos főispánjának indítványához járulok. (Helyeslés.) Szapáry István gr.: Nem csak jogommal élni, de kötelességemet is teljesitni vélem akkor, midőn Zalamegye m. főispánjának indítványát egész kiterjedésében pártolom, mert nem tűrhetem azon gyanusítgatást, mintha e ház valaha elkülönítette volna magát az ország valódi érdekeitől, s ne érezné, a mi neki fáj, a mi őt bántja. Csak oly tényezője ez a törvényhozásnak, mint az alsóház maga. Szégyenbélyeget sütnénk minmagunkra, ha az alsóház föliratát találnók egyedül elfogadhatónak, mert nem tartom azt, hogy az oly tökéletes nxíí, hogy ne lehetne magasabb szempontból, tágabb látkörbó'l támogatására uj érveket felhozni. Ezen okoknál fogva, és hogy mielőbb rendezettebb állapotba juthassunk, a külön fölirat mellett szavazok. Ifj. Majthényi László b.: Előre kívánom bocsátani, hogy a képviselőház bizottsága által készült javaslatot, mely a nmltgu főrendekkel közölve nincs, de még a képviselőházban nem is tárgyaltatott, sem kiindulási pontul, sem tanácskozás tárgyául tekinteni nem lehet. A kérdés szerintem a maga egyszerűségében az, hogy miután hallottuk O Felsége által elmondatni a trónbeszédet, ennek FŐRENDI NAPLÓ. 186%. I. j következtében mi a, teendő. Ezen kérdésre oly vij lágossággal, a minővel vastag törvénykönyvünk! ben nem mindenkor találkozunk, megfelel a házi szabály, mely külön feliratot határoz intéztetni a felső-és alsóház által. Ezen szabály ránk nézve törI vényes erővel bír, és pedig bir annyival is inkább j törvényes és nyomatékos%.rővel, minthogy ez egy önalkotott szabály, mely már három országgyűlés alatt a tanácskozásnál zsinórmértékül szolgált, s mely ha valakinek nem tetszik, módosítására lehet indítványt tenni, de míg fönáll, azt tartom, a ház méltósága kívánja, hogy meg ne sértessék, hanem megtartassák. (Helyeslés.)/ Ezen szabály módosítását nézetem szerint nem is lehet máskép gyakorlatilag eszközölni, mint hogy ahhoz mind a két ház hozzájáruljon, mert ha a mélt. főrendek nem akarnak külön föliratot intézni, akkor természetes,hogy együtt kell feliratot intézni ; ez a képviselőház és köztünk közös ügy, melyhez hozzájárulását a képviselőháznak mellőzni nem lehet. Hivatkozás történik az 1861-iki helyzetre; említtetett egyszersmind egy lényeges különbség. 1 mely az akkori és a mostani helyzet között fönnáll, mivel tovább menni, mint azt tisztelt barátim b. Vay Miklós és Wenckheim Béla tették, semmiesetre kívánatosnak nem tartanám, mert ez közel vagy épen belevezetne azon érdemleges tárgyaI lásba, melyet most mellőzni igen időszerűnek 1 tartok. Kérdésen kívül áll, hogy a felirat szerkesztése a felsőházra nézve vagy jog vagy kötelesség. Ha kötelesség — és én kötelességnek tartom - akkor a felsőház 1861-ben egyik kötelességét elmulasztotta, minek nem az következése, hogy most is mellőzzük, hanem inkább igyekezzünk, hogy egy tévedés által elmulasztott kötelesség helyrehozassék. Ha külön jog a felirat, akkor azt tartom, hogy anj nál inkább vagyunk most hivatva azt gyakorolni, mert a jog nem gyakorlásából végre jogeljátszás következik, s e tekintetben két előzményre hivatkozva, alaposabban lehetne ezen jogeljátszást vitatni, mint a midőn egyes eset áll előttünk. Méltóságos Pálffy József gr. mindjárt a trónbeszéd után azon eszmét pendítette meg, hogy a felsőháznak mielőbb hozzá kell fogni a felirat készítéséhez. Sajnálom, hogy ezen kezdemény szűkebb körben történt, mert én egyike voltam volna azoknak, kik a felirat készítéséhez járultak volna. De ha már valaki a m. főrendeket minden áron vádolni akarja azzal, hogy a képviselőházban nyilvánult közérzelem irányában nem viseltetnek elegendő részvéttel, azt tartom, hogy ezen rögtönzött felszólalásából a m. főrendi táblának hihetőleg alaposabb indokot meríthetett volna, mint meríthet most, midőn a felsőház megvárta a képviselőház nyilatkozatát. Mert ismétlem, diplomatikusnak tekinteni