Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.
Ülésnapok - 1865-79
LXXIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 323 sel egdusabb áldásait és életük fonalát terjeszsze az emberi kor lehető leghosszabb határáig. Meg levén tökéletesen győződve, hogy ebbeli imáimhoz a mélt. főrendek mind összesen, mind egyenkint hozzájárulnak, bátor vagyok azon tiszteletteljes indítványt tenni, kérnők fel ő nagyméltóságát a belügyminiszter urat, hogy ebbeli tiszta és tétovázást nem ismerő kebelünkből származó kívánalmainkat a legmagasabb trón zsámolyára letenni szíveskedjék. (Elénk, hosszan tartó helyeslés.) Elnök: Ugy hiszem,azon indítvány, melyet az előttem szólott igen t. főasztalnokmester úr ő nagymltga tett, élénk viszhangra talált a mélt. főrendek kebelében. Ha azon kegyeletes szokásnak, mely az évforduló napján üdvkivánatokat juttat a trón zsámolyához, van és volt értelme, ez évben bizonyosan van. Néhány óra múlva ez örökké emlékezetei év le fog peregni, és ugy hiszem, a mélt. főrendek érzületének híí tolmácsa vagyok, ha a tett indítvány' nyomán felkérem a belügyminiszter úr Ő nagymltgát, hogy a mélt. főrendek azon óhajának adjon hódolatteljes kifejezést a trón előtt, hogy adja meg az ég, a mi óhajaink teljesülésére még egyedül látszik kívánatosnak : adjon a felséges párnak ép erőt és hosszas életet. (Hosszas élénk éljenzés.) Wenckheim Béla b. belügyminiszter : Kedves kötelességemnek fogom ismerni a mélt. főrendek hódolatteljes szeren esekivánatainak ő felségök zsámolya előtt kifejezést adni. Elnök: Mélt. főrendek! Nem levén a napirendre más tárgy kitűzve, van szerencsém jelenteni, hogy mindaddig, mig a delegatiók működni fognak, a törvényhozás szünetelni fog, és igy szünetelni fog e magas ház működése is. Harmadfél száz év óta ez az első eset. mélt. főrendek, midőn a törvény rendelete nyomán a magyar korona országainak küldöttjei közelebb érintkeznek azon országok küldöttjeivel, melyeket nem a vak eset, hanem a világtörténelmi hivatás, a nyugat és kelet határainak megőrzése és azok érdekeinek közvetítése egyesitett dicsőségesen uralkodó fejedelmünk jogara alatt. Ez érintkezés a delegatiók utján fog ez esetben megtörténni. Uj intézmény ez, mélt. főrendek, s mint minden emberi mű, a tökély legmagasabb fokának mértékét természetesen meg nem üti. De netaláni hiányait az élet van hivatva pótolni, és ennek közvetítői azon férfiak, kiket a törvényhozás és ezek között a magas ház is e diszes, de rögös pályára szólitott. Az 8 feladatuk lesz, nem a törvény korlátai között szabott hivatalos érintkezés terén, hanem inkább a társas élet mezején is meggyőzni lajtáníuli testvéreinket a felől, hogy a jó hiszemben hozott és szabad akarat folytán létesült egyezmény, midőn az alkotmányos életnek ujabb biztosítékot ád, ; egyúttal mind a szellemi kifejlődés, mind az anyagi I felvirágzás terén a szabad verseny eszméjét teste\ siti meg: azon szabad verseny eszméjét, mely a | szellemi kifejlést illetőleg, szabad nemzetek vi| szonylatában a legnemesebb, de egyúttal legczélszerübb eljárási rendszert képezi, és a mely nemzetgazdasági speciális viszonyainknál fogva az j anyagi téren mindkét félre nézve az évek hoszj szu során keresztül előnynyel kínálkozik. (Élénk, hosszas tetszés.) Feladatuk lesz őket meggyőzni a felől, hogy midőn Magyarország törvényes ön állását SZÍVÓS kitartással védte és azt kiküzdeni szeI renesés volt, az önfentartás kötelességét teljesítette ; de nem volt szándéka elválni azoktól, kikhez nem egyedül a pragmatica sanctióban alapuló dynastikus kötelék, nem csak a három százados együttlét alatt kifejlett viszonyok ezernyi szálai, hanem nemzeti létének bántatlan fenmaradása, és igy önfentartásának helyesen felfogott érdekei is kötik. (Elénk tetszés.) Kisérjék méltóságtokat. kiket e magas ház bizalma e diszes kiküldetésre méltatott, leghőbb kívánalmaink, s kisérje mindenekfelett az égnek becsületes és komoly törekvéstől ritkán megtagadott áldása. (Zajos éljenzés.); Pankovics István püspök: Mélt. főrendek ! Ugy hiszem, sőt teljesen meg vagyok győződve, hogy a mélt. főrendek érzelmeit hiven tolmácsolom, midőn azt kívánom, hogy a felséges | trón támaszára, édes hazánk javára, mindnyájunk közös örömére, a mindenható úr Isten tartsa és éltesse elnök ő nagyméltóságát. (Éljenzés.) Elnök (tiz pereznyi szünet múlva): A jegyző | ő méltósága fel fogja olvasni a mai ülés jogyző' könyvét. Rajner Pál jegyző (olvassa az ülés jegyzö| könyvét.) Károlyi György gr.: A jegyzőkönyv azon I pontjára van észrevételem, melyben a bel ügy mi1 niszter úr ő nagymltga nyilatkozatáról tétetik emI lités. Sajnálom, hogy ő nagymltga nincs már jelen, mert ő volna szavainak legjobb tolmácsa. A mennyire én felfogtam szavait, ő nagymltga azt jelentette ki. hogy ha az igazságügyi miniszter úr betegsége által nem lett volna akadályoztatva a í megjelenésben, bizonyaira figyelembe vette volna a magas ház aggodalmait, és azon hitét fejezte ki, hogy ha ezen aggodalmak csakugyan valósulnának, azon könnyen lehetne novellaris törvény által segiteni. Lipthay Béla b.: A mennyire én felfogtam a belügyminiszter beszédét, szerintem is, ő nem ígérte azt, a mi a jegyzőkönyvben emlittetik, hanem reménységét és hitét fejezte ki az iránt, ! hogy az igazságügyi miniszter úr , a mennyiben i az aggodalmak valósulnak, ezen alakban fog a I dolgon segiteni41*
