Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-40

XL. ORSZÁGOS ÜLÉS. 2Q1 nek jel.n stádiumában és sürgőssége mellett azonban a kérdés ezen oldalát annál is inkább mellőzöm , minthogy a javaslat az alsóházi discussiók által minden oldalról kellően meg van világítva, s igy az alsóház annak minden esinyját-binyját, s minden részleteit megrostálta és megvitatta , s annálfogva minden további elővizsgálat nélkül avatottan hozzászólhatunk. (Helyeslés.) Czéltalannak tartanám a felett vitatkozni, vajon a javaslott mód-e az egyetlen, mely bennünkot biztosan czéHioz vezet"? A javaslat tapasztalt államférfiak müve , kik a helyzetet és körülményeket ismerik. s kiknek mind belátásában, mind hazafiságában s törvényszerűségében bizalmunk lehet. (Igaz!) A mi az én egyéni nézetemet illeti, az előttünk fekvő javaslatban érvényesítve . s vörös fonál ffvanánt következetesen átvonulni látom azon o J két alapelvet, melyen a kiegyenlítésnek, hogy tartós és megnyugtató legyen. nyugodnia kell. (Halljuk!) Ezen két alapelv: a pragmatica santió és a dualismus. {Elénk helyeslés.) E kettő alkotja együtt mind átalában a monarchia, mind különösen Magyarország közjogát, (Helyeslés) s a javaslatnak minden pontjából kitűnik, hogy abban ama két sarkalatos elvnek igényei párvonalos alkalmazásban folyvást szemmel tartattak. És méltán. Mert csakis a dualistikus szervezet alapján biztositható a birodalmi kapcsok között a magyar szent korona függetlensége, Szent István birodalmának egysége és integritása, s Magyarországtörvényes és alkotmányos önállása. (Zajos éljenzés.) Es csak a dualistikus szervezet háríthatja el a monarchia mind két felében azon nemzetiségi politika veszélyeit, melyet a történeti alapok megrenditésére mint gyújtó üszköt dobtak Szajna mellől az európai népek közé, s mely, mint Nizza, Savoya és Luxemburg sorsa tanúsítja, ezen doctrina nagymestereit nem gátolja a nemzetiségi területeket annexiók által szétszaggatni. (Zajos tetszés.) S ezen következetlenség mellett nem csoda, ha a nemzetiségi jelszó daczára a szerencsétlen lengyel nemzet végső megsemmisitéssel fenyegettethetik, a nélkül, hogy a fölizgatott népek vigasztalására a Szajna mellől egyéb jutna, mint a csalódott menekültek számára egy kis ösztövér alamizsna. (Átalános tetszés.) S ezen s egyéb ily ékkel szemközt nekem a pragmatica sanctió, mely a monarchia népeit kölcsönös védelemre egyesité, s mely a felséges uralkodó-ház közös paizsa alatt a magyar nemzetnek oly művelt és becsületes népek hű szövetségét biztositá, mint a gondviselés műve és áldása tűnik fel. (Tetszés) mély hálára kötelezve bennünket bölcs őseink iránt, kik midőn ezen feloldhatatlan egyesülés alapját letevék, mély előrelátással a sejtett egykori veszélyek egyetlen hathatós ellenszeréről , az érdekek solidaritásának s egyesült erőknek hatalmáról gondoskodtak. (Helyeslés.) Az előttünk fekvő javaslat , melyet becsületes magyar emberek készítettek, (Éljenzés) a pragmatica santiőból ránk háramló tartozásokat is lelkiismeretesen szem előtt tartja, természetesen a magyarnál vérré vált önkormányzati modorban, hogy itt „semmit rólunk nélkülünk" ne határozzon senki. (Éljenzés.) S ha tán a javaslatban tervezett eljárás a közös ügyek körül némileg szövevényesnek látszik, ezt azon gondosságnak lehet csak tulajdonítani, melylyel a javaslat a pragmatica sanctió igényeit adualismuselengedhetetlen következményeivel öszhangzásba hozni s a közös parlament beolvasztó veszélyét elhárítani igyekezett. (Éljenzés.) Idő és tapasztalás a hiányokat rectificálni fogják. S miután végre mindazon ellenvetések, melylyek ezen javaslat ellen eddig is gördittettek . az alsóházban — különösen a képviselőház bölcs Solonja Deák Ferecz, s a közoktatási és igazságügyi miniszterek által—győzelmesen megezáfoItattak, nekem nem marad egyéb hátra, mint hogy a javaslatra Isten áldását leimádkozzam, s annak egyetemes elfogadására szavazzak. (Hosszan tartó, zajos éljenzés.) Apor Sándor b. jegyző: Szécsen Antal gróf ! Szécsen Antal gr.: Fölösleges lenne az előttünk fekvő tárgy fontosságát hosszasan fejtegetni: tüzetesen kiemelték azt az előttem szólók. Mindenki érzi a képviselőház javaslatában foglalt intézkedések nyomatékát; mindenki tudja, hogy a tanácskozás alatt levő munkálat, midőn az ország alkotmányos rendezésének, a haza, a birodalom zilált viszonyai megnyugtatóbb átalakulásának fő talpkövéről, és a birodalom fenállásának, tartósságának, nemzetközi jelentőségének föltételeiről és tényezőiről intézkedik, a törvényhozó testületet a legfontosabb, legéletbevágóbb határozatokra hivja föl. Kettős a szempont, melyből ezen munkálatot meg kell ítélnünk. Az egyik a haza történeti jogainak és nemzeti létének szempontja; a másik a közbirodalom érdeke. Az elsőt e helyen vitatni és támogatni fölösleges ; védi azt mindenkinek hagyományos érzelme. A másik szempont mindazonáltal még némi részletesebb földerítést igényel, igényel különösen azok irányában, kik az előttünk fekvő javaslatban foglalt intézkedéseket a kellő határokon túlmenőknek tekintik. (Halljuk!) Véleményem szerint ezen munkálat, mellőzve