Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-40

XL. ORSZÁGOS ULES. 211 -szakban, midőu alkotmányunk föltámadásának ün- | népét üljük, a midőn közös joga és közös köteles- j sége minden véleményárnyalatnak ezen gyengén I sarjadozó növény körül őrködni, őrködni annyival inkább. mert nem hiszem , hogy bárki állítaná — | vagy ha állítaná, ezt kereken tagadnom kellene — j hogy bármely párt, bármely véleményárnyalat a i hazafiúság exclusiv privilégiumával volna fölru- j házva. Mondom tehát, közös kötelessége és joga minden véleményárnyalatnak a most njra visszaállított alkotmány körül, mint leggyöngébb és magasra növekedendő plánták körül, őrködni, és az azt ápolóknak kertészkedésükben jóhiszemüleg kezet nyújtani. En tehát valamint részemről, egyéni meggyőződésem szerint, hazafiatlan eljárásnak tekinteném a mostani kormány működését quand mérne oppositióval nehezíteni, úgy másrészt kötelességszerűlég tartozom kijelentem, hogy az országban minden véleményárnyalatnak, kezdve a legszélső baltól a legszélső jobbig, beleértve azon független küzdőknek csapatát is, kiknek egyik igénytelen szónokló tagja voltam, és elvhiven maradni ezentúl is kívánok, vannak meggyőződésük által kiszabott korlátaik, mezeken túlterjeszkedni a hazafiság önmegtagadása- és részökről föladásává válhatnék, melyen túl tehát, vagy a nyilvános beleegyezésnek, vagy a hallgatag elnézésnek helyet engedni nem szabad. Ezen álláspont kijelölését annál szükségesebbnek tartottam, mert— bocsássanak meg, mélt. főrendek — az előbbi tárgyalások alkalmakor ezen kijelentések megtételében más kötelességek teljesítése által gátolva voltam. Ezért egész átalánosságban kijelenteni kívánom, hogy mindazon munkálatokat és működéseket, melyek a beköszöntő kormány részéről eddigelé tétettek, legnagyobb legkiísmeretességgel, minden elfogultság és előítélettől menten, nem tekintve hogy ki, hanem hogy mit mond, csak a közjóra figyelve, lelkiismeret szerint kísérni, hazafirészvéttel megbírálni, és mindazokban, mikben ez elvföladás nélkül történhetik, legszivélyesebben támogatni is hazafiúi kötelességemnek tartandom. Vezéreltetve ezen nézettől, alkalmazva ezen nézetet a jelen szőnyegen lévő nagyfontosságú tárgyra, ennek bírálatában hasonlag ezen indokoktól vezéreltetve, meggyőződésem sugallatát követve, kijelentem, hogy alig vagyon fontosabb s nevezetesebb tárgy, hazai számos bonyodalmainknak kiegyenlítésére szolgáló, mint ezen úgynevezett közös ügyi munkálat, mely Isten kedvező kegyelméből mindazon viszálkodásoknak, bonyodalmaknak véget fog vetni, melyek épen azért, mert századokon által mindig tovább odáztattak és érdemileg nem tárgyaltattak, épen azért a valahára való elintézést oly annyira sürgőssé teszik. És e tekintetben megvallom, elfogultsággal és aggoda lommal szólnék a tárgyhoz, ha föl nem mentene és nem könnyítené eljárásomat azon előzmény, mely hatalmunkon és hatáskörünkön kivül fekvén, e munkálatra vonatkozólag a részletes bonczolgatás szükségétől nem csak, de némileg lehetőségétől is tökéletesen fölment: mert mi tagadás benne, ezen munkálat egy részről a korona és az azt most képviselő tanácsosai , más részről az ország többsége kifolyásának, előzményeken való előleges megegyezésének müve volt immár, és a mostani kormányzatnak mintegy piédestálját képezi, mikor hozzánk jött. tehát oly stádiumban, melyben részünkről ugyan a hozzászólás meg van engedve, hol részünkről ugyan elmondhatunk mindenféle akár bonczolgató, akár istápoló megjegyzéseket, de a dolog jelen állásában, mint igen helyesen megérintetett. e műnek magának megváltoztatására még akkor is, ha akarnánk, vagy eltérő nézetet táplálnánk — milyeneket én, közbenesőleg mondva, nem táplálok a munkálat lényegére nézve — még akkor is tartózkodnunk kellene — '?* Mert, méltóságos főrendek, ne ringassuk magunkat illusiókban: mert bármennyire minden idők körülményei között óhajtottam volt érvényesítve és mentesítve találni a méltóságos urak befolyását, mint az országgyűlési működéseknek egyik oly kitűnő tényezőjét, s e részben talán inkább tiílbuzgalommal, mint hanyagsággal vádoltathatnám, mégis azt tartom, hogy a méltóságos főrendek ezen ügyben működése e tekintetben csak akkor bírhatott volna kitűnősúlylyal, amint bír minden tárgyban, midőn t. i. már hozzá nem járulhatna e mű első kezdeményezéséhez és választmányok általi tovább fejlesztéséhez. Ha a korona és képviselőház többsége között szétágazó nézetek vannak, és megegyezés köztök nem létezik, ekkor igen is teljesítheti a kiegyenlítési kötelességet, mérséklőleg föllépve, vagy pedig a súlyt egyik vagy másik serpenyőbe vetve, ez által meggyőződésének szerezhet nagyobb nyomatékot, femnaradva egyedül azon eset, hogy ha netán oly nézetek hozattak volna föl, a mely nézeteket mi veszélyeseknek tartanánk, önnön győződésünkkel meg nem férhetőknek, alkotmányunknak és hazai függetlenségünknek rovására szolgálóknak találnánk. Ettől ezen munkálat jeles és kitűnő tartalma tökéletesen fölment. En is azt tartom, a mit maga ezen munkálat nagyérdemű szerzője igen helyesen fölemiitett. hogy t. i. absolut jónak tekinteni nem kivánja; hanem magam is azt állítom, hogy a jelen időbeli körülmények között relatív jónak tekinteni lehet. Mélt. főrendek, oly korszakot élünk, hol igen is kitűnő ügyességgel és jártassággal birunk százados erős alapokon nyugvó épületeket szétbontani, de oly épületek fölemelésére, inkább talántán 27*