Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-40

208 XL. ORSZÁGOS ÜLÉS. minden más közjogi tekinteteket, az osztrák birodalom fennállásának tényéből, mint európai tényből indul ki. Nem ragaszkodom e tekintetben az ausztriai birodalom nevezetéhez: mindig éreztem és érzem jelenleg is, hogy oly összeköttetésben, melyben az egyik fél az elnyomatás fogalma ellen mindig küzd, és mely összeköttetés más tényezők befolyása alatt keletkezett, nem azon szabad szerződéseken alapuló viszonyon, mely minket ő felsége többi országaihoz köt, hogy midőn —mondom — ínég az Anglia és Irföld közti összeköttésben is szükségesnek tartatott egy oly közjogi elnevezést fölállítani, mely Irföld politikai egyéniségét megóvja, a magyar érzelem nem barátkozhatott meg egy oly elnevezéssel, mely Magyarországnak kellő befolyását és nyomatékát elegendőképen meg nem jelölvén, azt Európa irányában mindig mintegy anonym szerepre kárhoztatta. (Úgy van!) De az ausztriai birodalom tényleg hosszabb ideig állott fen, minekelőtte annak uj elnevezése megállapittatott volna; és mig egy részről egy birodalmi nevezetet láttunk fenállani, majdnem két századig, melynek lényege az események vihara által már meg vala támadva, mig a római sz. birodalom, melynek állami alapjait a westphaliai békekötés 1648-ban teljesen megingatta, nevét még megtartotta, addig Európa ezen részén egy más állam keletkezett, mely az európai államélet föltételei és jelvényei közt majd semmit sem nélkülözött, mint egy közös elnevezést.(Uyy van!) Nem ereszkedem e helyen a personal- és reálunió kérdésébe ; nem a törvénynek, nem a tudománynak kitételei ezek ; és hogy azoknak döntő érvet tulajdonithassak, e kérdések eldöntésében szabatosabb körvonalozásokat kellene a tudománytól igényelnem, mint a mely nekik rendszerint adatni szokott. Ha ugyanis a reál-unió nevezete alatt egy oly összeköttetés értetnék, mely egybeolvadással ugyanazonos, akkor határozottan ki lehet jelenteni, hogy az osztrák tartományok és Magyarország között reál-unió nem létezett; mig ellenkezőleg, ha a personal-unió fogalmát oly annyira akarnák kiterjeszteni, hogy az az Anglia és Hannovera közt létező viszonyhoz közelítsen, a personal-unió ezen fogalmát a köztünk és a birodalom többi részei közt fenálló viszonyra alkalmazni nem lehetne. Mert, hogy többet elhallgassak, elég legyen amélt. főrendek figyelmét arra fölhívnom, hogy valamikor Anglia és Hannovera közös háborúba hevertettek, ezen közös háborút, soha közös békeszerződési okiratokkal be nem végezték ; mig a békeszerződések, a mostani ausztriai birodalmat illetőleg, mindig közösen és egyetemesen ezen országok közös uralkodójával köttettek. Mily értelemben fogta föl Európa ezen összeköttetésnek czélját és jellemét, legbiztosabban kitűnik azon diplomatikus vitatkozásokból és negotiatiókból, melyek a pragmatiea sanctió megállapítását megelőz.ték, és melyeknek vezéreszméje, az úgynevezett nyugati osztrák-spanyol örökség feloszthatóságának ellentétében, mindig az úgynevezett keletiosztrák örökség feloszthatlanságának eszméjében, gyökerezett. Midőn tehát az előttünk fekvő munkálat az osztrák, nem egységes, de egyesitett birodalom kellékeinek iparkodik megfelelni, csak a tényeknek felel meg, melyeknek megváltoztatása anyagi megrázkódtatások nélkül a lehetlenségek sorába tartozik; és ezért nem a munkálatnak ezen irányzata kelt bennem némi agg-odalmakat, de nem titkolhatom el, hogy kétséges előttem, vajon az e tekintetben tett intézkedések megütik-e a tények kellékeinek azon mértékét, mely rendes megoldásukra mulhatlanul szükséges. Egy előttem szólott t. barátom maximumnak jellemezte azon engedményeket és intézkedéseket. melyeket a 67-es bizottság munkálata e tekintetben magában foglal. Azon közhelyeslés, melylyel ebbeli kijelentése találkozott, megingathatná némileg szándékomat, eltérő nézeteim és aggodalmaim elsorsolására nézve, ha nem volnék meggyőződve, hogy a magyar törvényhozásnak, és jelesen a felső háznak , bizonyos engedmények irányában , megváltozhatatlan maximumként nyilvánított véleménye annyival több nyomatékkal birand, menyivel határozottabban látandja a közvélemény, hogy az eltérő nézetek és vélemények is kellő' kifejtésre és mérlegezésre találnak: és épen azért ezen ellenvetéseket és aggodalmakat három irányzatban akarom röviden megemlíteni. Oly összeköttetésben, mint a melynek újjászervezését ezélba vették, a nemzetközi és belszövetségi jellem közt határozottan kell választani. Nem tagadhatom, hogy mig egy részről a közös ügyekre nézve, a mennyiben azok a delegatiókhoz utasíttatnak, a belszövetségi jellemet találom kifejtve, más részről a nemzetgazdasági kérdésekben, miután csak kötendő nemzetközi szerződésekről van szó, egyedül a nemzetközi jellemet birom föltalálni. Magok ezen delegatiók pedig, melyek részünkről tetemes áldozatnak tekintetnek, szervezetöknél fogva nem felelhetnek meg az alkotmányosság és parlamentális kormány azon igényeinek, melyeknek teljesítése e munkálatok egyik fő czélját képezi. Gyöngíti, nem erősbiti az intézkedéseket egy oly eljárás, mely midőn a szövetséget a teljes alkotmányosság téréről elmozdítja, a szövetségesek független ügyeit ezen alkotmányosságra épiti: mert mindig fenforog azon veszély, hogy ily megállapodások mellett vagy az ügyek közössége temetendi el a szerződő felek alkotmá-