Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-79

322 LXXIX, ORSZÁGOS ÜLÉS. Mentenem kell tehát a minisztériumot, mert részé­ről a legkisebb pressió sem gyakoroltatik, sőt a minisztériumot a bizottságban képviselő tisztviselő maga is meggyőződött aggályaink alaposságáról. Nekünk teljes jogunkban állana e javaslatot mó­dosítani ; de ez esetben — a képviselőház határo­zatképes már nem lévén — e javaslat törvénynyé nem válhatnék. A kérdés már most az, mi nagyobb haszon, mi nagyobb kár? Sokan azt állítják, hogy a vasúti kölcsön létesítésénél e törvény szolgálna alapul, azt állítják, hogy a vasúti kölcsön megkö­tésére az uj év utáni idő volna legkedvezőbb. En ezek bírálatába nem bocsátkozhatom; csak azt mondom, hogy ez állitások fölhozattak. Méltóz­tassanak már most mérlegelni . miből eredne nagyobb haszon, miből nagyobb kár: ha e törvény létrejönne, avagy ha az létre nem jönne ? Ezen indok vezérelte a küldöttséget, midőn nem hozta indítványba, hogy e törvényjavaslaton változtatás tétessél:, hanem csak bölcs figyelmébe ajánlotta a főrendi háznak, hogy ez esetben a szerint járjon el, amint a körülmények szerint egyik vagy a másik itt létező tényezőnek nagyobb előnyt méltóztat­nak tulajdonítani. (Helyeslés.) Elnök: Oly rendkívüli körülmények és igazán kivételes viszonyok, melyeket belügymi­niszter űr előadásában jellemzett, a most követett eljárást, ha nem is igazolják, de némileg mentbe tik; és igy ez esetben én azt tartom, hogy a mélt. ház, eljárásában, a szoros jogosságra nem tekintve, inkább az opportimitás terére le z hajlandó lépni; hanem a jövőre való tekinteti el nem tagadhatom, hogy azon húr, melyet a tárnokmester úrő excel­lentiája megpendített, keblemben is élénk visz­hangra talált. (Hely sí és.) Mert mindaddig, mig törvény és alkotmány e házat, mint a törvényho­zás egyenjogú factorainak egyikét. respeetálja, addig igen természetes, hogy mint ily egyenjogú factor semminemű pressiónak nem engedhet, és a törvények egyszerű registratorai szerepét elvál­lalni hajlandó nem lesz, (lilénk helyeslés) és két­ségtelenül meg fogják azt kívánni a jelenlegihez hasonló esetekben . hogy ily tárgyak komoly tanulmányozása- és érett megvitatására alkalom és jdő engedtessék. (Helyeslés.) Most pedig felkérem azokat, kik a 11-ik §-t belügyminiszter űr megjegyzése alapján, ugy mint az jelenleg van, elfogadják, méltóztassanak fölál­lani. (M> gt'órténik.) A mélt. főrendek a 11-ik sza­kaszt elfogadják. Magától értetik, hogy — a mint a tárnokmester úr ő nagymga érintette — a bel­ügyminiszter úr ő nagymga nyilatkozata helyet fog találni a jegyzőkönyvben. Majthényi László b. jegyző (olvassa a 13—16-ik §-kat, melyek vitatkozás nélkül elfogad­tatnak. Olvassa a 17-diket.) Cziráky János gr.: E szakaszra nézve azon i megjegyzést bátorkodom nyilvánítani, hogy az abban foglalt határidőt legalább az újságokban történt kihirdetéstől kezdve kellene számítani, különben megtörténhetik, tekintve Erdélyt és a távolabb fekvő vidékeket, hogy a határidő elmú­lik, mielőtt az illetők tudomására jő. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatnak a 17-ik szakaszt elfo­| gadni? (Elfogadjuk!) Majthényi László b. jegyző (olvassa a i hánrdérö §-olcat, m lyek vitatkzás nélkül elfogad­tatnak.j Elnök: Ha a most felolvasott törvényjavaslat­hoz senki sem kivan többé szólani, méltóztassa­nak azok, kik az imént fölolvasott törvényjavas­latot béltartalom- és szerkezetre nézve elfogadják, ezt felállásukkal nyilvánítani. (Megtörténik.) A mélt. főrendek az imént pontonkint fölolvasott törvényjavaslatot mind béltartalomra, mind szer­kezetre nézve elfogadják. Erről a képviselőház nyomban tudósíttatni fog. Mailáth Antal gr.: Az év fordulta a visz­szatekintés, a kegyelet időszaka. Ha mi a lefolyt évre és eredményeire visszatekintünk, nem lehet, hogy eszünkbe ne jusson ama latin írónak mon­data: „Videor mihi pusilla hac tempoi'is interca­pedine secula emetitum esse." Ez sok tekintet­ben igaz minálunk, különösen pedig azért is, mert több századon át ápolt kívánalmaink nyertek ez esztendő lefolyása alatt teljesülést. Ha visszatekin­tünk ez esztendő folyamára, látjuk, hogy a nem­zetnek legfőbb kívánalma teljesült, nemzeti kor­mány alakult, a nemzeti kormány biztosíttatott, az egyenjogúság eszméje valamennyi honlakosra ki­terjesztetett, a nemzeti önálló hitel, a kereskede­delem, a szabad munka megállapittatott, a közbi­rodalmi védelemre való hozzájárulásnál és a kül­ügyekre való befolyásnál a paritás elve állíttatott fel. Ezek mind oly vivmányok, és oly alapok, melyekre a legközelebbi jövendő szabadságunk boldog épületét felemelheti. Midőn mindezekre viszszaemlékezünk, nem lehet, hogy ne gerjedjen keblünkben a legbuzgóbb óhajtás, a legbuzgóbb üdvkivánat, a kir. felség, legkegyelmesebb fejedel­münk iránt, ki a magyar történelemben példátlan kegyességgel nyújtotta jobbját a zilált alkotmá­nyos kérdéseknek tisztázására, országunk önállá­sának biztosítására, és mindezt végre legkegyel­mesebben hitével szentesíteni kegyeskeaett. For­duljunk tehát e tekintetben az évforduló pillana­tában az egek urához a mi legbuzgóbb imáinkkal, és kérjük, hogy ő felségére, legkegyelmesebb urunkra, úgyszintén legkegyelmesebb király asz­szonyunkra, a ki páratlan kegyességgel ápolta mindig nemzetünket, kiben a magyar nemzet va­lódi őrangyalát tiszteli, áraszsza az isteni gondví-

Next

/
Thumbnails
Contents