Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.
Ülésnapok - 1865-40
XL. OESZÁGOS ÜLÉS. 209 nyos önállóságát, vagy alkotmányos önállóságuk kifejlődése nyelendi el az ügyek közösségét. Végre, és ez harmadik aggodalmam: nem kerülheti el figyelmemet az, hogy a munkálat elfogadása által a nélkül, hogy arra nézve előbb azok kihallgattattak volna, kiket annak végzései szintén érdekelnek, részökről a méltányos és előzékeny hozzájárulást még egyátalában nem biztosítottuk. Bár mennyit építsünk ugyanis az érdekek egységére, az alkotmányos szervezések főbb feladata, hogy az érdekegységet nagyban biztosítsa ott is, hol a részletes érdekek azoktól eltérhetnének. A hol pedig valamely institutióban ezen kiegyenlítési intézkedés elmulasztatik, vagy kellőleg meg nem állapittatik, minden átalános érdekegység mellett a részletes érdekellentét mindig komoly bonyodalmakat idézhet elő. Mindezen röviden elősorolt aggodalmaim daczára nem átallok csekély szavazatommal Vay Miklós indítványához járulni s az előttünk fekvő munkálat elfogadását pártolni: nem pedig azért, mintha valamikép attól irtóznám, hogy ellenkező szavazatom mellett e házban ép ugy, mint az ország közvéleménye irányában roppant kisebbségben találnám magamat. Szoros kötelesség kisebbségi állásban is meggyőződéséhez erősen ragaszkodni. De van ezen kötelesség gyakorlásának egy szabálya, melyet szem elől téveszteni soha sem szabad. Ha valaki kényes és nehéz időkben kisebbségi szavazatát jelenti ki. vessen előbb számot önmagával, hogy ezen szavazatát ép ugy kijelentette volna-e, ha hatalmában állana annak a pillanatban többséget szerezni. Ha oly valamire adja szavazatát, melynek a többség által elfogadását a maga felelősségével megegyeztetni nem tudná, akkor ily kisebbségi szavazat nem egyéni meggyőződésnek nyilvánítása, nem lelkiismereti megnyugtatás többé, hanem factiosus oppositio; (Elénk helyeslés) és növekszik ezen tekintet, ha az illető — mit más alkalommal is megérinteni alkalmam volt — oly esetben, mely tényleges megoldásokat sürgetőleg igényel, positiv javaslatok irányában mással mint nemlegességgel előállani nem tudna. (Helyeslés.) Ha végre a jelen pillanatban Európa alkotmányos tanácskozó testületeire — Anglia kivételével — egy pillantást vetek: nem lehet meg nem győződnöm arról, hogy, a szárazföld politikai viszonyai mellett, ezen testületek nem működnek a rendes alkotmányos élet szabályszerű körülményei közt; hogy nem arról van azok többségében szó : a véleményeknek higgadt és minden oldalú kifejtése mellett minden lehetőségek kellő mérlegelése alapján a tudomány és politikai tapasztalás elveinek szoros vezérlete alatt tartós megoldásokat alakítani ; hanem hogy mindezen testületek többékevésbbé csak arra irányozzák müködésöket, hogy FŐRENDI H. NAPLÓ. 186 5 7 1. , az államok fenállását, a nemzetek lételét biztosítsák. Nem a vitatkozások kormánya uralkodik; e szempillanatban többé-kevésbbé mindenütt a parlamentalis testületek többsége és az azokon alakuló kormányok bizalmi dictaturát gyakorolnak,, mely bizalmi dictatura részletei ellen számosak lehetnek az ellenvetések, de mely ellenvetések nem szüntetik meg azok hatályos működése szükségének önmegtagadó elismerését. És azért, mert a jelen munkálat visszautasítását vagy lényeges módosítását az adott körülmények közt én felelősségemmel megegyeztetni nem tudnám; mert positiv megoldás irányában más, gyakorlati eredményre számitható positiv javaslattal elő nem állhatok; mert ezen bizalmi dictatura jellemét hazánk mostani viszonyaiban szintúgy, mint más országokban föltalálom: meghajtóin, a körülmények sürgetőssége előtt ; és ha azon férfiaknak , kik e munkálat alapján a közügyek vezérletét átvették, sikerülend, egyetértve az országgyűlés többségével, az országnak s a birolomnak lételét megmenteni, ha elég szerencsések lesznek a nemzetet azon megoldásokhoz vezetni, melyek előhaladásunk legnagyobb akadályát, szellemi erőnknek a védelem föladataira való pazaiiá! sát elháritandják, melyek megengedendik, hogy I ezen nemzet erejét a többi európai népekkel való. í egyensúlyos versenyzésre háborítatlanul szentel! hetendi: nagyobb örömmel, mint valaha jóslataim teljesülését üdvözöltem, fogom ma elősorolt aggodalmaimnak helytelenségét vagy tulságát elismerni. (Elénk éljenzés) Apor Sándor b. jegyző: Bács-bodrogi főispán ! Id. Rudics József b. : A ránk nehezedett S tizennyolcz súlyos év leforgása alatt az absolut hatalomnak országunk fölötti uralgásával, nemzetünk annyi provisoriumok, s ezekből alakult definitivumok, és czélttévesztett meddő experimentumokon átoskoláztatott, hogy azon sok, s egyedül a nemzet szivósságán megtört sikertelen próbálgatások egész tartama alatt tanúsított ildomos türelméből szükség esetére még az érettségi vizsgát is bátran kiállhatná. Tudva lévő dolog a nagyin, főrendek bölcsesége előtt, hogy másfél század előtt alkotmányosságunk, az akkor absolut hatalom alatt élő birodalom többi országaival, a pragmatica sanctió behozatala által, elválhatlanul és föloszthatlanul, egy uralkodó alatti megmaradásra szövetkezett; azok kormánya azonban, a végrehajtó hatalomnak fe| lelősség néküli korlátlan birtokában lévén, a régi | absolutisticus tan szerint: „sic volo, sic jubeo, stat pro lege voluntas £ä szakadatlanul oda törekedett, hogy a török és százados szabadsági harczok | után kifáradt, s már kipihenést óhajtó nemzetüu27
