Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-40

206 XL. ORSZÁGOS ÜLÉS. ban is. a mennyire lehetett, sértetlenül fentartani I és sértetlenül az utódokra átbocsátani; gyakorlatuk módozatában pedig csak annyi változtatást engedni, a mennyi a dolgok uj rendében elkerülhetetlen. (Elénk helyeslés.) Igaz, méltóságos főrendek, hogy őseink szelleme, kik századok előtt a Rákoson nemesi ős gyűléseken Isten szabad ege alatt hoztak ezen országnak törvényeket, törvényhozásunk ezen uj gépezetébe nehezen fogná magát bele találni; de a rákosi országgyűléstől a népképviselet alapján választott, Pesten székelő magyar parlamentig a magyar törvényhozási eljárás nem kevesebb változásokon ment keresztül, mint a melyek most indítvány oztattak, mi csak tanúságául szolgál annak, hogy valamint minden a világon, a mi él, változásnak és enyészetnek van kitéve, úgy a magyar Törvényhozási intézmények sem voltak örökös fenmaradás és változhatlanság kiváltságával a gondviseléstől fölruházva. {Elénk éljenzés.) A kérdés csak az, méltóságos főrendek, vajon ezen változások haladó, vagy hátráló irányban, vajon a szabadság előnyére, vagy hátrányára történnek-e ? S erre nézve azt hiszem, hogy a javaslatnak tartalmát és szellemét tekintve teljesen megnyugtató választ adhatunk magunknak Tacitus ezen mondatával: „Quemadmodum temporum vices, ita et morum vertuntur ; nec omnia apud priores meliora, sed nostra quoque_ aetas multa laudis et posteris imitanda túlit." [Éljenzés.) És ezért én az előttünk fekvő javaslatot egész terjedelmében pártolva, különös súlyt fektetnék arra. hogy a törvényhozásnak az országgyűlésen egyesült tényezői minél nagyobb egyetértéssel terjeszszék ebbeli megállapodásaikata korona szentesítése alá: hogy azok, a kik ezeknél netalán többet, vagy lényegesen mást vártak, ezen egyetértésből is meggyőződjenek, miszerint ez képezi azon maximumot, melyet a magyarnemzet a nélkül, hogy önmagát föladja, megadhat és megadni kész, de a melyen túlmenni soha nem fog; azok pedig, a kik netalán ezeket sokainak, szintén ez egyetértésben találják jóhiszemű alkotmányos kételyeik megnyugtatását: mert ha valamikor, most tartom szükségesnek, hogy mindenki meggyőződjék arról, miszerint az, miben az ország szabadon választott képviselőinek nagy többsége és ezen főrendiház — melynek tagjai nagy részben azon ősök ivadékai, a kik e hont szerezték és ennek alkotmányát a viszontagságos múltban nem hangzatos szavakkal, hanem verőkkel és vagyonukkal megótalmazták — a miben, mondom, a törvényhozás eme két tényezője megállapodott, a mit, a körülményekkel megalkuva és a népnek javát mindig szivén hordva, alkotmányos szabadságunk megrontása nélkül, sőt bizonyos tekintetben kiterjesztésével és bővebb biztositása tekintetéből elfogadhatónak tartott: abban minden magyarnak a leggyöngédebb alkotmányos lelkiismerettel meg lehet nyugodni, abban megnyugodnia ezen idő szerint polgári kötelessége, {Elénk éljenzés) legjobb reményekkel és teljes megnyugvással és bizalommal várván az időtől mindazoknak bővebb fejlesztését, a miktől annyi jóakarat és nemes törekvés mellett, amennyi minden részről ennek létrehozására fordíttatott, a mennyei gondviselés a maga áldását megtagadni nem fogja. Pártolom az indítványt. (Elénk éljenzés.) Apor Sándor b. jegyző : Herczegprimás ő excellentiája! Simor János hgprimás: Xagymélt. elnök í mélt. főrendek! Véleményem szerint az 1723-diki törvények, különösen ezen törvények három első czikkeiyének, vagyis a pragmatica sanctiónak megalkotása óta, nagyobb horderejű s fontosságú tárgy e magas tábla eldöntése alá nem került, mint azon javaslat, mely a képviselők háza részéről ide küldve előttünk fekszik. Ezen javaslat anyaga képezi a tengelyt, mely körül a jelen országgyűlés fő czélja, a mindnyájunk által oly forrón óhajtott kiegyenlítés sikere forog. (Helyeslés.) A kérdés az : mikép kezeltessenek a pragmatica sanctió által szövött kajjocs természetéből szükségkép kifejlett birodalmi közös viszonyok jövőre alkotmányosan ? A föladat: módot találni arra, hogy, a dualismus határozott fentartása s a birodalom mindkét felének parlamenti kormányzata mellett, a birodalmi kapcsok meg ne lazuljanak, a birodalom egysége s hatalmi állása meg ne ingattassék; hogy a monarhia közös kormányzatának egyetemes és szabatos ügyvitele ne koczkáztassék ; hogy továbbá ezen központi kormányzatra a paritás alapján a monarchia mind két felének az alkotmányos befolyás biztosítva legyen; s hogy végre a közös ügyek kezelése folytán hazánk törvényes autonómiája csorbát ne szenvedjen. (Helyeslés.) Ennyi, majdnem ellentétesnek látszó érdek kiegyenlítése forog tehát kérdésben. S a nm. főrendek előtt ma annak eldöntése fekszik , vajon az alsóház többsége által elfogadott s ide felküldött javaslat a czélnak s az érintett föltételeknek megfelel-e ? Ezen javaslat részleteivel, még mielőtt az itt fölolvastatott volna, már a megelőző alsóházi vitatkozásokból ajkalmunk volt elég bőven megismerkedhetni ; s habár én, őszintén szólva, azt szerettem volna, hogy az e javaslat készítésére kiküldött bizottságban, ősi törvényes szokás szerint s épen ugy mint a horvátországi ügyben , a főrendek küldöttjei is részt vegyenek, mit jövőre nézve fentartatni kívánnék: (Helyeslés) az ügy-