Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-40

XL. OKSZÁGOS ÜLÉS. 201 ügyében voltak valaha boldogulhatásunk elemei és eszközei: mind ez épen most áll rendelkezésünk­re, midőn helyzetünket bölcsen átértő s átérző felsé­ges fejedelmünk ül királyi székén s mig a nemzet jelenleg irányadó, tántorithatlan hazafíságát meg­annyiszor bebizonyított többségének kezében van­nak a haza sorsának kormányszálai: azon többsé­gének, mely 1861. és 1865 diki fölirataiban oly alaposan, oly világosan és annyira behatólag fej­tette s mutatá ki a nemzet soha többé kétségbe nem vonható, s lehet mondani, ennek önkéntelenül is vérébe fölszivott jogait: mely tehát, ha enged is ma azokból, teszi azt ugy, hogy csorbát egészökben ne szenvedjenek; ha ád is belőlök, teszi azt azért, hogy nverjen ez által más részről, s e részletes nyeremény még e fölött szilárditsa is állami, eddig­elé nagyrészt csak papiroson létezett ephemer sou­verainitási fenállásunkat. Egyelőre tehát ki volna e munkálat létre jöt­te által kerülve a helyzet ama ferde fölfogásából eredő, de azért magát igen gyakran érvényesíteni próbált nézet, hogy legalább is jogaink csonkítá­sával intéztessenek el a birodalom bonyolult vi­szonyai ; valamint más oldalról, hogy részünkről oly kulcsa ajánltassék a megoldásnak, mely mig egyrészt csakis egyedül önmagunkat tekintve állítja föl éles követeléseit , másrészt teljesen té­veszti szem elől a birodalmi testvér népekkel való törvényes és fölbonthatlan összeköttetést. A mint most ügyünk folyása, annyi szeren­csés véletlen körülmény találkozása, s úgy szól­ván a bölcs isteni gondviselés útmutatása követ­keztén, megindult, ki van kerülve a sikamlós tér, melyen egy elfogult politika törekvései nélkülünk, sut ellenünk diadalmaskodhattak volna. És ha a kormány valóban megérti föladatát s kellő böl­cseséggel tudja fölhasználni a kínálkozó alkalom kedvezéseit; ha lajtántuli testvéreink nem engedik magokat tulragadtatni se féltékenység, se ura­lomvágy által, hanem saját jól fölfogott s önzés nélküli czéljaik után indulva, készségesen nyujta­tanak segédkezet a megrendült birodalom sorsának állandó és szilárd megalapításához : elő fogjuk idéz­hetni a mindnyájunk által óhajtott időt, melyben a monarchia összetartó keretében élő testvérnépek a multak szenvedéseiből lassankint fölüdülve, hábo­ritlanúl s megújult erővel haladhatnak a nemzeti nagyság és boldogság tetőpontja felé ! Nem czélom nekem, niélt. főrendek, a képvi­selőház előttünk fekvő dolgozatát föltétlenül di­csőíteni. Oly tervezet az, mely, bár az adott körül­mények s a tényleges alapotok eszélyes figyelem­be vételével alkottatok, bizonynyal sok tekintetben j kívánni valót hagy, s magok a tervezők sem isme- ] rik azt oly absolute tökéletesnek, melyhez több te- j FŐRENDI H. NAPLÓ 186V 7 .1. kintetben szó nem férhetne. Még azon esetben is, ha annak rendé szerint köztünk és a fejedelem kö­zött megfutván a vizsgálati pályatért, valóságos törvényre emelkedik, majd csak az élet és gyakor­lat fogja annak igaz értékét s életrevalóságát be­bizonyítani. Annyit azonban most is határozottan állithatunk, hogy e módozat elfogadása által leráz­zuk nyakunkról a bizonytalanság sorvasztó nyű­gét s gátot vetünk a demoralizáló provisoriumok jövendő lehetőségének. A pragmatica sanctió alapján közöseknek el­fogadott ügyekből eredő terhek mely arányban elfogadására nézve például azt javasolja az előt­tünk fekvő munkálat, hogy ha az országok kül­döttségei s illetőleg magok az országgyűlések egy­más közt megegyezni nem tudnának, az eldöntő biróságot ő felsége gyakorolja; és soha árnyéka sem forog föl előttem a kétségnek, hogy ily ese­tekben ő felsége saját fejedelmi bölcsesége s min­den külön érdeken fölül álló legmagasabb hivatá­sa után fogja ítéleteiben a leghelyesebb, a legigaz­ságosabb utat követni; azonban a magyar közjog eszméiben eddigelé föl nem található ezen expe­diens, már csak újdonságánál fogva is, elég fontos­sággal bir arra, hogy magára vonja a gondolkozó hazafi komoly figyelmét. ÍSem kevésbbé lényeges részét képezi e terve­zetnek, hogy a közös ügyekre nézve az ország­gyűlés által választandó delegatióra bízatott azon fontos ügyek intézése, melyek bennünket a bi­rodalom többi népeivel közösen illetnek. Két­séget nem szenved , hogy ezen eszme , az ügyek intézése körüli ezen procedúra, így korlátol­va és körülírva, majdnem egyedül álló példa a monarchiái államok kormányformájában. S ha még ide veszszük a delegatió egybejövetelének majd ide, majd amoda tehető változó helyeit, tanácskozásai­nak folytonosan egymástól különválva s érintke­zés nélkül leendő folytatását; a körülményt, hogy egymás színe elé csupán és egyedül csak a néma szavazás puszta tényének eszközlése végett kerül­hetnek : mind ez bizonyára, ha talán egy részről óvatos biztositéka is a teljes függetlenség' megőr­zésének, de az eljárás komolyságának emelésére, az eszmék tisztázásának könnyítésére egyátalában nem szolgál. Bőven megvitatták és tűhegyre szedték mind ezt, s a tervezet minden megtámadható, s meg nem támadható oldalait a képviselőház különböző irá­nyú szónokai s a hírlapok tudomására juttatták azt az egész nemzetnek; de valamint ott, úgy közöt­tünk is alig czáfolható viszonzásul szolgál a tervezet pártolóinak azon őszinte bevallása, hogy e mun­kálat az ő véleményök szerint sem üti meg min­denben a tökéletesség mértékét, s ha valaki ennél kielégítőbbet, mindennemű érdekeink biztosítására 26

Next

/
Thumbnails
Contents