Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-73

LXXIIL OKSZÁGOS ÜLÉS. 297 laltatik, melynek helyreigazítása irántmégaz ülés folytában értesülni fogunk. Méltóztassanak tehát addig is a nyomtatványt figyelemmel kisérni. Rajner Pál jegyző (végig olvassa a törvényjavaslatot.) Mailáth Antal gr.: Nagymélt. elnök ! mélt. főrendek ! A kérdés, mely méltóságtok tárgyalása elé tüzetett, nem annyira jogi, vagy pénzügyi, hanem kiválólag politikai, és mint ilyen, egyike a legérdekesebb kérdéseknek. A mi e kérdésnek jogi részét illeti, tudva van méltóságtok előtt, hogy már 1811-ben az akkor összegyűlt ország rendéi ünnepélyesen nyilvániták, hogy ők semmi oly adósságot által nem vesznek, mely az ő tudtok és hozzájárulásuk nélkül tétetett. E nyomon mentek később is az országgyűlések, valahányszor e kérdés felmerült. Az 1867. XII. t. ezikk is ez elvből indult ki, mert csupán csak méltányosság tekintetéből tette azon nyilatkozatot, hogy a társországok felsegélésére kész azoknak részben segédkezet nyújtani ; ezen tárgynak tüzetes kidolgozására tehát rendeli, hogy választmány küldessék ki, mely ő felsége többi országainak bizottságával tanácskozván s ez ügyet felvilágosítván, a minisztérium által törvényjavaslat utján történjék előterjesztés. Ha tehát csupán jogi szempontból kellene kiindulnunk, igen könnyen végezhetnénk, mert csak azt mondanók, hogy miután az államadósságok a mi befolyásunk nélkül tétettek, mi nem tartjuk magunkat köteleseknek azokat elvállalni. Ha csupán pénzügyi szempontból indulnánk ki, akkor szám szerint könnyen bebizonyithatnók, hogy oly nagy összeg esnék országunkra, mely benső fejlődésünket gátolhatná, ennélfogv a csai£ azt ajánlanók föl az adósságok törlesztésére, a mi saját szükségleteinken tul fenmarad. De, mint előbb mondám, e kérdés nem anynyira jogi és pénzügyi, hanem politikai kérdés, s ez volt avezérelvaz 1867. XII. t. czikk alkotásánál is. A pragmatica sanctio, midőn elválhatlan öszszetartozásunk elvét kimondotta, egyszersmind a közös védelmet is megállapította. Ha tehát azt kívánjuk, hogy ezen kötelezettségünknek megfeleljünk, oda kell minden törekvésünket írá nyozni, hogy a birodalomnak mindkét része jó és oly pénzbeli állapotban legyen, hogy terheit elviselhesse : mert ha a terhek nagysága alatt összedűlne az egyik rész, bizonyosan bennünket illetne az ország védelmének nagyobb súlya. De ha körültekintüuk a politikai láthatáron, ugy látszik, hogy azon elv, mely annak előtte irányadó volt, hogy t. i. csak kisebb államok alakíttassanak és csak némely esetben tömörüljenek, ez most egészen megváltozott, és ha szabad azt mondani, a mostani diplomatiai divat azt kivánja, hogy nagy országok, erős birodalmak FÖEENDI H. NAPLÓ. 186%. alakíttassanak. Hogy vajon ez eszme ránk nézve különösen üdvös-e, azt, ugy hiszem, nagyméltóságtoknak sok szóval előadnom szükségtelen. Mi egyébiránt ő felsége többi országaival nemzetgazdasági tekintetben is oly szoros kapcsolatban állunk, hogy a mi az egyiknek árt. az gyöngíteni fogja bizonyosan a másikat is. Ez volt bizonyosan az 1867.12.törvényczikknek is czélja, midőn azt rendeli, hogy mi készeknek nyilatkozunk egy részben a lajtántuli népeknek fölsegélésére is segédkezet nyújtani. Most tehát arról van szó, hogy ebbeli ajánlatunkat beváltsuk, s meg vagyok győződve arról, hog}- mi a magyar nemzet lovagiasságához illetőleg fogunk eljárni e tekintetben, és mind azt, mit erőnk megenged, meg fogjuk tenni. Ezen alapokból indult ki az országgyűlési küldöttség is, mely legnagyobb buzgósággal járt el e tekintetben, s mely elhatározta, hogy Magyarország részéről évenkint 29 millió 188,800 frt. mint változhatlan összeg adassék az államadósság terheinek fedezésére, és semmi más szavatosság vagy felelősség hozzá ne kapcsoltassék. Érzem én, ninélt. főrendek, ezen tehernek roppant súlyát, különösen pedig a pénzhiányt Magyarországban, s azt is igen jól tudom, hogy politikai önállóságunk hajnalán az ipar és kereskedelem, a köznevelés, a műveltség és művészet tőlünk pénzbeli áldozatokat kivannak, hogy azok valaha felvirágozhassanak ; de meg vagyok győződve más részről, hogy ezen teher elvállalásához s e kérdés szerencsés eldöntéséhez oly politikai vívmányok vannak csatolva, melyek ezen áldozatot megérdemlik. Hogy a mélt. főrendeknek hosszú előadás által e tekintetben terhükre ne legyek, röviden csak azt érintem, hogy ez által elleneink is meg fognak győződni arról, hogy a dualismus nem ábránd, hanem egy mindkét részre üdvös eszme, mely által politikai szabadságunk biztosíttatik, mely által Magyarország és ő felsége többi népei között a viszonyos bizalom hel}

T

reállitatik, mely által a lajtántuli országokban az alkotmányosság elve biztosíttatik. De hozzájárulásunkat kivánja még azon körülmény is, hogy mi a paritás elvénél fogva ezen terhek elvállalása által a külügyekre is nagy befolyással leszünk. Mindez megérdemli az áldozatot. Ha a világtörténelmet tüzetesen tanulmányozzuk, meglátjuk, hogy áldozatok, és különösen nagy áldozatok nélkül a szabadság sehol se állíttatott föl. Legyen szabad e tekintetben nekem a szabadság mostani hazájáról, Angliáról és Amerikáról szólanom. Mily számos és mily különféle áldozatokra volt szükség, hogy ott a szabadság meghonosulhasson: és így meg vagyok győződve, hogy mi sembirhatjuk tökéletesen szabadságunkat a nélkül, hogy bizonyos áldozatokat ne tegyünk. 38