Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-40

216 XL. ORSZÁGOS ÜLÉS. nézve, melyek ő felségének többi országaival ben­nünket közösen érdekelnek, befolyásunk fentarta­tik. És ez a kiegyezkedésnek, és ezen javaslat­nak veleje, és természetes következmény" e : mert a különböző viszonyok közbejöttével majdnem szük­ségessé válik a jogoknak átalakítása, de ezen jog­átalakításból nem foly a jog föladása, hanem a jognak mérlegbe vételével czélszerü alkalmazása. Es igy nézetem szerint ez alkotmányos életünk nem visszalépése, hanem inkább alkotmányos éle­tünk haladása. {Helyeslés.) Ezt mérlegbe vetve, de mérlegbe vetve leg­inkább azon szempontot, hogy ezen javaslat töké­letesen az idő viszonyainak és kellékeinek meg­felel, és igy bizton lehet remélni, hogy az által hazánk anyagi és szellemi jólléte fejlesztetni fog : megvallom, részemről a javaslatot elfogadni egy részről politikai bölcseségnek, de más részről azt pártolni hazafi föladatnak tartom. Nem akarom továbbá untatni a inéit, főrendeket, és egyszerűen pártolom a javaslatot. {Elénk helyeslés. Elfogadjuk!) Apor Sándor b. jegyző: A komáromi fő­ispán ! Nádasdy Lipót gr.: Nagymélt. elnök! mélt. főrendek ! A kilenczedik országgyűlés ez immár, melyben mint a törvényhozásnak egyik igényte­len tagja részt venni szerencsés vagyok; s ha visszapillantok a tárgyakra, melyek e hosszú idő alatt a felsőházban szőnyegre kerültek, nem talá­lok egyet is, mely fontosságra nézve az elénk ter­jesztettel csak távolról is mérkőzhetnék. Mert va­lóban nem kevesebbről, mint álladalmi életünk alapföltételeiről vagyon szó akkor, midőn a közös viszonyokra vonatkozó munkálatot tárgyaljuk : és épen az ügynek e rendkivüli fontossága kétszere­sen teszi kötelességévé a törvényhozás mindegyik tagjának, hogy minden eventualitást jól megfon­tolva és egyedül csak a nemzet javát tartva szem előtt, vesse szavazatát azon mérlegbe, mely a haza jövője fölött alkalmasint hosszabb időre fog ha­tározni. A mi engem illet, mélt. főrendek! én a közös viszonyokra vonatkozó munkálatot egészben véve elfogadhatónak vélem ; azonban két tárgy van e munkálatban, melyekre nézve némi megjegyzést tenni hazafiúi kötelességemnek tartom : az első a munkálatnak alapelve; a második a delegatiók. A közös viszonyokra vonatkozó munkálat ki­indulási pontul a pragmatica sanctiót veszi, s ezt nézetem szerint is igen helyesen annyiban, a meny­nyiben tudniillik a pragmatica sanctió nélkül, vagyis az 1723-diki I., II. és III. czikk nélkül a felséges uralkodóház nem birná Magyarország trón­ját, Magyarország a dynastia egyéb országaival s tartományaival nem is volna közös fejedelem alatt; tehát a pragmatica sanctió nélkül közösügyi mun­kálatnak s a jelen discussiónak csakugyan nem is volna helye. Már hogy a pragmatica sanctió meg­kötése előtt Magyarország s az örökös tartomá­nyok közt a kapocs csak personal-unió volt: azt ellenfeleink józanabbjai is hajlandók immár elis­merni. Hogy pedig a pragmatica sanctió a per­sonal-uniót nem változtatta át real-unióvá: az, ha valahol, ugy bizonyára itt, a magyar országgyűlés szine előtt, bebizonyításra nem szorul. A kapocs tehát köztünk s a lajtántuliak közt törvényesen most sem egyéb, mint personal-unió. Avagy állit­hatja-e valaki j'ózanul, hogy a pragmatica sanctiót magyarázó 1791 -ki X-dik törvényczikknek ezen szavai: „regnum liberum etindependens, nulli alteri regno aut populo obnosium, sed propriam habens consistentiam," hogy, mondom, ezen szavak real­uniót jelentenek ? Lehetséges-e a personal-uniót világosabban és határozottabban kifejezni, mint a hogy ez az idézett alaptörvényeken történik? Ezek folytán maga a tárgyalás alatt levő munkálat is nem egyéb, mint kísérlet a modern alkotmányos és kormányzati intézményeknek összeegyeztetésére a personal-unióval; hiszen ez az egész munkálat köztudomásúlag ugyanazon nagytekintélyű ha­zánkfiának tollából folyt, ki a personal-uniónak mindig legbuzgóbb, legalaposabb és legszerencsé­sebb védője volt. És épen azért, miután mind a képviselőház, mind a felsőház határozottan vissza­utasítja a real-uniót; miután mind a két ház a kö­zös viszonyokra vonatkozó munkálat alapelvéül a personal-uniót tekinti: ennélfogva igen kívánatos­nak tartottam volna, hogy ez világosan ki is mon­dassák : tehát, hogy a szóban forgó munkálatba ez a kifejezés." „personal-unió" beigtattassék ; an­nál is inkább, mert az 1861-ki feliratok oly any­nyira kiemelték azt, hogy az emiitett kifejezés nem kevesebbszer, mint tizennégyszer fordul elő bennök ; azóta pedig a magyar közjog természe­tesen legkevésbbé sem változhatott meg. Mondják ugyan, hogy a „personal-unió"-nak kihagyása szándékosan történt, mint szokták mon­dani : „propter bonum pacis." Én megvallom, nem hiszem, hogy a békét ilyen reservata mentalis által tartósan lehessen biztosítani; hanem azt gon­dolom, hogy ez épen az ellenkező eljárás által esz­közölhető legsikeresebben, mert igaz marad örökké.* „elara pacta, boni amici." Mondják továbbá, hogy hiszen hazai törvé­nyeink amúgy sem szokták használni ezt a kifeje­zést. Am legyen; de ez csak annyit bizonyít, hogy történik , hogy némely dolog már régóta létezik, az azt kifejező műszó pedig csak jóval utóbb lesz közdivatuvá. Igy például ez a kifejezés •' „felelős kormány," nálunk csak 1848 óta lett közdivatuvá, a dolog maga pedig már igen régi: mert már régi

Next

/
Thumbnails
Contents