Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.
Ülésnapok - 1865-40
XL. OESZÁGOS ÜLÉS. 217 törvényeink vannak a kormányközegek felelősségéről. Hallottam még ezen ellenvetést is: Ugyan mit tesz az a puszta név, csak maga a dolog legyen meg! Már — bocsánat — ez épen a jelen esetben nem áll: mert itt a név egyenesen magát a magyar közjog alapelvét fejezi ki, oly elvet, melyet folyvást zsinórmértékül kell használnunk a közös viszonyok elintézésénél; mely elv iránt tehát mind a nemzetnek, mind a hatalomnak tökéletesen tisztában kell lennie. Ámde az eszméknek nem tisztulását; hanem ellenkezőleg zavarát fogja előidézni, ba azon közjogi alapelvet, melyre 1861-ben szüntelenül hivatkoztunk , most hallgatással mellőzzük. És ha az elv kimondása oly szükségtelen dolog, ugyan hát miért mondjuk ki, az államadósságokat illetőleg, azt a puszta elvet, hogy azok jogilag nem terhelik Magyarországot, holott in concreto mindjárt kijelentettük, hogy azoknak egy részét elvállalni hajlandók vagyunk ?! Fölhozzák a personal-unió megemlitése ellen azt is, hogy a nemzet a personal-uniónak teljes életbe léptetését soha sem birta eszközölni. Megengedem, hogy tartósan nem birta; de ebből nem az következik, hogy a nemzetnek nincs joga a personal-unióhoz ragaszkodni, mert hiszen a nemzetek jogai elévülhetlenek, hanem ebből csak az világlik ki, hogy Bocskai. Bethlen Gábor, Rákóczy György, Tököli, Rákóczy Ferencz támadását nem forradalmi viszketeg idézte elő, hanem egyenesen az önvédelem — a megsértett alkotmány védelme épen ágy, mint a 48 — 49-ki harczot is az önvédelem szülte. Végre mondják, hogy a szóban forgó munkálat tartalma elég hangosan hirdeti a personal uniót , szükségtelen tehát azt még külön megemlíteni. Ám ha úgy van, akkor is nézetem szerint a nyilt, őszinte, férfias magyar jellemhez sokkal inkább illik a personal-uniónak nyilt őszinte kijelentése, mint annak elhallgatása. És hát csakugyan oly kényes dolog volt volna a personal-unió megemlitése ? — Én valóban nem hihetem ezt , méltóságos főrendek ; nem , már csak azért sem, mert hiszen a magyar közjog kézikönyvei széltében használják ezt a kifejezést, elannyira, hogy például egy a Bach-Thun-korszak alatt a pesti egyetem költségén megjelent közjogi munkában is világosan olvasható : „Est autein unió haec personalis tantum et non reális." No már, ha ezt az emiitett korszakban oly férfiú mondhatta ki, a kinek dynasztikus érzelmeit soha senki sem vonta kétségbe : ugyan miért ne mondhatta volna ki ezt a magyar országgyűlés 1867-ben a restitutió in integrum után és felelős magyar minisztérium alatt? FÖKENDI H. NAPLÓ. 18'i 5 /.. I. Ennyit a munkálat alapelvéről; és most még csak néhány szót a delegatiókról. Méltóságos főrendek! Azon pillanatban, melyben a delegatiók az úgynevezett közösügyi munkálat által körvonalozott határon túllépnek , az az, a melyben szavazó gyülekezetből tanácskozóvá változnak át, azon pillanatban megszületik az osztrák central-parlament, a teljes Reichsrath, vagyis létrejő az, még pedig a mi segédkezésünkkel, minek elhárítása végett a nemzet a gyűlölt provisoriumot átszenvedte és a mit a hatalomnak se erőszakos, se alattomos eszközei, fogásai nem birtak a magyarra rá tukmálni. A delegatiók intézményét tehát én csak azon föltevés mellett fogadom el, hogy a magyar delegátusok elengedhetlen hazafiúi kötelességöknek ismerendik azon esetre, ha a túlsó fél által ilyen átalakítási kísérlet tétetnék, a gyűlés-termet azonnal elhagyni s ez által a central-parlament létrejöttét megakadályozni; és kötelességöknek ismerendik még egyéb tekintetben is folyvást gondosan őrködni a fölött, nehogy ez uj intézmény palástja alatt hazánk függetlensége új csorbát szenvedjen. A miket itt szerencsém volt előadni , nem terjesztem elő méltóságtoknak inditvány, vagy módositvány alakjában, minthogy a munkálatnak változatlan elfogadását kétségtelennek tartom ; de magamnak véltem tartozni azzal, hogy nézeteimet e tárgyat illetőleg a tisztelt ház előtt kifejtsem. Ezeket előre bocsátva, a közös viszonyokra vonatkozó munkálatot — noha az távolról sem enged hazánknak az örökös tartományok irányában annyi önállást, a mennyivel például Norvégia bir Svécia irányában és a mennyi nézetem szerint hazánkat hasonlókép jog szerint megilleti — azon remény fejében fogadom el, hogy a magyar nemzet anyagi és erkölcsi súlya s politika érettsége és tapintata, az e munkálat alapján létesítendő intézmények mellett is, gyámolitva kipróbált hazafiságú minisztereink által, előbb-utóbb teljesen ki fogja vivni hazánknak azon önállást, melylyel a personál-unió értelmében bírnia kell ; és elfogadom azonkívül még a fenyegető keleti válság tekintetéből is. nehogy egy előbb-utóbb bekövetkezhető európai conflagratió hazánkat rendezetlenül, tehát készületlenül találja, és ez által nemzetünk függetlensége, szabadsága a legnagyobb veszélynek legyen kitéve.. (hljenzés.) Apor Sándor jegyző: Pap-Szilágyi püspök! (Zaj. Eláll!) Elnök: Méltóztassanak türelemmel kihallgatni a szólni kívánókat. Pap Szilágyi József püspök : Nem akarok visszaélni a mélt. ház türelmével, mert hacsak egyedül én vagyok még szólásra följegyezve, részemről nagyon szívesen elállók. (Halljuk!) Ha pa28
