Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.
Ülésnapok - 1865-40
216 XL. ORSZÁGOS ÜLÉS. nézve, melyek ő felségének többi országaival bennünket közösen érdekelnek, befolyásunk fentartatik. És ez a kiegyezkedésnek, és ezen javaslatnak veleje, és természetes következmény" e : mert a különböző viszonyok közbejöttével majdnem szükségessé válik a jogoknak átalakítása, de ezen jogátalakításból nem foly a jog föladása, hanem a jognak mérlegbe vételével czélszerü alkalmazása. Es igy nézetem szerint ez alkotmányos életünk nem visszalépése, hanem inkább alkotmányos életünk haladása. {Helyeslés.) Ezt mérlegbe vetve, de mérlegbe vetve leginkább azon szempontot, hogy ezen javaslat tökéletesen az idő viszonyainak és kellékeinek megfelel, és igy bizton lehet remélni, hogy az által hazánk anyagi és szellemi jólléte fejlesztetni fog : megvallom, részemről a javaslatot elfogadni egy részről politikai bölcseségnek, de más részről azt pártolni hazafi föladatnak tartom. Nem akarom továbbá untatni a inéit, főrendeket, és egyszerűen pártolom a javaslatot. {Elénk helyeslés. Elfogadjuk!) Apor Sándor b. jegyző: A komáromi főispán ! Nádasdy Lipót gr.: Nagymélt. elnök! mélt. főrendek ! A kilenczedik országgyűlés ez immár, melyben mint a törvényhozásnak egyik igénytelen tagja részt venni szerencsés vagyok; s ha visszapillantok a tárgyakra, melyek e hosszú idő alatt a felsőházban szőnyegre kerültek, nem találok egyet is, mely fontosságra nézve az elénk terjesztettel csak távolról is mérkőzhetnék. Mert valóban nem kevesebbről, mint álladalmi életünk alapföltételeiről vagyon szó akkor, midőn a közös viszonyokra vonatkozó munkálatot tárgyaljuk : és épen az ügynek e rendkivüli fontossága kétszeresen teszi kötelességévé a törvényhozás mindegyik tagjának, hogy minden eventualitást jól megfontolva és egyedül csak a nemzet javát tartva szem előtt, vesse szavazatát azon mérlegbe, mely a haza jövője fölött alkalmasint hosszabb időre fog határozni. A mi engem illet, mélt. főrendek! én a közös viszonyokra vonatkozó munkálatot egészben véve elfogadhatónak vélem ; azonban két tárgy van e munkálatban, melyekre nézve némi megjegyzést tenni hazafiúi kötelességemnek tartom : az első a munkálatnak alapelve; a második a delegatiók. A közös viszonyokra vonatkozó munkálat kiindulási pontul a pragmatica sanctiót veszi, s ezt nézetem szerint is igen helyesen annyiban, a menynyiben tudniillik a pragmatica sanctió nélkül, vagyis az 1723-diki I., II. és III. czikk nélkül a felséges uralkodóház nem birná Magyarország trónját, Magyarország a dynastia egyéb országaival s tartományaival nem is volna közös fejedelem alatt; tehát a pragmatica sanctió nélkül közösügyi munkálatnak s a jelen discussiónak csakugyan nem is volna helye. Már hogy a pragmatica sanctió megkötése előtt Magyarország s az örökös tartományok közt a kapocs csak personal-unió volt: azt ellenfeleink józanabbjai is hajlandók immár elismerni. Hogy pedig a pragmatica sanctió a personal-uniót nem változtatta át real-unióvá: az, ha valahol, ugy bizonyára itt, a magyar országgyűlés szine előtt, bebizonyításra nem szorul. A kapocs tehát köztünk s a lajtántuliak közt törvényesen most sem egyéb, mint personal-unió. Avagy állithatja-e valaki j'ózanul, hogy a pragmatica sanctiót magyarázó 1791 -ki X-dik törvényczikknek ezen szavai: „regnum liberum etindependens, nulli alteri regno aut populo obnosium, sed propriam habens consistentiam," hogy, mondom, ezen szavak realuniót jelentenek ? Lehetséges-e a personal-uniót világosabban és határozottabban kifejezni, mint a hogy ez az idézett alaptörvényeken történik? Ezek folytán maga a tárgyalás alatt levő munkálat is nem egyéb, mint kísérlet a modern alkotmányos és kormányzati intézményeknek összeegyeztetésére a personal-unióval; hiszen ez az egész munkálat köztudomásúlag ugyanazon nagytekintélyű hazánkfiának tollából folyt, ki a personal-uniónak mindig legbuzgóbb, legalaposabb és legszerencsésebb védője volt. És épen azért, miután mind a képviselőház, mind a felsőház határozottan visszautasítja a real-uniót; miután mind a két ház a közös viszonyokra vonatkozó munkálat alapelvéül a personal-uniót tekinti: ennélfogva igen kívánatosnak tartottam volna, hogy ez világosan ki is mondassák : tehát, hogy a szóban forgó munkálatba ez a kifejezés." „personal-unió" beigtattassék ; annál is inkább, mert az 1861-ki feliratok oly anynyira kiemelték azt, hogy az emiitett kifejezés nem kevesebbszer, mint tizennégyszer fordul elő bennök ; azóta pedig a magyar közjog természetesen legkevésbbé sem változhatott meg. Mondják ugyan, hogy a „personal-unió"-nak kihagyása szándékosan történt, mint szokták mondani : „propter bonum pacis." Én megvallom, nem hiszem, hogy a békét ilyen reservata mentalis által tartósan lehessen biztosítani; hanem azt gondolom, hogy ez épen az ellenkező eljárás által eszközölhető legsikeresebben, mert igaz marad örökké.* „elara pacta, boni amici." Mondják továbbá, hogy hiszen hazai törvényeink amúgy sem szokták használni ezt a kifejezést. Am legyen; de ez csak annyit bizonyít, hogy történik , hogy némely dolog már régóta létezik, az azt kifejező műszó pedig csak jóval utóbb lesz közdivatuvá. Igy például ez a kifejezés •' „felelős kormány," nálunk csak 1848 óta lett közdivatuvá, a dolog maga pedig már igen régi: mert már régi