Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-40

210 XL. ORSZÁGOS ÜLÉS. ket elbágyadtságábarx magához assimilálja, mi ellen az, érezve életrevalóságát, „fogyva bár, de törve nem," egyedül morális erejére támaszkodván, minden megtámadások ellen törvényeinkben keresé legbiztosabb védelmét, s ily százados, és ugy szólva szokásossá vált politikai birkózásból természetszerűleg keletkeztek amaz országos gravamenek hosszú sorai, melyeket egyik hongyülés a másiknak, behajtandó, de többnyire fizetleu maradt számlaként, mint pium legatumot, utófohászul hagyományozott. De hála az isteni gondviselésnek, hála fejedelmi urunk s királyunk ő felsége atyáskodó kegyelmének, hála a, nemzetes képviselete szilárd kitartásának, pirkadni kezd már ránk egünk homályából az éltető nap, s ébred keblünkben a remény sugara, hogy visszaállított alkotmányunk, mint egyedüli gyógyír, behegeszti sebeinket, melyeket annyi évek tévedései és szenvedései nemzeti életünkön kíméletlenül ütöttek. Felejtsük tehát a múltnak minden fájdalmait, és fogjunk egyesült erővel s kellő óvatosággal a regeneratió nehéz munkájához, nehogy a gyógyírul használt, s még most problematikus határozatainkat a gyakorlati élet meghiúsítván, a kivánt eredmény helyett azok kivihetlenségét tanúsítsa. Azért tehát ne vágjuk ketté, de oldozzuk meg lehetőleg közügyeink bonyolódott csomóját oly módon, hogy a kibontokozás tartósságát, a fejedelem és nemzet hozzájárulásán kívül, még maga az élet is, helyeselve, szentesítse. S ily szándék mellett, a szerenesés megoldásra nem csügged reményem, miután mind ő felsége, mind pedig a nemzet kiindulási pontul a pragmatiea sanctiót vévén, ezzel a nehézségek áthidalására a törvényt, mint a czélhoz egyedül biztosan vezető kalauzt választották, jól tudván, hogy nem a hatalomban, de a jogban rejlik az erő, s nem az erő, de a törvényes szabadság adja és biztosítja a hatalmat. Miután tehát a mélyen tisztelt képviselőház, a közös ügyekre vonatkozó s úgynevezett hatvanhetes bizottságnak általa elfogadott javaslatát hozzánk tárgyalásul áttevé, engedjék meg a nagymélt. főrendek, hogy ezek előbocsátásával, ahhoz Plinius szerint: „Singulisintegra re dissentire fas est, peracta, quod pluribus piacúit, cunctis tuendum," röviden hozzászólhassak. A lajtántuli birodalom másik felével alkotmányos utón való kibékülésünket, s azzal békés egy ütmaradásunkat nem csak önfentartásunk ösztönszerű érdeke, hanem a sanctió pragmatiea szavai is tőlünk méltán követelik, miután a kiegyezkedésre nyilvánult kivánalom Kárpát kopár bérczeitől Adriáig, jelszóként, minden ajkról reménytelve hangzik, s annak szükséges létrehozása minden szívben éltető meleg táplálékot talál. Azért kár volna az egymás elleni tusákban, ugy is eléggé kimerített erőnket gyengíteni, és elleneink kárörömére, annak szétforgácsolásával , vészes szándékaikat előmozdítani; hanem inkább alkotmányaink s elválhatlan együttlétünk kölcsönös védelmével, mind magunk megmaradását, mind jjedig a birodalom tekintélyét s nagy hatalmi állását ügy ekézzünk továbbra is biztosítani. Alkotmányos utón való kibékülés lévén tehát a czél, a többi a forma dolga; s erre nézve, a mit a törvényhozás összes factorai országgyülésileg határozni fognak, annak,mint alkotmányos utón való kibékülésnek, más nevet se adni nem lehet, se adni nem szabad, miután én a törvényhozásra nézve, a mint az országgyűlések paritását vallom, ugy ellenben egyiknek a másik fölötti superioritását vallani soha nem fogom, s ezen elvre alapitandom minden további nézeteimet. {Helyeslés. Elfogadjuk !) Apor Sándor b. jegyző: Cziráky János gróf! Cziráky János gr.: Nagym. országbíró! inéit, főrendek! Oly országban, melynek alkotmánya, mint kedves hazánkban, ős Albionhoz hasonlókig nem egy pillanatnyi exigentiának követelménye, melynek tartóssága gyakorta igen kérdéses, és sokszor alig tart tovább, mint a míg a tinta meg nem szárad a papíron, melyre íratott, hanem a mely ős alapon nyugva, körülmények szerint fejlődve, idők szerint megerősíttetve, őseink, és — minden szerénytelenség nélkül merem mondani —• talán önnön ildomosságunk által is átalakittatott, valóban egy oly országban, mely ily alkotmánynyal bír, lényeges alapföltétel, hogy külön pártok, külön véleményárnyalatok létezzenek. A hol | azok nem léteznek, ott az alkotmány életerővel nembir; ahol azok akár egyesek, akár többek által erőszakosan elfojtaínak. vagy pedig mesterségesen leesitittatnak. oly országban vajmi hamar egyéni despotismus, vagy pedig párturalmon alapuló parlamenti absolutismus szokott támadni, milyennek szomorú példáját régibb időkben a görög respublikákban és az annyira perhorrescált római ochlokratiában találjuk. Kiindulva tehát ezen alapeszméből, melyet — ugy gondolom — más véleményen levők is elismernek, hogy külön pártoknak, külön véleményeknek és árnyalatoknak létezni kell, mint a kifejlődő alkotmány lényeges alapföltételének : én részemről, mélt. főrendek, kénytelenitve vagyok kijelenteni azt, hogy ha normális idők körülményei között minden véleményárnyalatnak és minden pártnak körülszabott kötelességei vannak, rendkívüli idők között ezek még nagyobb lelkiismerettel megfontolandók, még nagyobb tekintetre méltatandók, méltatandók különösen ezen legnevezetesebb idő-